A szakmailag és formailag egyaránt csapnivaló jogszabályok tömkelege csak a jelenség egyik oldala. Még sokkal kártékonyabb, hogy az állam értelmetlen kötelezettségek sorát zúdítja a gazdaság és az állampolgárok nyakába hatásvizsgálat, előkészítés nélkül. Gondoljunk csak a kilométeres sorokra egyszer a tb, másszor az APEH, a cégbíróság, a gázszolgáltatók ügyfélszolgálata vagy a nyomtatványboltok előtt. A vállalkozásokat rengeteg új fizetnivaló: járulékok, díjak terhelik, ezekhez nyilvántartások, bevallások, egyéb jelentési kötelezettségek tartoznak. Az egész a tizedét sem éri annak, amibe kerül. Egy olyan túlsúlyos államapparátus önmozgásáról van itt szó, aminek nincs irányítása, felügyelete, értelmes feladatai.

Állampolgár és vállalkozó folyamatosan fenyegetve érzi magát - ezt a kusza és változékony jogszabálytömeget megismerni, betartani lehetetlen. Ez a korrupció melegágya - nem létezhet olyan vállalkozás, üzlet, ahol az ellenőr nem találhat hibát, és ilyen körülmények között az irreálisan magas bírságok kiszabását bízvást arcátlanságnak minősíthetjük. Előbb rendet illene rakni magad körül, kedves Állam!

A bűnözőkkel, csalókkal, dörzsölt ügyvédekkel szemben tehetetlen a jogrend, de keményen büntet, ha a tisztességes vállalkozó megfeledkezik egyről az évi 60-70 bevallás közül, elír egy számot, esetleg nem egészen profi az APEH elkapkodva, idő előtt bevezetett, csapnivaló minőségű, kéthetente módosított elektronikus bevallási rendszerében. Az állampolgár minden hatósággal, önkormányzattal, szolgáltatóval szemben kiszolgáltatott. Furcsa törvényeket fogad el a parlament - érdemes például átnézni az áram-libero jogszabálykötegét avval a szemmel, hogy milyen jogai vannak a fogyasztónak. De próbáljon valaki kilépni a távfűtési rendszerből, amely úgy 100 százalékkal drágább bármilyen egyedi fűtésnél! A lakók egyetemlegesen felelősek a távfűtés vagy a vízdíj kifizetéséért - bár semmit sem tudnak tenni nem fizető lakótársukkal szemben.

A kormány kőkeményen lecsap: zéró tolerancia - elemzés helyett. Azután halasztunk, amnesztiát adunk, elfelejtjük - lásd pl. a tb-járulékfizetés kötelezettségét és annak ellenőrzését. Másrészt viszont keményebb büntetésre számíthat, aki 50 km-rel hajt az ottfelejtett 30 km-es táblánál, mint aki halálra gázol két embert.

A Magyar Közlöny 2007-es évfolyamának terjedelme jóval 16 ezer oldal felett van. Ennyi papír láttán azt gondolnánk, valaminő forradalmi változások zajlanak Magyarországon. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy nagyon kevés dolog változik értelmesen. A jogszabályok jelentős része a néhány nappal, héttel korábbi jogszabály javítgatása, másik nem jelentéktelen része pótcselekvés, áltevékenység.

Az szja-törvénnyel az elmúlt évtizedben már minden előfordult, és mindennek az ellenkezője is. Van olyan kedvezmény, amit háromszor adtak meg, majd töröltek el. Öt nyugdíjpillérünk van (két kötelező és három önkéntes), s mind az öt eltér a feltételek, az örökölhetőség, az adó- és illetékkötelezettség tekintetében.

Rengeteg lobbi nyüzsög törvényhozásunk körül. A gyakrabban emlegetetteken kívül létezik jogász-, közjegyzői, könyvvizsgálói, belső ellenőri lobbi stb. Ezek kártékonysága sem lebecsülendő. Az elektronikus aláírásból többek között azért sem lett semmi, mert nem használható olyan dokumentumok esetében, amelyeket jogszabály ügyvédi, közjegyzői ellenjegyzéshez köt. Az esküvői meghívón és a gyászjelentésen kívül talán csak az újévi üdvözlethez nem kell ellenjegyzés. Született egy kormányrendelet a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről, ami jó sok embernek ad értelmetlen munkát. Akkora, mint a polgári törvénykönyv. Egy Enron méretű több százezres konglomerátum esetében talán volna valami értelme, de nálunk óvodák és a húsz-harminc fős költségvetési szervek gyártják a stratégiai belső ellenőrzési és éves belső ellenőrzési terveket, beszámolókat, ellenőrzési nyomvonalakat és más ostobaságokat. A cirkuszi menazséria állatainak jólétével 20 oldalas kormányrendelet foglalkozik! Viszont a magán szociális otthonok fenntartására vagy az egyre divatosabb életjáradék-szolgáltatásra nincs semmiféle garanciális szabályozás. Az esélyegyenlőségnek sem alapvető feltétele az esélyegyenlőségi szabályzatok és tervek gyártatása, pláne, ha legyártásuk után nem történik semmi.

Remek salátatörvényeket gyártunk. Ilyen például az adótörvények múlt évi módosítása 193 oldalon (a különálló áfa-törvény nélkül, melyet éppen most írunk át!). Ez a pénztártörvényektől a számviteli törvényen, a GT-n keresztül a Btk.-ig 31 törvényt módosít. Mi lesz itt egy esetleges, bár valószínűtlen adóreform esetén?! Az is szép, amikor ugyanaz a törvény rendelkezik az aprópénz kivonásával kapcsolatos kerekítésről és az autóbusz-vezetők korkedvezményes nyugdíjáról.

A SZTAKI-nak nagyjából 60-féle szabályzattal, tervvel kellene rendelkeznie, és évente legalább ennyi jelentésre, beszámolóra, adatszolgáltatásra köteleznek minket. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy ennyi szabályzat karbantartható, megismerhető, betartható. A felesleges papírgyártást a közpénzek védelmével indokolják. Azokat tényleg jó lenne védeni, de így csak szórni lehet. Az ellenőrnek adott számú ellenőrzési napja van, és ezalatt olyan jól elfoglalja magát a 30 el nem készített papír hiányának jegyzőkönyvezésével, hogy azt sem veszi észre, ha elsikkasztottuk az egész intézetet. Tucatjával kellene kockázatelemzéseket készítenünk a pénzügyi kockázatoktól a munkaegészségügyiekig, mintha hitelből finanszírozott olajfúró-berendezés lennénk az óceán közepén. Pedig csak egy stresszmentes kutatóintézet vagyunk, ahol 20 éve nem fordult elő üzemi baleset, és kevesen kapnak sérvet mentálhigiénés problémákból kifolyólag. És írogathatjuk alá a jelenléti íveket, mert a hiányáért úgy megbírságol a Munkavédelmi Felügyelet, mint a sicc!

Évente (időnként többször) változik az összes jogszabály, amivel dolgozunk. Évente legalább 100 oldalon módosul az államháztartási törvény végrehajtására szolgáló 217-es (borzasztó szamárságokat is tartalmazó) kormányrendelet, de például a kincstári adatszolgáltatásra, az önkéntes pénztárak könyvelésére, gazdálkodására szolgáló kormányrendeletek is. Értelme semmi - ugyan miért ne lehetne akár öt évig ugyanúgy könyvelni? Legalább lenne mit mivel összehasonlítani! Nehéz másra gondolni, mint hogy vannak jókora apparátusok, baráti szakértőkkel és ügyvédi irodákkal, melyek igyekeznek úgy tenni, mintha szükség volna rájuk. Ősszel módosult utoljára a közalkalmazotti törvény, kiegészülve sok bájosan életidegen előírással. Már készül az újabb módosítás. Szeretnék egyetlen táblázatban összefoglalni az összes közalkalmazott vezető feladatait, felelősségét tükröző javadalmazását az Operaház főigazgatójától a hatfős gyámhivatal vezetőjéig. Az ország mai helyzetében erre ér rá - egy minisztérium!

Kéthetente bejelentik, hogy jelentősen egyszerűsödött a pályázatok adminisztrációja. Ebben van némi igazság, de egyszer azt szeretném hallani, hogy személy szerint kik a felelősek a rettenetes kiinduló állapotokért. A pályázatokat 20 (!) jogszabály "szabályozza" részben ellentmondóan, és bár volt egy 2004-es, majd egy 2006-os kormányhatározat a K+F pályázati szabályozás deregulációjáról, nem lett belőle semmi. Az Új Magyarország programban minden második bekezdés a K+F szerepéről szólt, ám a pályázatai között kutatás-fejlesztés nincs. Egyetemek, akadémiai kutatóintézetek általában sem kezdeményezhetnek K+F projektet! Vannak viszont furcsa, kiemelt kormányzati projektek, és itt nem csak az önkormányzati lobbi épületrekonstrukcióira gondolok. Pár éve a (sajnos nagyon erős) pénzügyminisztériumi lobbi kitalálta a központosított bérszámfejtést, úgymond megtakarítási célból. Megtakarításról szó sincs, sőt! Viszont rengeteg a probléma. Nem mintha egy ilyen rendszer ne lenne megvalósítható (ha értelmetlen is), s nem is azért, mert az informatikusok gyengék, hanem azért, mert egy ekkora rendszer nem visel el évi hatszori, minden logikát nélkülöző módosítást. Most ugyanez a társaság 12 milliárd "Új Magyarország" forintot kap központosított könyvelési rendszer bevezetésére. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják előállítani csak a pályázatok - ugyanezen a környéken előírt - pénzügyi elszámolási táblázatait. Az
e-kormányzat terén is sok elfogadott részprojekt van már - úgy 100 milliárd forintos tervezett büdzsével -, csak az nem látszik, hogyan fognak ezek összeállni valamivé. Talán majd utólag kitalálják.

És végül: minden, amit az apparátusnak határidőre el kellene készítenie: csúszik. Végrehajtási rendeletek, űrlapok, pályázati kiírások, tájékoztatás. Az érdemi, tartalmi cselekvés, ellenőrzés hiányát papírgyártás, előírás- és jelentésözön leplezi.

Érthetetlen, hogy amikor az ország egyébként sincs rózsás helyzetben, miért nem lehet visszafogni az ötletelést, a jogszabálydömpinget, az értelmetlen központosítási törekvéseket, a patriarchális diktátumokat. Miért kell az embereket napról napra szamárságokkal bőszíteni, amikor a hatályos jogszabályokat sem tudjuk betartatni?! Ma a jogbizonytalanság, a számtalan felesleges előírás sokkal nagyobb versenyhátrány, mint akár a magas adók. Az államapparátusra bőven ráfér még a karcsúsítás, bár a problémát elsősorban nem a köztisztviselői kar, hanem az irányítás minősége jelenti!

Hasznos lenne, ha képviselőink és minisztereink a jogszabályok megszavazása és aláírása előtt elolvasnák és megértenék azokat. Nagy tekintélyű és nagyméretű testületekkel, bizottságokkal Dunát lehet rekeszteni, de a véleményüket ritkán veszik figyelembe. Ehhez arra is szükség lenne, hogy a kormányzatban világosak legyenek a feladatok és a felelősségi viszonyok. Ehelyett a problémákat jobbra-balra tologatják, senki sem igyekszik "magára húzni" a felelősséget.

Ennek az írásnak minden sorát rengeteg szomorú példával tudnám még illusztrálni - ha teleírhatnék néhány oldalt!