Elhunyt Bronislaw Geremek

Megtapsolta a pápa. Mégpedig állva. Ilyen sem fordult elő politikussal, még lengyellel sem a "lengyel pápa", II. János Pál idején. Csak Bronislaw Geremekkel, aki hetvenhat éves korában, autóbalesetben halt meg tegnap.

Az eset egy szűk körű szemináriumon, a pápa castelgandolfói nyári lakában esett meg, a jelenlévők nem hittek a szemüknek. Geremek előadását ováció követte, mindenki, a Szentatya is állva tapsolt.

A rendszerváltó politikusok nagy nemzedékéhez tartozott, egyvalamiben azonban talán minden lengyel és közép-európai társától különbözött. Nem-csak politikus volt, aki 198o nyarán, Gdanskban - ahelyett, hogy a francia történelemről szóló könyvének kéziratán javítgatott volna - "útmutatót" írt arról, miként kell független szakszervezetet alapítani, hanem általános tiszteletnek örvendő entellektüel. Négy nyelven folyékonyan beszélő, a Sorbonne-on előadó történészprofesszor.

A közélet fő sodrába akkor került vagy inkább lépett be, amikor egy támogató értelmiségi kiáltvánnyal a kezében - és a későbbi miniszterelnök, Tadeusz Mazowiecki társaságában - Gdanskba utazott, a sztrájkoló hajógyáriakhoz. Közelebbről: Lech Walesához. A Szolidaritás élő legendájának ekkor lett az egyik, ha nem a legelső tanácsadója; az egyetlen, mondják, akiben Walesa feltétlenül megbízott. Ez a bizalom töretlenül megmaradt a nyolcvanas években (amikor Geremeket a Szolidaritás illegális és félillegális vezetői közül talán a legtöbbet támadta a hatalom), és kitartott mindaddig a pillanatig, amíg a híres-neves 1989. évi kerekasztal-megállapodáson Walesáék megállapodtak Jaruzelski tábornok embereivel a hatalom, vagy inkább a rendszer részleges (mint később kiderült, végleges) demokratizálásáról.

Egykori tanácsadói, bizalmasai körétől a köztársasági elnökké választott Walesa gyorsan eltávolodott azonban: Geremek is egyike lett azoknak, akiket a politikai köznyelv az egykori Szolidaritás-vezér "özvegyeinek" keresztelt el tréfásan. A professzor nem is jutott semmilyen komoly politikai szerephez, egészen 1997-ig, amikor Jerzy Buzek kormányában (egy afféle "MDF-SZDSZ" koalícióban), a liberális partner képviseletében külügyminiszter lett. 2000-ig ült ebben a székben, ő "vitte be" Lengyelországot a NATO-ba. Úgy mondják, okos, de kérlelhetetlen híve volt hazája euroatlanti integrációjának.

Haláláig már csak európai parlamenti képviselőként dolgozott a nemzetközi politikában. (Így kellett megélnie, hogy a Kaczynskiak, amiként Walesát s az 1989-es békés átmenet szinte minden más építőmesterét, őt is kikezdik, ügynökvádakkal.) De azért tartozunk arról is szólni, hogy odahaza az ő idejében bomlott ketté a Szabadság Unió (UW) névre hallgató liberális párt, s amilyen a sors, hiába verte meg egy elnökválasztáson azt a Donald Tuskot, aki Polgári Platform (PO) néven konzervatív irányba vitte a liberalizmust, s vele az UW egyik felét, győzelme finoman szólva is pirruszi
volt. Az UW, "a lengyel SZDSZ" eltűnt, a PO viszont ma, Tuskkal az élen, Lengyelország kormányzó pártja, a hajdani rivális a miniszterelnök. Egy régi barát mondta erről fájdalmasan: hiába, mifelénk soha nem a legjobbakból lesznek miniszterelnökök. Csak éppen nem volna nélkülük demokrácia - ez Adam Michnik véleménye.

Bronislaw Geremek
Bronislaw Geremek
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.