Az élelmiszerek ára és áfája nem csupán költségvetési kérdés. Hiba lenne csak ilyen szemüvegen keresztül nézni az adócsökkentés következményeit - legalább akkora, mint a valódi költségvetési hatások figyelmen kívül hagyásával érvelni mellette.

Az alapvető élelmiszerek, a távhő és a benzin adójának Fidesz által javasolt negyedelése nyilvánvalóan százmilliárdos nagyságrendű lyukat ütne az állami büdzsén. Nyugodtan kimondhatná ezt a Fidesz is, nem kell hozzá matektanárt hívni a kormányszóvivői tájékoztatóra. Az az ellenzéki párt számára is világos, hogy az alapvető élelmiszerek, a benzin és a távhő vártnál (azaz a költségvetésben is eleve magasra tervezettnél) nagyobb áremelkedése messze nem hoz akkora adóbevétel-többletet, amennyit az adójuk csökkentése elvinne. Rossz kiindulási alap úgy tenni, mintha esély lenne a két tétel egyenlőségére. Vagy világosan meg kell mondani, hogy a kieső bevételt minek a rovására lehet pótolni, vagy ki kell jelenteni, hogy ennyivel növekszik a költségvetési hiány. Egyik sem ördögtől való elképzelés, bár kétségtelen: mindkettőnek van negatív hatása. De hát éppen erről szól a politizálás: olyan döntésekről, amelyek társadalmi haszna nagyobb, mint a társadalmi kára. Társadalmi - nem pusztán költségvetési.

Ezért is elkeserítő az áfáról ez az egészen felszínes, személyeskedő és pénzügyi alapú politikai vita, amelyben jó, ha kétnaponta hallani józanabb, nem csak egyoldalúan kiragadott szempontot szajkózó pártmegszólalót. Az élelmiszer- és különösen az energiaárak emelkedése olyan jelenség, amivel foglalkoznia kell a politikának. A legyintés és a demagóg túlreagálás nem segít. Sem a politikusokon, sem rajtunk.

Legszívesebben elküldeném Varga Mihályt és Veres Jánost egy közös szellemi túlélőtúrára, megígérve, hogy nem kell semmiről senkinek nyilatkozniuk - pláne a másikról nem. De addig nem jöhetnének vissza, amíg forintra, fillérre ki nem számolják együtt, hogy mennyit hoz, mennyit visz az áfa. Ami hiányzik, az hogyan és miből pótolható, ha meg nem pótoljuk, akkor az a végén nem kerül-e többe, mint maga az árcsökkentés. Telefonos segítséget igénybe vehetnének, felezőt viszont nem. Aztán ami kijön a kockás papíron, az alapján már tényleg el lehet kezdeni gondolkodni arról, hogy mit tegyünk az energia- és élelmiszer-drágulás közepette.

Nem vagyok gazdag ember, de megfinanszíroznék erről egy Varga-Veres workshopot valamelyik világtól elzárt vidéki szállóban. Behozná az árát. Áfával. Indulhat a túra?