Mint a Népszabadság kérdésére kifejtette, az óvatosság egyik indoka, hogy nincs éles határ a legálisan fogyasztható étrendkiegészítők, illetve a doppingnak minősülő készítmények között. - A legkonkrétabb megkülönböztető jegy, hogy a szóban forgó szer szerepel-e a WADA (a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) tiltólistáján - fogalmazott a kutató. Léteznek hatékonyabb és kevésbé potens anyagok, természetes alapú és szintetikus gyártmányok, de hogy melyik a megengedett, az nem ezen az alapon dől el. Van olyan hatóanyag, ami egyértelműen teljesítménynövelő, még sincs a listán (például a kobalt), vagy már lekerült róla (mint a koffein). És vannak tisztázatlan vagy megkérdőjelezett hatású, de tiltólistás szerek is, ilyen a marihuána is. Maguk a WADA-kritériumok sem elég egyértelműek: a "sport szelleme ellen való" kitétel megfoghatatlan, a "teljesítményfokozó" és az "egészséget károsító" hatásokról pedig a dolog természetéből adódóan hiányosak az élettani, klinikai adatok. Ráadásul a tiltási határ időről időre változik.

Az atlétikai elit egy nagyon keskeny pallón egyensúlyoz. Ahhoz, hogy mondjuk egy atléta tartósan a sportági élmezőnyben maradjon, minden technikai, edzésmódszertani, pszichológiai, táplálkozási és persze kémiai segítségre (például gyógyszerekre) is szükség van. - Meggyőződésem, hogy a doppinghoz vezető út legális teljesítményfokozó módszerekkel van kikövezve - állítja Petróczi Andrea. - Az arra predesztinált sportolók évek hosszú során át minden lehetséges eszközt igénybe vesznek, ami teljesen elfogadottnak, sőt dicséretesnek számít a köreikben és a közvélemény előtt is. Ebben az eszköztárban jelenik meg a dopping, amit szerintem sokan egyszerűen a felkészülés következő lépéseként kezdenek el használni - vagy esetleg megállnak a határnál, és próbálják az ebből adódó "hátrányt" a még éppen elfogadott szerekkel kompenzálni.

A kutató kollégáival jelenleg arra a kérdésre keres "stratégiai" választ, hogy mi a helyzet a sportolói és az edzői fejekben, mennyire van ott jelen a közvélemény (látszólag) egységes doppingellenes álláspontja. - Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a sportolók szívesebben versenyeznének úgy, ha tudnák, hogy senki nem doppingol, de elfogadják, hogy a dopping része az élsportnak.

Petróczi Andrea elmondta: néhány korábbi kérdőíves adatfelvételből az látszik, hogy a doppingliberalizálást a sportolók mintegy 30 százaléka támogatná. Ezen belül a többségi álláspont szerint csak az élsportban működne a liberalizáció, valamiféle kontroll mellett, a "mindent szabad mindenkinek" elvnek nincs sok híve. A felszabadítás mellett szóló érvek szerint így lehetővé válna a nyílt orvosi ellenőrzés, megszűnne a most kizárólag "elfedésre" szolgáló drogok használata, és nem a kimutathatatlanság, hanem a kisebb egészségkárosító hatás lenne a fő szempont a fejlesztésnél. - Azt azonban, hogy a jelenlegi tesztrendszert, amely a drog szervezetben való jelenlétének bizonyításán alapul, felváltsa a hatásra fókuszáló ellenőrzés, a többség örömmel fogadná - zárta a gondolatsort Petróczi Andrea.