A média kulcsszerepet játszik abban, hogy egyre több szintetikus és drága "egészségvédő" készítményt vásárolunk, nem is mérlegelve, hogy valóban szükségünk van-e rá. A sajtó és az általa (is) éltetett csodaszerpiac kapcsolata korántsem egyoldalú: a szimbiózisból mindkét fél profitál. Mellékhatásként azonban komoly károk érik a játékba belemenő sajtótermékek hitelességét.
A narancsbőr leigázása
"A (...) Kft. a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatásokat tett közzé. Nem tudta bizonyítani, hogy a gabonatartalmú (...) tablettájának garantáltan mellnövelő, mellfeszítő hatása, illetve a hasra, körömre, bőrre kedvező mellékhatása lenne. Nem nyert továbbá bizonyítást, hogy az alapanyagokat különleges körülmények között termesztenék, illetve hogy a világon több mint 100 ezer nő használná a terméket." Ezt a közleményt hozta két komoly női magazin a közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) döntése nyomán, az érintett vállalkozás költségén. Az előzmény, hogy a lapokban mellnövesztő tablettát ajánló reklámok jelentek meg, egyebek között azt állítva, hogy tudományos dokumentáció és klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolják a mellméret-növekedést a készítmény szedése esetén. Az újságok nyilván sokat kasszíroztak a reklámokért, mégsem biztos, hogy hosszú távon jól járnak a hitelességüket kikezdő hirdetési gyakorlattal.
A kérdés úgy is föltehető, hogy a csodaszereket az oldalaira beengedő média piacot teremt, vagy csak teszi a dolgát: tájékoztat, és kielégíti a meglévő érdeklődést. Tény, hogy a női lapokat és életmódmagazinokat elöntő egészségügyi (vagy annak látszó) híranyagban rengeteg információt kapunk, de nem biztos, hogy mindegyik hiteles. A hírfolyam mögött többnyire gyártó cégek állnak, és még a gyógyszeripar makulátlan nagyvállalataival is előfordul, hogy túldicsérik termékeiket ("Visszakaptam a fiatalságomat, a feleségem szerint sosem voltam ilyen tüzes..."), vagy félrevezetik az olvasókat a káros mellékhatásokkal kapcsolatban. Egészségügyi kérdésekben könnyen befolyásolhatók vagyunk. - Az egészsége megőrzésére és még inkább a gyógyulásra vágyó fogyasztó kiszolgáltatott helyzetben van, fogékony minden olyan új információra, ami az állapotában javulást ígér. Itt fokozott a tájékoztatók felelőssége - hangsúlyozza Mihálovits András, a GVH szóvivője.
Az egészségügyi témák "kommunikálásában" a médiának különleges szerep jut, hiszen a gyógyszernek nem minősülő termékek körében a gyártók és forgalmazók, valamint a végső felhasználók között ők jelentik a legfontosabb kapcsolatot. Minden információt megoszt-e velünk a média? Vagy csak kiszolgálja a gyártók és forgalmazók érdekeit? Vagyis kétely nélkül elhihetjük-e, hogy az adott pirula eltünteti a narancsbőrt? Egy másik meg pótolja vitaminszükségletünket.
A problémát különösen súlyossá teszi, olvasható egy GVH-tanulmányban, hogy a csodaszertémában a gyártók és a forgalmazók az átlagosnál gyakrabban élnek a PR-cikkek, a fizetett interjúk és a hirdetést "támogató" cikkek lehetőségével. Ilyenkor az olvasók számára nem egyértelmű, hogy reklámról (és nem szerkesztőségi tartalomról) van szó. Ha a cikk (az elkülönítést segítő fejléc, illetve eltérő betűtípus és tördelés híján) nem látszik hirdetésnek, és közben tartalmazza az ajánlott termék nevét, az bújtatott reklámnak minősül, és - bár jogszabályellenes - ez a gyakorlat korántsem példátlan a mai kiadói gyakorlatban. Ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabb az olvasó meggyőzése - de ilyenkor szó sincs teljes tájékoztatásról. A reklámcikkek csak a szépet és a jót tartalmazzák. Ha egy írásban az szerepel, hogy napi egy tabletta beszedése következtében heti 5-7 kilót lehet fogyni, egy másik pirula pedig latin szeretőt farag az emberből (ezek konkrét példák a GVH praxisából), és az állítások mellett sem a szakértői vélemény, sem az újságírói kétely nem kap teret, ott már a média felelőssége is felvethető.
Ezt a felelősséget nehéz megkövetelni: a sajtó a hirdetésekből él, a hirdetők pedig - ahogyan egy női magazin szerkesztője fogalmazott - a szerkesztési elvek következetes betartása esetén könnyen elpártolnak. - Olyan piaci körülmények között, amikor lasszóval fogjuk a hirdetőket, kevésbé mérlegeljük, mi az, ami megjelenhet az újság hasábjain.
Persze ahhoz, hogy a média képes legyen piacot teremteni az ellenőrizetlen hatású és drága készítményeknek, az is kell, hogy az emberek fogékonyak legyenek józan ésszel nehezen hihető információkra. A "gondolkodásmentes" fogyasztói reakciókat mutatja, hogy például a vitaminkészítmények a nyári hónapokban ugyanolyan jól fogynak, mint télen, pedig ilyenkor a természetes vitaminpótlás (gyümölcsök és zöldségek révén) nemcsak egyszerűbb, de olcsóbb is lenne.