Ökölrázók az Andrássy úton

Móricz Simon

- Mit szól a melegfelvonuláson történtekhez?

- A támadás intenzitása meglepett, de ami ennél is meglepőbb volt, az az erőszak tombolása. Megdobálták, pfujolták a menet résztvevőit, miközben a Hősök terén néhány tucat ember, akiknek esélyük sem volt, hogy a melegekkel találkozzanak, a fizikai erőszakban tobzódott. Ők csak és kizárólag egyet akartak: verekedni. Ez másfajta verekedés volt, mint például a 2006-os tévéostrom, mert ott volt egy kapu, amin át akartak jutni, itt viszont csak ütni akartak. Persze a melegek ellen irányult az indulat, de most már nincs a világon olyan dolog, ami miatt ezek az emberek ne verekednének.

- Beszéljünk a másik csoportról is, amely pfujolt, dobált. Volt köztük nagymama unokával, apa a nyakában kislánnyal, jól öltözött, átlagos emberek.

- A bekiabálós, dobálós tüntetők között képviselte magát a teljes magyar középosztály. Ez nem a csőcselék. Konszolidált, munkával rendelkező, családos emberek, akik szombat délután nekiálltak másokat megalázni. A problémájuk nem is azzal van, hogy ezek az emberek melegek. Rendben, legyenek melegek, mondja a magyar, de ne legyenek jókedvűek, és főképpen ne akarjanak büszkék lenni erre. Mert ez minden egyes embert, aki frusztrált - és a magyar középosztály elég frusztált - bosszant. Frusztráltak, mert folyamatosan rettegnek az elszegényedéstől, mert elvesztették korábbi biztonságukat. Mert korábban egy zárt, kulturálisan is áttekinthető országban éltek, de a léptékek azóta összeomlottak. Ezért csak addig tudják elviselni, hogy ezek az emberek mások, amíg rejtőzködnek, amíg úgy tesznek, mintha ők is heteroszexuálisok lennének. Amikor egy rövid időre nem így tesznek, hiszen az egész felvonulás valójában arról szól, hogy átmenetileg felmondják ezt a konszenzust, azt már nem viselik el.

- Tizenöt éve vonulnak a melegek Budapesten. Ez tavalyig miért nem zavarta ezeket az embereket?

- Nagyon nehéz megmondani, hogy mitől borult meg ez az ország. Mitől jelent meg benne az erőszak mint kommunikációs eszköz a mindennapi életben. Mindez nyilván összefügg az őszödi beszéddel és annak kihasználásával. A miniszterelnök bajban van, mert nincs kivel beszélnie. Aztán megjelentek olyan szervezetek, mint a Magyar Gárda és a Gój Motorosok. Különösen a gárda példátlan változás, mélyebb törés. Elmennek Magyarország anyagi, gazdasági, morális válságban lévő területeire, ahol a társadalom véget ér, és kezdődik a legmélyebb nyomor, és elkezdenek államot játszani az államban. Védelemről gondoskodnak, fenyegetnek, átveszik a rendőrség szerepét. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy csak néhány emberről van szó. Meglehetősen sokan vannak, és megértették, hogy az erőszak valóban hatásos politikai eszköz. A félelem jelen van a társadalomban, nagyon sok embernek van oka félelemre, s ez egy új fejlemény, én pedig nem látom a visszautat. Ahol a magyarok és a romák között őrületes konfliktusok vannak, ott a lakosság nem eredendően rasszista, hanem félelemben él. Fél saját magától, a szegénységtől, az elhagyatottságtól, és az első emberbe, akit meglát, belerúg.

- Milyen következményei vannak, lehetnek még ennek a félelemnek?

- Egy 68 éves magyar állampolgár arra a belátásra jut, hogy az uborkáját úgy tudja megvédeni, hogy áramot vezet a kerítésbe. Ez nem azt jelenti, hogy ő egy elvadult bűnöző lenne, hanem a fejében egy határ arrébb került. Sok individuális megoldást látott, példákat arra, hogy ha van rá lehetőségünk, akkor mi fogjuk gyakorolni a törvényt, ha az állam erre nem képes. Ez az ő félelmének a következménye. Vagy említhetném azoknak a polgárőröknek az esetét, akik Molotov-koktélt dobnak polgártársaik házába. Vékony jégen járunk - a folyton ismétlődő erőszak miatt előbb-utóbb valaki meghalhat. Magyarországon a rendszerváltozás óta politikai okokból nem halt meg senki. Ez nagyon fontos tényező. Ha megtörténik, akkor már nem lesz helye a félrebeszélésnek. A magyar jobboldal és a baloldal is csak addig tud ilyen illúziószerűen viselkedni, amíg ez nem történik meg.

- Mit ért illúziószerűségen?

- Sokan megpróbálnak úgy csinálni, hogy az, ami a múlt szombaton történt, egyszeri történet. Ugyanakkor a jobboldal nem engedi elfelejteni a tavaly októberi, valóban minősíthetetlen rendőri viselkedést. Nem véletlen, hogy a rendőrök most egészen másképp viselkedtek. Bonyolult kérdés, hogy milyen társadalmi konszenzus van a rendőr által alkalmazott erőszak mögött. Egy társadalomban, hogyha a rendőrök nem érzik, hogy az erőszak, amit alkalmaznak, a lakosság nagy részének konszenzusával találkozik, akkor egyszerűen úgy viselkednek, ahogy múlt szombaton tették. Azért voltak nagyon nehéz helyzetben, mert nemcsak szélsőségesekkel, nem csupa szkinheddel kerültek szembe, hanem ugyanolyan emberekkel, mint ők vagy a családjuk. Teljes joggal érzik úgy, hogy népszerűtlen, amit csinálnak, hiszen a lakosság nagy része úgy gondolja, hogy a melegek inkább ne vonuljanak fel. A rendőrök is ebben a társadalomban élnek, egy olyan eseményt próbáltak védeni, persze ez a kötelességük, amiről tudták, hogy nincs mögötte társadalmi konszenzus. És ez most már sokadszorra fordul elő. Ahogy a magyar politikai kultúra, úgy a magyar rendőrség sincs felkészülve a karneváli erőszakkal való együttélésre.

- Mi lehet a megoldás? Hogyan lehet megállítani, ahogy ön fogalmazott, a karneváli erőszak terjedését?

- A jobboldal erre nyilván azt mondja, hogy cseréljük le a miniszterelnököt. A miniszterelnök pedig meghirdeti a Magyar Chartát. Jobb lett volna, ha egyeztet, mielőtt Magyar Charta néven tüntetést kezdeményez, mert ezzel lehetetlenné tett számos civil mozgalmat, amelyek már éppen szerveződni kezdtek. A civilek egy ígéretes, nagy, pártoktól független szimpátiatüntetésben akartak méltó választ adni a múlt szombati eseményekre. Az egyetlen megoldás ez lehetett volna: egy civil tüntetés, amelyen nem három- meg négyszáz embernek kellene ott lennie, hanem sokkal többnek. A Hollán Ernő utcai tüntetés jó példa, egy százas nagyságrendű szélsőjobboldali tömegre válaszul kétezer ember jött össze. Ebben a társadalomban sok ezer ember él, aki ugyanazt gondolja a melegfelvonulás elleni erőszakról. És ezt az erőszakot nem lehet másképp megállítani, csak egy nagy, békés tüntetéssel, akármilyen nevetségesen hangozzék is ez. A nagy békemenetek nagyon fontos szimbolikus politikai tőkéket kovácsolnak, és ez megátalkodottan hiányzik a magyar életből.

- Ez elég lenne ahhoz, hogy visszaterelje a társadalmat az erőszak útjáról?

- Egyetlen ilyen alkalom nyilván nem elég. De megváltoztatja az emberek gondolkodását, más identitást ad nekik, ha három órára birtokba veszik a köztereket. Kamasz koromban láttam a tévében a nagy békemeneteket, és nem értettem, hogy miért mennek, majd, miután nem értek el vele semmit, akkor miért mennek újra. Pedig ez hatalmas erő, olyan, ami képes egy kicsit megváltoztatni egy társadalom mindennapi életét. Enyém a város, én élek benne, ez az üzenete.

- Elképzelhetőnek tartja, hogy 2009 júliusában nem fogják megdobálni a melegfelvonulás résztvevőit? Létrejöhet akkora változás a társadalomban, hogy újra nyugalomban ünnepelhessenek?

- Nincs más megoldás: el kell menni, ott kell lenni. A jövő évi Meleg Méltóság Menete legyen Európa legheteroszexuálisabb melegbüszkesége. Egyetlen dolgot lehet tenni: sok tízezer heteroszexuálisnak is ott kell lennie. Remélem, hogy az idei mocskos gyalázat után, e szégyen után mindenkinek működni fognak az önvédelmi reflexei. Mert azt mindenki tudhatja, hogy ha eltűrjük, hogy a melegekről így lehessen beszélni, és így lehessen velük bánni, akkor megérdemeljük, hogyha velünk is hasonló történik.