A pekingi olimpiai stadion, a Madárfészek hozzájárul Kína fejlődéséhez, ahhoz a változáshoz, ami az elmúlt években elindult - állítja öntudatosan Jacques Herzog svájci építész, a pénteken kezdődő ötkarikás játékok központi épületének társtervezője. A Spiegel német hetilap az elmúlt hetekben szinte teljes sorozatot szentelt a diktatúrákban, elsősorban Kínában reprezentációs épületeket tervező sztárépítészeknek.

Lord Norman Foster jegyzi a pekingi repülőteret, a világ legnagyobb épületét, Rem Koolhaas az állami tévétársaság székházát, Paul Andreu a központi színházat, míg ifjabb Albert Speer tervei alapján egy teljes, ötvenezres város épült fel. A kedélyeket viszont a Meinhard von Gerkan által tervezett nemzeti múzeum borzolja a legjobban, amelyet a kínaiak azon a Tiananmen téren akarnak felépíteni, ahol 1989-ben vérbe fojtották a demokráciát követelők tüntetését.

Még hogy az építészek ne tudnák, mekkora ereje lehet alkotásaiknak - háborodott fel a Spiegel kellemetlenkedő kérdésein Herzog. Szerinte éppen nekik van lehetőségük arra, hogy nehezen megfigyelhető, intim sarkok létrehozásával lazítsanak az államhatalom erején, ahogy ezt a stadionnal megtették. A világ egyik legkeresettebb művésze szerint nem az egypártrendszernek, hanem az embereknek akartak egy azonosulásra alkalmas szimbólumot létrehozni, amely a jövőben a közösségi élet színhelyeként segíti a fejlődést.

A Kínában munkát vállaló építészek számára a legnagyobb problémát a szerzői jogok figyelmen kívül hagyása, a helyenként rossz minőségű munkaerő és a tervek alternatív értelmezése jelenti. A bázeli Herzog & de Meuron stúdió szerint kész csoda, hogy terveiket egy az egyben átültették a kínaiak, és az ígéretek szerint engedélyük nélkül nem is változtatnak az épületen semmit. Hogy az építkezéseken mintegy hétszáz forint napszámért, valamint ellátásért robotolnak a vándormunkások, már nem az ő problémájuk.

A Kínában megindult fejlődés támogatása a legfontosabb - állítja Gerkan is, aki szerint a múlt szinte minden csodált építészeti emlékét zsarnokoknak köszönhetjük. Az építész vallja: jelenleg a távol-keleti országban a legnagyobb az alkotói szabadság. Azt elhallgatja, hogy ebben éppen a pártállam segít, amely reprezentációs épületei érdekében gondolkodás nélkül sajátít ki privát tulajdont, kitelepíti a rossz helyen élőket, és rugalmasan változtatja meg a városrendezési előírásokat. Azért az építészeknek is tudniuk kell alkalmazkodni. Gerkan egy teljes várost álmodott meg. Az épülő Lingangban viszont nehéz a tervekre ráismerni.

A helyi kommunista vezető által esztétikusnak talált harangtorony csúfítja el a mesterséges tó partjára épült belvárost. A lakótömböket a kínaiak széthúzták, csökkentve így a nehezebben ellenőrizhető urbánus helyek kialakulását, és minden házat déli tájolással építettek fel. Albert Speer, Hitler irreális terveit makettekben megvalósító építészének fia egy takaros német Bauhaus-városkát tervezett Sanghaj határában. Csak lakó nincs Anting házaiban. Kínaiak számára nem elég előkelő, és sok lakásnak nincs délre néző ablaka.

A nagy stúdióknak minden nehézség ellenére megéri a "közép birodalmában" dolgozni. Építészek az adott projekt felépítési költségének bizonyos százalékáért dolgoznak. Bár a szám lényegesen alacsonyabb Kínában, mint Nyugat-Európában, a megbízások méretét sem lehet összehasonlítani. Drágább épületek, sokkal rövidebb idő alatt nőnek ki a földből nagy profitot biztosítva a sztárépítészek irodáinak.