Ennek első jele, hogy a kisebb-nagyobb hifi szakboltokba szép lassan visszatértek a lemezjátszók, sőt kommersz hiperekben is találunk már hanglemezeket - eszerint mégiscsak üzlet a forgalmazásuk. Igaz, csak Magyarországról száműzték a kilencvenes évek elején a műfajt, tőlünk nyugatabbra mindig is jelen volt, csak a gyártási kapacitás csökkenésével a tömegtermék státuszból a gyűjtők, illetve az audiofilek kedvencévé vált. Mi több, a digitális formátumok gyors változása miatt nagyon is valószínű, hogy a hanglemez végül visszaüt a látszólag vesztét okozó, manapság mégis haldokló CD-nek.

- A hanglemez az analóg zenerögzítés és terjesztés egyik legjobb minőségű formája, sokkal jobban szól, mint bármelyik digitális hordozó - mint mondjuk a CD, amely az utóbbi idők egyik csúcsterméke. A digitális forradalom visszalépést jelentett - állítja Dudar István, a kecskeméti Victor Audio szaküzlet tulajdonosa, aki 1996-ban, "missziójelleggel" nyitotta meg a boltot a fiával közösen. Akkor sokan csodálkoztak, hogy miért kockáztat, de ahogy fogalmaz, azóta sokan visszatértek a jó öreg "bakelithez", mert csalódtak. Rájöttek, hogy az analóg hangrögzítésű felvételek állnak legközelebb az eredeti élő zenéhez, és az emberi fül számára is ez a legkellemesebb "zaj". Az érzékeny zenehallgatók vallják, a digitális formátumban rögzített dalok maximum háttérzenének jók - mondjuk egy zajos buszon -, komoly zenehallgatásra már nem igazán alkalmas. Erre a hanglemez a tökéletes, és nem csak a minősége miatt: aki próbálta, tudja, hogy egy lemezt feltenni kisebbfajta szertartással is felér.

A CD esetében a zene digitális tömörítésen esik át, igaz, ez a minőség Dudar szerint is megfelel az emberiség kilencven százalékának. Sőt olyat is tapasztalt a boltba betévedő fiatalok körében, hogy már a CD-t sem ismerik (a magyarországi zuhanó eladások is ezt támasztják alá), a még ennél is gyengébb minőségű MP3-ban utaznak, amelyet minden bizonnyal a netről töltenek le. Az már más kérdés, hogy míg a hanglemez örökéletű (már ha vigyáz rá az ember), egy húszéves CD-lemezt már nem biztos, hogy le lehet játszani.

De kik azok, akik most lemezeket vásárolnak? Fiatalok és öregek egyaránt. Jenőfi György, a budapesti Jeton hanglemezbolt tulajdonosa szerint kiszámíthatatlan, hogy kik térnek be hozzá: a régi, megszokott gyűjtők mellett egyre több a fiatal, akik minden bizonnyal a szülők hatására kezdtek el lemezezni. Ők leginkább a rock, a progresszív és a blues korongokat keresik. Mindenesetre ezeknek a műfajoknak a kedvelői bajban vannak, néhány előadó korábbi munkái ugyanis előbb csak LP-n (nagylemezen), a későbbiek pedig csak CD-n kerültek piacra. Általános tévhit, hogy minden, ami bakeliten elérhető volt, megjelent digitális formátumban is.

Dudar Viktor, talán az egyetlen talpon lévő vidéki boltos a forgalma zömét az interneten keresztül bonyolítja - akár külföldre is szállít. Őt inkább az idősebb gyűjtők találják meg (mintegy 70 százalékban), akik kollekciójukat gyarapítják vagy cserélik jobbra. De akadnak fiatal felfedezők is: ők főleg divatosabb zenekarok kiadványait keresik. Ilyen a Doors, a Beatles vagy a Rolling Stones.

A zenehallgatás kultúrája még ma is rétegműfaj Magyarországon. A keleti blokkon belül például sokkal előttünk jár Csehország vagy Lengyelország. Dudar Viktor és fia többször beutazta Magyarországot, gyűjteményeket kutatva. Tapasztalataik alapján kijelenthető, hogy a háztartások zömében nem bántak kesztyűs kézzel a fekete korongokkal. Másrészt pedig a választék is nagyon egysíkú, főleg hazai előadók kiadványait lelték fel. Mivel a komoly vásárlók nem ezeket keresik (elvégre pár száz forintért bárki leütheti őket, mondjuk a Vaterán), a szakboltok a kiadványaik zömét külföldről, különböző börzékről szerzik be. Így viszont jó minőségű nyugati nyomásokhoz is hozzájuthat az értő gyűjtő.

A legjobb mindig a klasszikus első kiadás, igaz ezekért sokszor csillagászati összegeket is elkérnek: így ezek már-már műtárgynak számítanak. Vannak, akik kifejezetten csak ilyen korongokat gyűjtenek. A vékonyabb pénztárcájúak megelégszenek egy jó minőségű kiadással, egy amerikai, brit, japán vagy német nyomás például nagyságrendekkel jobb élményt nyújt, mint egy jugoszláv vagy indiai. Érdekes, hogy a keleti blokkból a magyar kifejezetten jó kvalitásnak számít. Lehet, hogy kár volt leépíteni a dorogi hanglemezgyárat a kilencvenes évek közepén? Az onnan elvitt gépek persze még mindig működnek - Angliában.