Erre utal a kutatás eredménye is: a megkérdezettek 69 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a képregény inkább gyerekeknek való.

A megkérdezettek 27-28 százaléka humoros volta, érdekes képei és érthetősége miatt "inkább" kedveli a műfajt, mint nem. A műfajt mereven elutasítók - 14-16 százalék - a színvonaltalansággal, erőszakkal magyarázzák, hogy nem szeretik a képregényt, de 14 százalékuk azt is megemlítette, hogy egyszerűen unalmasnak tartja őket. Talán éppen a fent említett okokra vezethető vissza, hogy nincs jelentős számszaki eltérés a képregény gyerekek általi olvasását hasznosnak tartók (39 százalék) és az azt kifejezetten ellenzők (a megkérdezettek 20 százaléka) között.

Ha a társadalmi és korcsoportok szintjén vizsgáljuk mindezt, néhány további érdekességet figyelhetünk meg. A fiatal felnőttek (18-33 évesek) 46 százaléka gondolja úgy, hogy hasznos, ha a gyermekek képregényt olvasnak, ám ez az arány az életkor előrehaladásával folyamatosan csökken. A nagypapa-nagymama korú (65 év felettiek) megkérdezettek alig harmada tartaná hasznosnak, ha unokája ilyen olvasmányélményekkel gazdagodna. A községekben élők között kiemelkedően magas (44 százalék) azok aránya, akik támogatják, hogy gyermekeik képes történetekkel művelődjenek. Ezzel szemben a megkérdezett budapestiek 32 százaléka elutasítja a gyermekek képregényolvasását. Érdekes, hogy a diplomások körében az átlagnál kissé alacsonyabb azok aránya, akik örömmel adnak gyermekeik kezébe képregényt, sőt negyedük kifejezetten károsnak tartja, ha a gyermekek ezt olvassák.

Mindezek az adatok alátámasztják azt a már felismert szakmai törekvést, amely a műfaj újrapozicionálására irányul. Ha a képregény Magyarországon nem is lesz olyan népszerű, mint Japánban, de a jövő művészi munkával illusztrált színvonalas képes története talán méltóbb helyre kerül a hazai gyermekek és felnőttek könyvespolcain.