Az athéni nyolc aranynál kevesebbre számítunk: egy átlagos magyar polgár szerint hét aranyéremmel tér majd haza a magyar küldöttség Pekingből - derül ki az Image Factory és a Tárki legfrissebb Társadalmi klímariportjából.

Az újkori olimpiai játékok - az eredeti ókori események szellemiségét követve - a mai napig a békét szimbolizálják, és milliók számára jelentenek kollektív, euforikus élményt, akár egy világcsúcs régóta várt megdöntésekor, vagy éppen egy nemzeti siker kivívása esetében. Ennek ellenére csak minden negyedik magyart hozza lázba az olimpia, derül ki a július első felében 1000 fő megkérdezésével végzett vizsgálatból. A lakosság négy, nagyjából azonos méretű csoportra osztható a nyári játékokhoz fűződő viszonya alapján: 25 százalékukat nagyon érdekli az olimpia, és igyekszik minden versenyszámot megtekinteni. 23 százalékuk csak a magyar sportolókra kíváncsi, 27 százalékuk véletlenszerű közönsége a versenyeknek, míg 25 százalékukat hidegen hagyja az esemény.

A válaszadók neme erősen meghatározza az érdeklődés mértékét. Míg a férfiak több mint egyharmadát érdekli nagyon az olimpia, addig a nőknél ez az arány csak 16 százalék. A felmérésből az is kiderült, hogy az érdektelenség "korral jár". Az idősek egyharmadát, a középkorúak egynegyedét, míg a fiataloknak csak egyötödét hagyja hidegen a világ legrangosabb sporteseménye. A sport szeretetét az iskolában eltöltött évek is fokozzák: minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy követi a pekingi eseményeket.

Rosszabb olimpiai szereplésre számítunk Pekingben, mint 2004-ben, Athénban, ahol nyolc magyar aranyérem született. A válaszok átlaga szerint hét arannyal távozunk majd a kínai fővárosból. A megkérdezettek között 18 százalék azok aránya, akik öt aranynál kevesebbet várnak, míg az optimisták a válaszadók 28 százalékát teszik ki. Utóbbiak kilenc vagy ennél is több aranyéremmel kalkulálnak.

Csak minden harmadik magyar szerint adottak a feltételek a sikeres pekingi szerepléshez. A megkérdezettek 34 százaléka gondolja, hogy a sportolóink világszínvonalú, vagy viszonylag jó feltételek között készülhetnek a pekingi megmérettetésre. A válaszadók legnagyobb része úgy látja, néhány sportágban jók, másokban viszont nem megfelelőek a körülmények. Elég magas a bizonytalanok száma is: minden hatodik magyar nem tudja megítélni olimpikonjaink felkészülési körülményeit. A budapestiek ítélik meg a legkritikusabban a helyzetet: csak minden negyedik fővárosi gondolja világszínvonalúnak vagy jónak a sportolók lehetőségeit. A pártpreferencia és a felkészülés körülményeivel való elégedettség is összefüggést mutat: az MSZP szavazói között nagyobb az elégedettek hányada.

A kutatás arra is rákérdezett, hogy milyen a támogatottsága egy esetleges 2020-as budapesti olimpiának. A megkérdezettek fele szimpatizál egy hazai rendezésű olimpia gondolatával, és csupán a lakosság 6 százaléka nem tud véleményt nyilvánítani a kérdésben. A férfiak (57%) és a fiatalok (60%) körében felülreprezentáltak a pályázat támogatói, míg a nők (47%) és az idősek (39%) az átlagosnál kevésbé szeretnék, ha Budapest bejelentkezne a 2020-as olimpiai játékok rendezési jogáért. A Fidesz szavazói az átlagosnál (52%) magasabb arányban támogatják az olimpiai játékok hazánk általi rendezését (57%), míg az MSZP támogatói kisebb mértékben pártolják azt (45%).

A játékok helyszíneként elképzelt Budapesten a legalacsonyabb a pályázat támogatottsága, ezzel szemben átlagon felül lelkesednek a hazai rendezés megpályázásáért a vidéki városokban és községekben élők. Mindazok ellenére, hogy a pályázatot a lakosság többsége támogatja, a lehetséges rendezés tekintetében a legtöbben szkeptikusak. A megkérdezettek egyötöde gondolja úgy, ha pályáznánk, meg is nyernénk a rendezés jogát, míg kétharmaduk ellenkező álláspontot képvisel. A pályázat sikerében bizakodók körében a fiatalok (26%) felülreprezentáltak, míg az idősek (16%) és a budapestiek (17%) az átlagosnál kevésbé bíznak abban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a magyar fővárost választaná a pályázó városok közül.

A magyar politika számára mindig is fontos volt a sport, amely gyakran remek eszközként szolgált a nehéz társadalom-lélektani pillanatok megkönnyítésére, a keserű pirulák elfeledtetésére. Az 1952-es helsinki olimpián az első magyar arany is a politika közrejátszásával jött össze. A történet szerint Korondi Margit tornász és edzője, Herpich Rezsőné, a sportág "Vali nénije" a versenynap hajnalán utasítást kapott Rákositól, hogy alul kell maradnia szovjet ellenfelével szemben. A pártvezetés azonban valószínűleg megijedt, hisz ez már a ötödik játéknap volt, magyar arany nélkül. Pár órával később újabb távirat érkezett: "Tégy meg mindent, hogy nyerjünk, stop." S Vali néni tudta a dolgát: vizitált az ismerős pontozóbíróknál, majd az eligazításon szinte "kockázat nélkülire" redukálta Korondi gyakorlatát, aki annak felénél leugrott a szerről és olimpiai bajnok lett. A remek tornásznő érdemein természetesen mit sem csökkentett ez a történet.

A rendszerváltozás után az olimpia 2002-ben került ismét a politika napirendjére. Ekkor a Fidesz választási kampányában merült fel egy 2012-es budapesti olimpia lehetősége. Orbán Viktor annak idején nemzeti fejlesztési tervnek nevezte a játékok megrendezésének koncepcióját. Többen úgy tartották akkor, hogy egy hazai rendezésű olimpia gondolata kizárólag a választások előtt kijátszható, biztos népszerűségnek örvendő taktikai húzás lehet, Kuncze Gábor egyenesen blöffnek, választási kampányfogásnak nevezte. 2005-ben azonban már az üzleti élet szereplői is fantáziát láttak egy hazai olimpiai pályázatban. Az év végén 15 nagyvállalat hozta létre Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde akkori első embere vezetésével Budapesti Olimpiai Mozgalom néven azt az egyesületet, amely 2020-ban a magyar fővárosba hozná az olimpiát.

A 2004-es athéni olimpia utáni, doppingellenes közös fellépés terelte ismét közös tető alá a politikai élet szereplőit és az összes fontosabb hazai sportszervezetet. Ekkor, mint emlékezetes, két arany és egy ezüstérem veszett el súlyos doppingvétség miatt, amely az ország többi olimpikonjának sikereit is erőteljesen beárnyékolta. A napokban ismét a figyelem középpontjába került az ügy, hiszen Fazekas Róbert az egyik, akkor doppingvétségen kapott sportolónk a pekingi játékokon is képviseli hazánkat. Miután Fazekas teljesítette a részvételhez szükséges eredményt, a MOB zöld utat adott neki, amire a szervezet gyémántfokozatú főtámogatója, a T-Mobile erkölcsi aggályát fejezte ki. Válaszként Ipkovich György, az olimpikon otthona, Szombathely polgármestere bojkott hirdetését fontolgatta a telekommunikációs céggel szemben.

A sportba hatalmas szponzorációs pénzek áramlanak, hiszen az élsport a XXI. századra a szórakoztatóipar egyik vezető ágazata lett. Egy-egy sportoló támogatása jól jövedelmező befektetési lehetőséget jelent, az pedig természetes, hogy a vállalatok nemcsak támogatják őket, hanem komoly elvárásokat is fogalmaznak meg velük szemben. Ahhoz, hogy egy-egy hirdető kívánatos reklámfelületei legyenek, esetleg az egész márka arcává váljanak, elengedhetetlen a sikeres olimpiai szereplés. A sportolók sikereikből aktív pályafutásuk után is profitálnak, Egerszegi Krisztina például, aki az 1996-os játékokon vett részt utoljára, a mai napig feltűnik hirdetésekben.

A magyar olimpikonok kimagasló sikerei, az ebből fakadó figyelem és népszerűség nem kerülte el a hazai gazdasági szereplők figyelmét sem. Az elmúlt olimpiai ciklus alatt mintegy 450 millió forint támogatást sikerült szereznie a MOB-nak a hazai vállalatoktól, amely költségvetésének közel 90%-át teszi ki.

Olimpiát rendezni hatalmas üzlet, ugyanakkor óriási kockázat is - szólnak a közkeletű érvek pró és kontra. Óriási befektetést igényel, de a rendező város hosszú távon minden bizonnyal megtérülésre számíthat. Ezt támasztja alá, hogy a világ legnagyobb városai próbálják megszerezni a rendezési jogot, így a 2012-es játékokra a győztes London mellett pályázott New York és Moszkva is. A kiadási oldalon a legtöbb pénz a többségében új sportkomplexumokra, illetve a sportolók és turisták igényeit kielégítő infrastrukturális beruházásokra megy el. A bevételi oldalon két forrás jelentkezik. Az egyik oszlopban a közvetlen bevételek, vagyis a jegyeladásokból befolyó pénz áll. A másik oszlopban a közvetett források találhatók, ahova a megnövekedő idegenforgalmi tételek és a rendezés által megszerzett - anyagilag nehezen kifejezhető - presztízs, imázsérték tartoznak. Utóbbi talán a játékok legfőbb hozadéka lehet egy város számára. Rövid távú haszon szempontjából szinte lehetetlen nyereséges olimpiát rendezni - üdítő kivételként 1984-ben, Los Angelesnek sikerült -, talán nem véletlen, hogy a játékok főrendezője, Peter Uberroth az év embere lett a Time magazin szerint.

A NOB először 1988-ban értékesítette az olimpiai logót. Akkor 9 nagyvállalat tartotta jövedelmező befektetésnek az embléma használatát és fizetett érte összesen 100 millió dollárt. A pekingi játékokon 12 cég él a lehetőséggel összesen több mint 850 millió dollárral támogatva a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot.

Az olimpia közvetítése remek reklámértéket hordoz. Az emberek játékokhoz kapcsolódó pozitív érzései összefonódhatnak a televíziótársaságról alkotott képpel, ám ezt a csatornáknak meg kell fizetniük. A közvetítési jogok értékesítése először 1984-ben lépte át a százmillió dolláros álomhatárt. A jogdíjak emelkedése azóta is töretlen. Az akkori 287 millió dolláros közvetítési díj közel hatszorosát fizetik ki a különböző televíziós társaságok a pekingi játékokra, összesen több mint 1,7 milliárd dollárt.

Magyarországon az eddig bevett gyakorlat alapján a közszolgálati televízió sugározza a játékokat. Az MTV-nek főként a presztízs miatt lényeges a közvetítési jog megszerzése, a gazdasági megtérülés másodlagos. A jogdíjakkal és egyéb produkciós költségekkel együtt egymilliárd forintba kerül a közvetítés, miközben szakemberek szerint a reklámbevétel mindössze néhány százmillióra tehető. A magas színvonalú tudósítás, az olimpia atmoszférájának megteremtése létfontosságú, hisz keveseknek adatik meg, hogy a helyszínen izgulhassák végig a játékokat. Egy jó kommentátor maradandó élményt tud nyújtani a képernyő előtt ülőknek is, emlékezzünk csak vissza Vitray Tamás szöuli közvetítésére, mely az egész országban szállóigévé vált: "Gyere, Egérke, gyere, kicsi lány!". 1960 óta az idén először nem közvetít olimpiát Vitray a köztévében. Ez ugyan nem kutatási eredmény, ám biztosan sokaknak hiányozni fog!