Aki ismer, az tudja: futballmeccsen kívül nagyon kevés sportesemény van a világon, amelyért hajnalban felkelek. Ezek egyike a 4x100 méteres férfi gyors vagy vegyes váltó, mégpedig az 1976-os olimpia óta. Akkor, a montreali játékok idején lenyűgözött - és ezzel nyilván nem voltam egyedül -, hogy az előfutamban világcsúcsot (3:47,28) ért el az Egyesült Államok Peter Rocca, Chris Woo, Joe Bottom, Jack Babashoff összetételű négyese, hogy aztán a döntőben több mint öt másodperccel javítsa meg az új rekordot a John Neber, John Hencken, Matt Vogel, Jim Montgomery amerikai kvartett (3:42,22).
Amerikai álom
Mondhat bárki bármit, nem változnak az idők...
Pekingben a 4x100-as gyorsváltó előfutamában a Nathan Adrian, Cullen Jones, Ben Wildman-Tobriner, Matt Grevers összeállítású amerikai négyes úszott. Világcsúcsot, még szép... De a 3:12,23 csak a döntőig "élt". Olyannyira, hogy az első öt helyezett mindegyike (!) túlszárnyalta az előfutamban elért rekordot. A leginkább persze az USA Team.
Persze?
Eleinte az ausztrálok vezettek, mivel első emberük, Eamon Sullivan szédítő világcsúcsidővel (47,24) kezdett. Michael Phelps és a francia Amaury Leveaux igyekezett ragadni a rekorderre, de ez csak úgy-ahogy sikerült. A második százon viszont már francia-amerikai párbaj zajlott az elsőségért Fabien Gilot és Garrett Weber-Gale között. A harmadikon aztán Frederick Bousquet elhagyta Cullen Jonest, s mivel Alain Bernard, a francia torpedó következett, eldőlni látszott a verseny. Még inkább így volt ez 350 méternél, mert Bernard testhossznyi előnnyel fordult Jason Lezakkal szemben. Ám az amerikai úszó az utolsó ötven méteren úgy haladt, mintha motor hajtotta volna, és bódító finissel "visszahozta" az aranyat az Egyesült Államoknak. A 4x100 gyors új világcsúcsa 3:08,24, de gyanítom, nem ezt ünnepelte önkívületben Lezak a vízben, valamint Phelps, Weber-Gale és Jones a parton. Hanem a fordulatot, sőt magát a csodát.
Képzelhetik, ha a világrekord csak másodlagos...
