A Wikipedia a név keresésekor az egykori nyugati Han-dinasztia hatodik uralkodóját adja ki első helyen. Igaz, a mai Liu Qi neve is előfordul sok ezer cikkben. A sport rajongói azonban bármilyen látványos legyen is majd a pénteki pekingi ünnepi megnyitó, nem a beszédmondókat, s nem a díszpáholyban ülő arcokat jegyzi meg. Dicsfény arra a sportolóra összpontosul majd, aki befut a stadionba a lánggal, s aki meggyújtja a mécsest, amely a játékok végéig hirdeti a sport kivételes ünnepét.

A tízezer olimpikonon (és edzőiken) kívül pedig sok tízezren szorgoskodnak a játékok sikeréért, s most ne csak a versenybírókra, a nélkülözhetetlen kisegítő személyzetre gondoljunk, avagy a játékok biztonsága felett őrködő, Peking esetében több mint százezer egyenruhásra, avagy az olimpiai logókkal díszített buszok sofőrjeire.

A háttérben ott van még egy több ezer fős stáb, élükön ismert vagy kevésbé közismert politikai személyekkel, akik évek óta dolgoznak, hogy minden közmegelégedésre alakuljon az előkészületek során, majd az augusztus 8. és 24. közötti versenyek idején. A XXIX. Olimpiai Játékok Pekingi Szervező Bizottságáról (BOCOG) van szó. A NOB moszkvai ülésén, 2001. nyarán született meg a döntés a 2008-as játékok pekingi helyszínéről. Öt hónappal később alakult meg a BOCOG, amely hosszú ideig 26 főosztályból állt, mindegyik a rendezvénnyel kapcsolatos adott terület feladatainak szervezésére, irányítására, kezdve a létesítményektől a közlekedés kialakításán, avagy az olimpiai érmek külcsínén át a környezetvédelemig, így a kínai főváros levegőjéig. A szervezőbizottság a határidő közeledtével, a teendők szaporodásával menetközben tovább duzzadt, végül a 30 főosztály mintegy négyezer fős stábra bővült. Az olimpiának ez a parancsnoki központja menetközben, 2006-ban költözött át az időközben elkészült új pekingi Olimpiai Toronyba, egy 19 emeletes irodaházba, amely logikusan a teljesen új olimpiai körzetben, a Hainan kerületben van, a fő sportlétesítmények közelében.

Ennek a szervezőstábnak - amely a nemzetközi sajtó szerint 40 milliárd dollár felhasználásáról döntött a minden idők legtökéletesebb olimpiájának megrendezéséhez - a "főparancsnoka" Liu Qi, a pekingi olimpia nemzeti szervezőbizottságának (BOCOG) elnöke. Amikor a feladattal megbízták, 2001 végén, Peking népi kormányzatának (önkormányzatának) a főpolgármestere volt. Felidézhető, hogy a BOCOG elnökeként első beszédében hármas jelszót tűzött ki: a pekingi játékok a zöld, a high-tech és a népek olimpiája lesz.

Liu Qi a Jiangsu tartománybeli Wujinban született 1942-ben. Mint a jelenlegi kínai párt- és állami vezetők közül oly sokan, így Hu Jintao pártvezető, államfő, Liu is mérnöknek tanult, a pekingi vas- és fémkohászati főiskolán. Majd ugyanott végezte négyéves posztgraduális tanulmányait is, első munkahelyére 1968-ban lépett be. A BOCOG honlapján is olvasható hivatalos életrajza szerint 1975-ben lépett be a Kínai Kommunista Pártba. Kína egyik legnagyobb vas- és acélipari fellegvárában, Wuhanban futott be szakmai karriert. Mintegy két évtized alatt mérnökként a fémkohászati kombinát vezetői lépcsőjén egyre feljebb jutott, végül vezérigazgató lett. Közben a párt ranglétráján is előbbre lépett, a wuhani kombinát pártbizottságának vezetőségi tagja lett, majd a Kínai KP 1992-es kongresszusán a központi bizottság póttagjává választották. Egy évvel később kinevezték fémkohászati miniszternek, s ezért átköltözött Pekingbe. A fővárosi lét és kapcsolatrendszer előrelépést hozott politikai karrierjében is. A mostani olimpiai szervező munkája szempontjából mondhatni döntő pillanatban, 1999-től lett polgármester, majd három évvel később a főváros párttitkára, megtartva ezt a tisztséget napjainkban is. A 2002-ben tartott, a kínai pártvezetés új, Hu Jintao nevével fémjelzett negyedik nemzedékének pártbeli "hatalomátvételekor" - tegyük hozzá nem puccsszerű módon, hanem az akkor távozó Jiang Zemin által tudatosan előkészítve - Liu Qi a központi bizottság állandó tagja lett. S öt évvel később, tavaly őszszel megtartva KB-tagságát is, bekerült a szűkkörű, kilenctagú legfelsőbb döntési elitbe, a párt állandó bizottságába.

A Time magazin egyébként a közelmúltban a világ száz legbefolyásosabb személyisége között a 25. helyre tette Liu Qit, eggyel megelőzve Condoleezza Rice amerikai külügyminisztert. Az általa irányított 40 milliárd dolláros városfejlesztés mellett hangsúlyozta, hogy a fővárosi pártitkár időnként egyszerű utasként próbálta ki a buszjáratokat, metrószerelvényeket - nem csupán az olimpia előtt átadott új repülőteret, avagy a három új pekingi metróvonalat -, szinte ellenőrizve az általa indított kulturált viselkedési kampány hatását, eredményességét. Nemcsak Peking városképe változott meg, modernizálódott nyugati értelemben is, hanem a városlakók magatartása, szemléletmódja is - véli az amerikai hetilap.

Ha augusztus 24-ig minden zökkenőmentes lesz, akkor várhatóan learathatja a megérdemelt babérokat Liu Qi a BOCOG elnökeként, ám karrierjében további előrelépésre már nem igazán kínálkozik mód. Kora miatt a negyedik nemzedékhez sorolják, s 2002-es hatalomátvételhez hasonlóan sokkal inkább az valószínűsíthető, hogy 2012-ben ismét csak előkészített váltás lesz, s jön a fiatalabb garnitúra.

Az elmúlt néhány évben több ezer alkalommal számolt be a kínai sajtó - s alighanem több százszor a Pekingből tudósító külföldi riporterek hada is - Liu Qi hivatalos megjelenéseiről, beszédeiről, sportlétesítmények átadásakor, az olimpiai falu megnyitásakor, fontos vendégek fogadásakor - ám a profi megnyilatkozásain kívül vajmi kevés derült ki személyiségéről. Egykor olvashattunk Mao úszóteljesítményéről, halála után nőügyeiről. Jiang Zemin pártfőtitkár-államfő hivatali pályafutása vége felé "engedte meg magának", hogy a nyilvánosság előtt produkálja magát, énekelt dalokat a pekingi operákból, miként világslágereket is, egy ízben még Pavarottival is együtt. A mindig "mérnökszigorú" Hu Jintao a napokban újságíróknak bevallotta, hogy szívesen pingpongozik. Nyilvánvalóan Liu Qinek is van magánélete, hobbija, ám a hivatalos életrajz erről nem ad számot. Anekdotákról sem olvashattunk eddig, pedig bizonyára igen népszerű. Elég arra utalni, hogy csupán az olimpiai építkezések a becslések szerint 700-800 ezer embernek adtak munkalehetőséget, jobb fizetést.