Egy lehetséges helyesírási reform részelemeinek megvitatására gyűltek össze júniusban az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának tagjai az elnök, Nyomárkay István felhívására. Egy áprilisban kelt levelében a testület vezetője úgy fogalmazott, hogy a Magyar helyesírás szabályai című regulagyűjtemény és példatár új, vagyis
12. kiadásának előkészítése "össznemzeti ügy, sok millió magyar ügye" - idézi Nyomárkayt a HVG.

Ennek ellenére a testület tagjai nem jutottak sokra júniusi tanácskozásukon. Lapinformációk szerint az egyik változtatás az, hogy az i-re végződő helységnevek a jövőben két i-re is végződhetnének - például: marcalii. Egy másik lehetséges módosítás szerint átértékelnék a -féle, a -szerű és más hasonló végződésű szavak írásmódját. Az egybe-, illetve különírás és a nagybetűs írás problémáit azonban nem sikerült megoldani.

Ennek egyik oka lehet, hogy Balázs Géza elmondása szerint a nyelvészek között is vita van arról, milyen irányt vegyen a reform.

- A legtöbb nyelvész szerint egyszerűsíteni kell, ezzel én is egyetértek. De mivel a nyelvnek, a helyesírásnak szigorú logikája van, azt tapasztalom, hogy ahol hozzálátunk az egyszerűsítéshez, és mondjuk egy kötőjelet kiveszünk valahonnan, borul az egész rendszer - véli az Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának alelnöke.

A professzor szerint egy reform kidolgozásánál figyelembe kell venniük, hogy a magyar társadalomban a helyesírás tudásállapota - akárcsak az olvasottság, a lexikális ismeretek, a logika állapota - egyre romlik. Hozzáfűzi: a Magyar helyesírás szabályai című kötet legutóbbi, 11. kiadása 1984-ben, vagyis jóval az internet magyarországi megjelenése előtt látott napvilágot, így a világháló és általában a technikai fejlődés nyelvi kihívásaira egyáltalán nem tudott még reagálni. - Az internetnek pedig nagyon erős a hatása. Az iskolában mindenki megtanul többé-kevésbé helyesen írni, de rövid idő alatt megtanulja az internetes írásmódot is, a rengeteg rövidítés, egyszerűsítés viszont sok esetben ellentmond a magyar helyesírásnak - így Balázs Géza. Ezeket a szempontokat nem mindig tudják figyelembe venni az akadémiai bizottság tagjai, hiszen nem állnak rendelkezésükre a témákban végzett komolyabb felmérések, sem nagyobb pénzösszeg, hogy kutassák a témát.

Az Akadémiától függetlenül működő nyelvi műhelyek által megjelentetett helyesírási szabályzatokat, például az Osiris Kiadó által megjelentetett kötetet jónak tartja ugyan, ugyanakkor problematikus szerinte, hogy azelőtt kezdtek a szabályzat korszerűsítésébe, mielőtt az Akadémia eldöntötte volna, mit és hogyan változtat - vagy épp nem változtat meg. A legfontosabb értéknek Balázs Géza a magyar helyesírás egységének megőrzését tartja.

- A társadalomnak akkor sem kell újratanulnia a helyesírást, ha megjelenik az MHSZ 12. kiadása, mindössze néhány új szabállyal kell megismerkednünk - jósolja Balázs Géza.

Eőry Vilma úgy véli, alapos átdolgozásra volna szükség a Magyar helyesírás szabályait illetően - mindenképpen szélesebb körűre, mint amilyent ma terveznek.

- Az MHSZ nem rossz szabályzat, de túlságosan nyelvtanközpontú, a felhasználók egy része valójában nem is érti a magyarázatokat. Sokkal inkább felhasználóbarát szemléletre lenne szükség, ez persze nem jelenthetne szakszerűtlenséget - mondja a Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa. Az MHSZ tehát túl bonyolult, számos felvetődő problémára viszont nem ad választ. Eőry Vilma szerint különösen átgondolandó és megoldásra vár például az egybeírás-különírás vagy a kötőjelek használatának gyakorlata. Megjegyzi: megengedőbb regularendszerre volna szükség, jobban meg kellene bízni a nyelvhasználóban. Az indokolhatatlan kivételeket pedig - ugyancsak a nyelvhasználó érdekében - lehetőleg meg kellene szüntetni.

- A szabálynak egyértelműnek kell lennie. Ha akadályozza a nyelvhasználatot, az írást, mert nem tudunk, mert nem lehet megfelelni neki, akkor a szabályban van a hiba. A helyesírásnak az a feladata, hogy működtessen egy közös írásmódot, vagyis hogy az esetleges helyesírási különbségek ne nehezítsék a megértést, a szövegértelmezést - érvel Eőry Vilma. A nyelvész úgy látja: ahhoz hogy használható legyen egy helyesírás, meg kell tartania az egyensúlyt a hagyomány és a napi gyakorlat igénye között. Olyan helyesírás kell, amely mindkettőre támaszkodik. A "hagyjunk mindent a maga útján járni" elv szerinte mindenhol, így a helyesírásban is teljes anarchiához vezet. A hagyományokhoz mindenáron való ragaszkodás viszont mindent befagyaszt. A jó szabályzat egyszerre biztosít egy viszonylag laza keretet, és szolgálja a nyilvános írásbeli nyelvhasználat viszonylagos egységességét.

Nem gúzsba köt - rendet tart.

Megtanultuk, helyesebben...