Odabenn már ekkor félház volt, és a közönség az idő múlására sajátosan reagált: előbb egyre csendesebbé, majd egyetlen intésre - nevezetesen a díszpáholyban feltűnő Hu Jintao kínai államelnökére - mind hangosabbá vált az aréna érzékelhetően feszült közönsége, ahogy a mutató este 2008. 08. 08-án 8 óra 8 perc felé közelített. Ráadásul a - ránézésre a hazai színházak úgy ötéves költségvetéséből készült - felvezető műsor már pontban nyolckor elkezdődött, úgyhogy a magát a kegyetlen dunsztban mindvégig hevesen legyező több mint száz állam- és kormányfőnek (köztük az ideérkezte előtt Kínának erősen "beszóló" George W. Bush amerikai elnöknek) sem kellett hosszasan feszengenie a plüss-széken.

A helyszínen majd százezren, a tévéképernyők előtt - a szervezők szerint, de erre azért ne vegyünk mérget - mintegy négymilliárdan követték a 14 ezer szereplő részvételével zajló csodaceremónia eseményeit, melynek tradicionálisan leghosszabb szakaszában a nemzetek bevonulásán tombolhatott a publikum. Elsőnek - szintén a hagyományoknak megfelelően - Görögország, nyolcvanharmadiknak pedig Magyarország sportolói masíroztak körbe; a piros-fehér-zöld zászlót Kammerer Zoltán háromszoros ötkarikás bajnok kajakos tartotta a magasba.

Jó két órával később - Jacques Rogge NOB- és Liu Qi szervezőbizottsági vezető beszédét követően - Hu Jintao elmondta a bűvös szavakat, melyekkel a vetélkedőt megnyitottnak nyilvánította, s lehullott a lepel a nagy titokról is: Li Ning, a játékokon hajdanán szintén triplázó tornász - drótkötél segítségével "körbefutva" a stadion felső karéján - gyújtotta meg az augusztus 24-ig lobogó lángot.

Záróakkordként aztán az e műfajban minden idők legnagyobbjának mondott tűzijáték-parádé közben az ember már azon merengett, hogy vajon lehet-e ezt az érzelmekben is az ízlés határain belül maradó élményt überelni az elkövetkező szűk két és fél hétben.

Hát... Föl kell kötni az úszó- meg a tornagatyát, az biztos.