A mostani történet társfőszereplői, az oszétok (vagy: alánok) is eljutottak sokfelé. Rokonaik a magyarországi jászok (1318-ban említik őket először a krónikák). A jászok először a mai Románia keleti részén, Jászvárosban (Iasi) bukkannak fel, majd egy részük továbbmegy északnyugatra, a mai Jászság felé. Nyelvüket évszázadokig megőrizték, aztán átvették a magyart.

Egyes elméletek szerint a kunokkal sodorta őket a mongol-tatár nyugatra nyomulás elődeik ősi földjéről, Alániából. (Az alánok szarmata nép volt, a Volga és a Don folyóközében nagy királyságot hoztak létre, amelyet aztán a hunok az i. e. IV. században szétvertek. Részei, névadói Jázónnak, az aranygyapjú-legendának, Colchis birodalmának. (Oroszországban hosszú ideig jaszoknak nevezték az oszétokat, később vették át a grúz "oszét" szót a nép megjelölésére.) Utódaik, az oszétok grúz-bizánci hatásra felvették a kereszténységet, majd az iszlám megjelenésével, nyomulásával sokan közülük áttértek és szunniták lettek. A mai oszétok nagy része keleti ortodox keresztény, de maradtak köztük szunniták is.

A második alán birodalom (nagyjából a mai Észak-Oszétiától északabbra fekvő régióban), profitálva a selyemút közelségéből, virágzó monarchiává vált, amelyet az előrenyomuló mongolok-tatárok vertek szét. Az alánok szétszóródtak, egy részük délre, a mai Észak- és Dél-Oszétia területére került, más részük nyugatra sodródott, eljutott egészen Magyarországig. Akik a Kaukázusban maradtak, viharos sorsot éltek meg: más helyi kis népekkel torzsalkodtak. Az oszétok sokszor szembekerültek a grúzokkal, ingusokkal. A grúzokkal az orosz birodalom széthullása és a szovjetrendszer konszolidálása közti átmeneti időszakban, 1918-1920-ban súlyos konfliktusba keveredtek, később népirtással vádolták őket. (A nehéz grúz- oszét viszonyban a népirtás vádja mindkét oldalon a mai napig fel-felbukkan).

Ma az oszétok főleg a két Oszétiában (Észak-Dél) élnek, de Közép-Grúziában is letelepedett egy nagyobb létszámú közösségük. A 2002-es orosz népszámlálás adatai szerint Oroszországban 515 ezer oszét élt. Nem világos, hogy Dél-Oszétia lakosait hova számolták.

(Összehasonlításul: a népszámlálás a régió népei között 413 ezer ingust, 411 ezer lezgint, 423 ezer kalmüköt, 815 ezer avart, 520 ezer kabardot talált. Az abházokról nincs adat, azokat a népszámlálás a 4,3 milliós "egyéb népek" kategóriába sorolta.)

Az abházokról kevesebbet tudni, mint az oszétokról. Az eredetek homályba vesznek. A ma ismert abház nyelv kialakulása a XIX. századra tehető. Északnyugat-kaukázusi nép, ezelőtt ezerháromszáz évvel már virágzó királyságban élt nagyjából a mai Abházia területén. Később a grúz állammal alárendelt viszonyban állhattak, az abház értelmiség grúz nyelven beszélt (aminek kevés köze van anyanyelvükhöz), átvette a grúzok szokásait, kultúráját. A XI-XVI. században betagolódtak a grúz birodalomba. Később (vesztükre) kiváltak, az ottomán birodalom lenyelte őket. Aztán az orosz birodalom felívelő szakaszában, a XIX. század elején erős eloroszosítási hatás érte őket.

Ma a becslések szerint 200 ezer abház él a világon, háromnegyedük Abháziában. A muhadzsirsztvo őket is szétszórta, sokan közülük Törökországban élnek. 1991-1993 között, a grúz-abház összecsapások idején nyugati források szerint több tízezer grúzt elűztek Abháziából, sokat közülük megöltek (Grúziában népirtásról beszélnek), és átbillentették a belső etnikai viszonyokat az abház lakosság túlsúlya irányába. A hágai nemzetközi bíróság jelenleg is vizsgálja a grúzok ellen elkövetett bűnöket.