Piros, lila, zöld, műanyag, csont, posztó, fém, gömbölyű, ovális lapos, kicsi, közepes, nagy, kétlyukú, négylyukú, füles - szinte nincs olyan gomb, amilyet ne lehetne megtalálni az immár hivatalosan 433 ezer darabos gombkészletben. Sinka Istvánné - akit egyébként Jászberény-szerte csak Gombos Roziként emlegetnek - otthon három szekrényt, több polcot, s szinte minden tárolóhelyet megtöltött már gombokkal.

- Kereskedő voltam, tudom, hogyan kell elpakolni, hogy rend legyen - mondja.

Szín és méret, valamint kor és stílus szerint külön-külön vannak betárazva, dobozba téve vagy befőttesüvegbe csavarozva ezek az apró használati tárgyak. Az egyik legértékesebbek az egykori Jászberényi Gombgyár termékei, amelyeket még folyami kagylókból készítettek. De megtalálhatók a befőttesüvegekben az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek egyenruhájáról való, postásoktól, vasutasoktól, tengerészektől, tűzoltóktól, cserkésztől, úttörőktől és vadászoktól kapott gombok is. Többet külföldről küldtek az aszszonynak, míves fém, gyöngyház és kerámiadarabok érkeztek Hollandiából, Németországból, Ausztriából.

- Nyáron ott a kert, a család, az unokák - mondja az örökké tettre kész nagymamák hangsúlyával. Ilyenkor csak megtisztítja, "kicérnázza" és félrerakja a hozzá került gombokat. Az igazi élete - szavai szerint - az októberi óraátállításkor kezdődik: amikor már rövidebbek a nappalok, s hidegebbek is, ő a meleg szobába vonul, rendszerezi, katalogizálja a gombokat. Ha ihletet kap, faliképeket is készít belőlük. Kartonlapra varrja rá a kisebb-nagyobb darabokat, hogy aztán hol egy rókafigura, tájkép, hol Lehel kürtje vagy Jászberény város címere kerüljön ki belőlük.

- Van a városunkban egy neves sebész, aki galambokat tenyészt - mondja. - Amikor a helyi újságban megláttam a győztes galambjáról készült fotót, azonnal nekiláttam, hogy kivarrjam gombokból. De ugyanígy készült már "portré" híres emberek lováról vagy épp számítógépes program pingvinjéről.

Rozi néni egyik fia tanár, s amellett világbajnok internetes sakkozó, másik fia is közel áll a technika világához, ő a helyi könyvtár informatikusa. A hetvenéves édesanyjuk magabiztosan használja az internetet, bár bevallja, legtöbbször ott is gombok után kutat.

A gombok pedig jönnek hozzá, rendületlenül. A turkálóba érkezett géprongyokat addig nem dobja ki az eladó, amíg Rozi néni át nem vizsgálta valamennyit. Mások egész hagyatékokat hoznak hozzá: nagypapa régi, padláson fellelt katonai egyenruháját, esküvői öltönyét, nagymama báli ruháját, népviseletét. De kap új gombokat is: a helyi rövidárubolt vezetője szinte valamennyi új termékből félrerak egyet-egyet a gyűjtemény számára.

A jászberényi múzeum korábban már kiállított néhány száz darabot a gombok közül: ezek éppolyan részei az öltözékeknek, mint a szíj, a kalap, vagy maga a textília. A gombok is őrzik a történelmet, kultúránk, öltözködésünk, ipari fejlettségünk lenyomatai. Néhány hete a városi könyvtár vállalkozott rá, hogy bemutat annyit a gyűjteményből, amennyit csak lehet, s helyet adnak az asszony Guinness-kísérletének is. A rekordok könyvében nem szerepel gomb, így részben könnyű dolga volt, hisz az elsőt maga állíthatta fel. Még a kiállítás ideje alatt is tízezer darabbal gyarapodott a készlet: egy gomb volt a belépődíj, s a legtöbb vendég zacskóban hozott még mellé pár tucatot. A gombokat a könyvtár alkalmazottai, vállalkozó kedvű civilek, gyerekek és Rozi néni közösen számolták meg, majd a magyarországi rekordok regisztrátora, Sebestyén István és Bathó Gábor közjegyző közösen hitelesítették a végső számot: 433 ezer. Ahhoz, hogy ez a Guinness-rekordok könyvébe is bekerüljön, s a világban is ismert legyen, az kell, hogy a Magyarországon elnyert díszes oklevelet, s az itt készült hivatalos okiratokat lefordítsák angolra, s eljuttassák a Guinness-rekordok központjába, Londonba.

S bár még várja a hivatalosan dokumentált elismerést, Gombos Rozi már egy újabb kísérleten gondolkodik. Azt mondja, a gombokkal való foglalatosságot sosem tudná abbahagyni. Miként a gyűjtőszenvedélyének sem lett vége attól, hogy most összeszámolták a készletét. Most a saját rekordjának a megdöntése foglalkoztatja, s lehet, hogy meg sem áll az egymilliomodik gombig.

Sinka Istvánné gombjai őrzik a történelmünket