Szabó István élő történelemkönyv, 1924-es kiadás, sok utánnyomással. Már keveseknek Pista, inkább Pista bácsi, meg elnök úr, sőt elnök elvtárs. Szabó István = Nádudvar. Benne a keze, az esze, a szíve. Az első díszpolgár. Mindenre emlékszik, csak azt nem tudja, hányszor választották meg ennek vagy annak. Harmincnyolc és fél éven át volt a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, harminc éven át titkos szavazással. Tavaly, 83 éves korában újból megválasztották három évre a KITE (Kukorica és Iparnövény Termelési Együttműködés) egyik legnagyobb kft.-jének elnökévé. És a múlt: kilenc év a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsában, öt az MSZMP Politikai Bizottságában, harminchárom a Központi Bizottságban; "összezárva" Kádár Jánossal, és mindenkivel, aki 1958 után megfordult e felhőrégiókban.
Nádudvar embere
- Nem szédült ott fenn?
- Ugyanazok voltak a barátaim akkor is, most is...
- Csak ők tartották vissza?
- Nem értem rá.
- Emiatt övezi ma is köztisztelet? - kerülök mögé.
- Uh! Ezt te mondod?! - fogad zavarában pertuba. - Megszoktak.
Hosszú ismeretség van mögöttünk, de Szabó Istvánon most látok először napszemüveget.
- Van még paraszt?
- Olyanokat kérdezel! - mondja, és bírálni kezdi azokat, akik 1990-ben azt gondolták, ha a paraszt visszakapja a földjét, akkor napkeltekor kimegy dolgozni, ahogy az apja vagy a nagyapja. - Az élő munkán alapuló mezőgazdaságot hál' istennek nem lehet visszahozni. Kiábrándult már az öthektáros is, hogy ő itt boldog lesz. Egy gyönge traktor is tízmillió, ezzel csak a koncentrált mezőgazdaság tud versengeni. A felvirágzáshoz biztonság kell a földhasználónak, hogy vegyen gépet, építsen állattenyésztő telepet. A tulajdon és a használat ilyen távol még nem volt egymástól: minden földhasználóra négyszer annyi tulajdonos jut.
- Hol vetted a Pierre Cardin szemüveget?
- A fiamé. Megcsípett valami.
A jó szemű nádudvari öregek már 1942-ben észrevették, hogy a Pista gyerekben spiritusz van. Pestről kellett engedélyt kérni, hogy elnökségi tag lehessen a Hangyában, mert még nem volt 18 éves.
- Társadalmi kedvenc voltam Nádudvaron - összegzi. Földosztáskor adtak is neki öt hold földet, bár abban a családban, ahol élt, 58 hektáron gazdálkodtak.
- Hány osztályod volt?
- Akkor hat, aztán végeztem el a technikumot.
Az öt holdját hozzáírták az 58 hektárhoz, és akkora kulák lett Szabó István is, hogy porzott, pedig az önéletrajza szerint addig agrárproletár volt. Ha nem gyerekkori pajtása Oláh István, a későbbi honvédelmi miniszter, talán meg se menekül. Nádudvaron a középparasztok, nagygazdák félénkebbek vagy okosabbak voltak, mint másutt. Bevonultak. A Vörös Csillag nevet adták a saját földjükön alakult tsz-nek, és Szabót elküldték 14 hónapos elnökképzőre. Mikor 1952 végén visszatért, elnökké választották. A gazdák azt gondolták: "Pista nem bánt bennünket", kifelé meg az agrárproletárság se rossz. A tagság és az elnök is értette a dolgát, ez a tsz sosem volt mérleghiányos.
- Kudarc sosem ért?
- Megvédett a tagság. Túlzás, hogy mindenki szeretett, de elfogadtak. Vidéken megszokták, hogy pap is kell, tanító is kell, ha már téesz van, elnök is kell. Hol érhetett volna kudarc? Nagy pofám volt, de nem hőbörögtem, nem loptam, nem rúgtam be, nem törtem össze a kocsit, erkölcsileg tiszta voltam.
- Nőügy?
- Ha lett volna, leváltanak.
- A református Nádudvar puritán?
- Ebben, akkor igen.
- Sikeredben a józan paraszti ész, a leleményesség vagy mi dominált?
- 1956: sima váll-lapos téeszelnök, itt nincs barikád, kollektívan szidjuk Rákosit meg a rendszert. Megkérdezzük a tagokat, akartok-e szövetkezetet, vagy nem. Három napig kinn az udvaron az urna. 147 arra szavaz, maradjon a tsz, 90 jelzi, kilép, a többi nem szavaz. Mit tegyünk? Semmit! Ahol a tagság fele nem szavaz, ott nincs mit tenni. A gyűlésen megkaptam: "Hát egyszer már beléptünk, nem volt elég?" Tavaszra, a kilencven lecsökken hetvenre. Kimérjük nekik a földet, az egyik nap kiviszi a lovat, a másikon visszahozza. Egy évig kinn maradnak, ősszel visszajönnek. Ekkor talán úgy viselkedtem, ahogy egy vezetőnek kell. Hiba lett volna megharagudni a kilencvenre meg a kétszáznegyvenre, és megdicsőíteni a száznegyvenet. Ez a paraszti lélek. Ilyenek vagyunk mi. Nem vagyok büszke a fajtámra, de nem is szégyellem.
Az élő munkán alapuló mezőgazdaság megmentője volt a részes művelés, amit ismer az ország, mégis "nádudvari módszer" lett, mert ekkora szövetkezetet nem lehetett félresöpörni, az okos a Fehér Lajos vezette politika mellé állt. Nem véletlen, hogy Szabó István tisztelettel és szeretettel beszél a szintén "védett gyerek" Fehér Lajosról. (Tildy Zoltán és az egyház iskoláztatta.)
- Fehér Lajos rá merte rúgni az ajtót Kádárra, Fock Jenőre, veszekedett a bankelnökkel, a pénzügyminiszterrel a mezőgazdaságért. Ezzel sokat használt, de néha ártott is. A halálos ágyánál meglátogattuk Burgerttel. Mikor jöttünk el, azt mondta nekünk: "Az a baj, hogy azt hittük, a mi csapatunkat vezeti Kádár, de a másik csapatot is ő vezette. Biszkuéknak is ő volt a főnöke."
- Ilyen volt "az öreg"?
- Három Kádár volt egy személyben. Egy az utca emberének beszélt, a másik a testületi üléseket vezette. Soha nem emelte fel a hangját, ott soha nem ütött agyon senkit, de példálózott. A harmadik, a "gyóntató". Behívta ű a balszélsőket is, mindenkit, mert ű senkitül sem félt. Akkor harsogott, "megette" a pasast, "átharapta" a torkát, és figyelmeztette, hogy ez kettőjük dolga. "Megette" Fock Jenőt, Gosztonyi Jancsit, Kállai Gyulát... Megkérdeztem Fehér Lajost, mi lett volna, ha felállunk, hogy miért váltották le. Azt mondta, szót kért volna, hogy így egyeztek Kádárral.
Szabó akkora próféta lett a saját hazájában, hogy 1990-ben meg akarták választani a földkimérő bizottság elnökének, de mondta nekik, hogy ő vette el a földet...
- És a mezőgazdaság ma?
- Antalltól kezdve többé-kevésbé az uniós belépésig a szabadesés törvénye érvényesült. Rosszul élem meg a leépülést. Senkit nem akarok a vádlottak padjára ültetni, mert a hozzá nem értést nem lehet büntetni. A magyar társadalom azért károsult. Még nehezebben élem meg a gazdálkodás nádudvari leépülését. Bezárták a vágóhidat, visszafejlesztettek több dolgot, mindet nem lehet a politikára fogni. Itt is megjelent a hozzá nem értés. Hibás az a szemlélet, hogy a mezőgazdaság csak pár százalékát adja a nemzeti jövedelemnek. Az ország területének a kétharmada alkalmas mezőgazdasági tevékenységre. Ez akkora adottság, amiből tőkét kell kovácsolni. Ez politikai és mélyen gazdasági kérdés is. Erre hiányolom az egyértelmű választ.
- Mennyit dolgozol?
- Burokban született gyerek vagyok. Itthon a KITE a legnagyobb mezőgazdasági integrátor, 130 milliárd forgalom, 700 dolgozó, majd' ennyi tulajdonos. Nem tudom, munka-e, amit csinálok, mert ez nem aratás, de idő kell hozzá. Számomra hízelgő, hogy a szülőfalumban egy országos cég 84 évesen is számít rám, talán valami hasznot is hajtok.
- Valami hobbi?
- Nem értem rá sosem pecázni. Nézem a tévét, olvasok, meg az újfajta zöldségeket - brokkoli, cukkini, padlizsán - termelem húsz-harminc éve. Nem ásom a kertet, ahhoz már öreg vagyok, de ezeket én palántolom, locsolgatom, ápolgatom. Szeretem a földet.
