Az ünnepélyes mondat közjogi méltóságok, királyok, köztársasági elnökök, baljósabb időkben birodalmi vezetők és pártfőtitkárok kiváltsága: a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak abba nincs beleszólása, ki beszélhet, abba viszont igen, hogy mit és mennyit. Voltak mondandóbővítési kísérletek, megpróbálkozott a szószátyársággal Adolf Hitler és Leonyid Brezsnyev is, de mindkettőt sikerült lebeszélni a szándékáról.

Az újkori ötkarikás megnyitók története mindössze két bőbeszédű férfiút jegyez föl: az egyik I. György görög király, aki a következő szavakkal szólt a megjelentekhez 1896. április 6-án: "Az első nemzetközi olimpiai játékokat Athénban megnyitottnak nyilvánítom. Éljenek a részt vevő nemzetek! Éljen a görög nép!" A következő verbális kilengésre százhat évet kellett várni: a renitens "természetesen" George W. Bush amerikai elnök volt, aki Salt Lake Cityben a kötelező szavak mellé "a hazafias és büszke amerikai nép nevében"-t is hozzábiggyesztette. (Néhány hónappal az ikertornyok lerombolása után végül is ez megbocsátható volt.)

A nem mindig előnyére változó, múltjára egyre kevésbé emlékező világban üdítő kivétel az olimpiai mozgalom, amely ügyel a hagyományaira. Itt van például a láng története: Amszterdamban (1928) gyújtották meg először, Berlinben (1936) már futottak is vele. A kínaiak a fáklyamaratont is globális eseménnyé tették: az idén öt földrészen 21 880 kiváltságos kezében 137 ezer kilométert "utazott" a láng, hol tüntetők, hol szimpatizánsok sorfala között.

Olimpiai esküt 1920, vagyis Antwerpen óta mondanak: a szerencsés úttörő bizonyos Victor Boin volt. Érdekes módon erre a megtisztelő feladatra ritkán kértek föl ismert sportolót; ennél is furcsább, hogy a lánggyújtók sem jellemzően világnagyságok - az 1952-es kiválasztott, Paavo Nurmi természetesen kivételt erősítő szabály a maga kilenc aranyérmével... És még mindig a hagyományok: máig aktuális az Henri Didon páter Citius, altius, fortius!, azaz a Gyorsabban, magasabban, erősebben! jelszava; az más kérdés, hogy manapság milyen tartalommal töltik meg.

Peking (Kína) az "eddig soha nem látott" jelszó jegyében készült az olimpiára azóta, hogy 2001-ben, Moszkvában megkapta a rendezés jogát. Negyvenmilliárd dollárt még egyetlen ország sem költött a játékokra - ebbe az összegbe a sportlétesítmények mellett benne foglaltatnak a közvetett, infrastrukturális költségek is -, és egyhamar nem is fog. Soha ennyi nemzet (205), ennyi sportoló
(11128) nem vett részt nyári olimpián, és ennyi versenyszámban (302) sem hirdettek még győztest. Kína több bekezdésre is igényt tart a Rekordok Könyvében.

"Augusztus 8-án este fellobban a szenvedély" - ígéri Zhang Heping, a megnyitóünnepség legfőbb felelőse. Nem is kétséges, holnaptól új fejezet íródik egy reményeink szerint soha el nem készülő regényben.