Kiküldött munkatársunktól

Amennyiben a lemondását a kínaiak és a kazahok elleni két felkészülési mérkőzés kudarcát követően, három nappal az olimpia előtt - vagyis meglehetősen sajátos időpontban - felajánló Hajdu Jánosnak az volt a célja a nem kis döbbenetet kiváltó bejelentéssel, hogy fölrázza az általa irányított női kézilabda-válogatottat, akkor akár zseniálisnak is mondhatnánk a húzást. Noha a tréner szerint szó sem volt pszichikai hadviselésről - állítja, tényleg komolyan gondolta a dolgot -, a lényegen ez semmit nem változtat: a csapat emberesen összeszedte magát a svédekkel vívott szombati nyitómérkőzésre.

A 30:24-es győzelemmel zárult találkozón - melyen az összesen hét gólig jutó Vérten, valamint Pálinger kapus, továbbá Tomori, nem utolsósorban pedig a lábát még odahaza olajjal leforrázó, de váratlanul fitt és harcra kész, ugyancsak hetet berámoló Görbicz nyújtott átlagon felülit - szinte mindvégig a magyar együttes vezetett, a hajrá pedig egyenesen jutalomjátékká szelídült.

A történteknek megfelelően Hajdu ábrázata a fölismerhetetlenségig megváltozott, és már-már meghatottan magyarázta, hogy hálás mindenkinek - elsősorban Sinka László főtitkárnak -, aki rábeszélte a folytatásra.

- Borzasztóan el voltam keseredve az edzőmeccseken látott lélektelen játék miatt, de most már biztos vagyok benne: a lányok csak az átállás nehézségei miatt lődörögtek a pályán. A svédekkel szemben majdnem mindent magvalósítottunk abból, amit elterveztünk, fizikailag és taktikailag is ellenfelünk fölé kerekedtünk. Nagyon kellett már ez a siker, mert mostantól talán elhisszük, hogy megy ez, ha akarjuk."

Hétfőn Brazília következik. Ezt a játékot Dél-Amerikában is kézzel játsszák, úgyhogy akad még egy ok a bizakodásra.