Az 1954-ben született muzsikus számára nem szokatlan a klasszikus - bőgő, dob, gitár - fölállás, húszévesen egy ilyen formációval (Jaco Pastoriusszal és Bob Mosesszel az oldalán) robbant be a zene világába. Ezt követően a nagyzenekari hangzásoktól sem visszariadó Pat Metheny Group élén kísérletező lemezeinek sokaságával kápráztatta el a dzsesszrajongókat.

A koncert előtt arról kérdeztük a dzsesszgitár mesterét, merre tart ma a műfaj. - A dzsesszt mindig egy adott időszak egyéniségei határozták meg - nyilatkozta a Népszabadságnak Pat Metheny -, miközben a szélesebb értelemben vett dzsesszhagyomány dialektusok széles skáláját tartalmazza. Ám mindig az adott kor zenészeinek tehetségén múlik, hogy az adaptáció mennyire hiteles és sikeres.

Arról, hogy mennyiben változtatta meg az eredendően amerikai műfajt a "nemzetközi" elterjedtség, Metheny így vélekedett: - A dzsessz a létezés módja, ez a zene mindig is körülöttünk volt; már akkor is, amikor még nem is tudták, hogy voltaképpen ez a dzsessz. - A szintetizátorokkal megvadított, olykor rockos futamokat tartalmazó lemezek és a billentyűs szerzőtárs, Lyle Mays segítségével a szimfonikus zene határterületeire tett kirándulások után Metheny két fiatal zenésszel, a dzsesszpódiumokon immáron védjegynek számító Christan McBride bőgőssel és az ördöngös mexikói dobossal, Antonio Sanchezzel lép föl. Ezt a triót Metheny kifejezetten izgalmasnak tartja.

Azt a kérdésünket, hogy milyen érzés, jelképesen szólva, "nagy öregnek" lenni, a még most is csak 54 éves Metheny - aki tizenévesen tanított a Miami Egyetemen - elengedte a füle mellett. Azoknak, akik most kezdik a pályafutásukat, a kansasi zenészcsaládból származó gitáros azt ajánlotta: a fő szabály, hogy mindig a legjobb zenészekkel muzsikáljanak. Ne sodródjanak a divatokkal, ne idegeskedjenek, csak és kizárólag a jó hangzásra törekedjenek.

Nagyjából ez volna a siker titka.

A fiataloknak azt ajánlja, mindig a legjobb zenészekkel muzsikáljanak