Azt viszont erősen reméli, hogy a harmincegy tagú csapatból tucatnyian is döntőbe kerülnek, s közülük ketten-hárman a dobogóra is felállhatnak. Cseh László 400 méter vegyesen, Gyurta Dániel 200 m mellen, míg Kovács Emese 200 m pillangón bizakodhat érmes helyezésben, s hogy mindez nem szimpla álom, arra a közelmúltbeli országos bajnokságon mutatott forma - nem utolsósorban a tizenhét magyar rekord - alapján valóban jó az esély. Kiss úgy véli, a pekingi újításhoz - miszerint az egyes számok fináléit nem késő délután, hanem kora délelőtt (kínai idő szerint 10 órától) rendezik - "szisztematikus munkával" sikerült alkalmazkodni, amit az is bizonyít: az említett ob-n a tizenhét csúcsból kilenc reggel született.

Fölvetődhet persze a kérdés, hogy mi indokolja a további tizenkilenc versenyző indulását. A szakvezető szerint valamennyien megérdemlik a részvételt, hiszen a B szint megúszásával kiharcolták azt. Ráadásul - így Kiss - mivel többségük ígéretes fiatal, a jövő csapata is formálódhat Pekingben, és "hatalmas lökést jelenthet egy-egy sportolónak, hogy olyan közegben szerepelhet, mint amilyen az olimpiai lesz". Példaként Kiss Gergőt említi, aki Athénba még csak tanulni jött, az idei, eindhoveni Európa-bajnokságon pedig aranyérmes lett. Mindehhez - a tisztánlátás kedvvért - jó, ha hozzáteszszük: a játékokon részt vevő versenyzők szállás- és ellátási költségei a szervezőket terhelik, a nemzeti olimpiai bizottságoknak csupán az utazást kell fizetniük.

A pekingi úszóversenyek egyébként az olimpiai műsor kiemelkedő eseményeinek ígérkeznek. (Itt kell megjegyezni: a nyitó- és a záróünnepség mellett ez az egyetlen "szám", amelynek valamennyi napjára külön belépőt kell igényelniük a média amúgy az összes viadalra akkreditált képviselőinek is...) A január óta megdőlt ötven világcsúcs, továbbá a rekordokkal szoros kapcsolatot ápoló - immár a magyarokat is segítő - új szuperdresszek megjelenése a garancia arra, hogy minden idők legszínvonalasabb programját láthatjuk. Hogy mást ne mondjunk, az amerikaiak extraklasszisa, Michael Phelps azzal a legkevésbé sem megvalósíthatatlannak tetsző tervvel vág neki Kínának, hogy túlszárnyalja az 1972-ben, Münchenben hét aranyig jutó honfitársa, Mark Spitz teljesítményét, míg a szintén az Egyesült Államokat képviselő Natalie Coughlin megelégedne hat elsőséggel is, mellyel beállítaná az 1988-ban, Szöulban keletnémet színekben csobbanó Kristin Otto hatgyőzelmes produkcióját. Az egyetlen olimpián nyert aranyakat figyelembe véve Coughlin - nem mellesleg - minden idők legeredményesebb amerikai sportolónőjévé válhatna.

S ha már Phelps neve terítékre került, emlékeztetni kell rá: ezúttal alig-alig esett szó arról, hogy Cseh László vajon legyőzheti-e őt a hosszabbik vegyes távon, noha az utóbbi esztendők világversenyei előtt rendre ez volt a téma. Kiss László egy félreérthetetlen "hál' istennek"-kel kommentálja az iménti felvezetőt, bár hozzáfűzi: "Laci Európa-csúcsánál a másik amerikai, Ryan Lochte is jobbat úszott az idén, úgyhogy ha az eszemre hallgatok, nincs okom abban reménykedni, hogy éppen most sikerül majd véghez vinnie a csodát."

Hamarosan meglátjuk - jegyezhetnénk meg bölcs távolságtartással, de a helyzet az, hogy tényleg így van: a 400 m vegyes előfutamait már a játékok első, döntőjét pedig az olimpia második versenynapján megrendezik...

Mosolygós arcot kérünk! Gyurta Dániel, a pekingi éremesélyesek egyike