Az SZDSZ kulcsszerepben, a zárról viszont szó sem esik. Kóka János az elveszített elnökválasztás után bejelentette, hogy a verseny lezárult, a kampánynak vége. És ezzel be is indult a verseny. Ha ugyanis Fodor Gábor nem tudja megszerezni a frakcióvezetői tisztet, lehet ő elnök, senki nem figyel rá. Mert az SZDSZ most érdemben nem több és nem kevesebb, mint a frakciója. Amire ők igent mondanak, az a törvény, pedig kiszálltak a kormányból. Ha sokszor tagadólag rázzák a fejüket, új választás következhet - számukra rossz esélyekkel. Nem termékeny helyzet. Csak a szabad demokratákra történetileg jellemző kreativitással lehet kitörni belőle.

Egyelőre kísérlet sem látszik erre. Fodor Gábor pártelnökökkel tárgyal, miközben alig tud összeszedni néhány jelentőségteljes embert, akit magával tud vinni. De legalább ilyenkor, közvetetten, tárgyalnak egymással is. Elvileg előbb kellene a sajátjaival leülnie, egymással viszont nem tárgyalnak, csak üzennek. Hogy melyikük teszi tönkre a pártot. Kóka, aki nem akarja átadni a leghatékonyabb pozíciót vagy Fodor, aki ezt el akarja venni. A maga szempontjából mindkettejüknek igaza van. Az SZDSZ szempontjából viszont... Épp az nem látszik, hogy mi az SZDSZ szempontja.

A szocialista frakció a Gyurcsány-Fodor-megbeszélés előtt távhőtámogatásról, korábban munka/segély viszonyról, a gyes új szabályairól tárgyalt. Téteket rakott. Az SZDSZ ügyvivői a Kóka vagy Fodor legyen a frakcióvezető (magán)ügyről egyeztettek. Az SZDSZ, ha nem magával foglalkozik, látszólag dupla vagy semmit játszik: Orbánnal az előrehozott választásokról, Gyurcsánnyal a kormány terveiről, azok támogathatóságáról, a kabinet életesélyeiről folytat megbeszéléseket. Ha úgy gondolják, ezt a kormányt lehetetlenné lehet tenni. A semmi tehát látszik. A dupla még nem.

A szocialisták egyedül maradva sorra nyitnak ki olyan problémákat, amelyek fontosak és érthetők. Visszavesznek a ciklus első felének reformradikalizmusából. Népszerűségük - nem függetlenül Orbán néhány megnyilatkozásától - emelkedik. Az SZDSZ egyedül maradva tárgyal - arról, hogy mit akarjanak a többiek.

Ez az a párt, amelynek nevében az első parlamenti ciklus során Tamás Gáspár Miklós, Tölgyessy Péter, Vásárhelyi Miklós, Dornbach Alajos beszélt, és amely párt szenvedélyes racionalitása nélkül szegényebb lenne a közélet. De most úgy tárgyalnak végig történelmi jelentőségű helyzeteket, hogy nem tudni, mit akarhatnak. Valószínű, hogy a liberális értelmiség szívesebben képzelt volna el emelkedettebb finálét Kuncze Gábornak, Magyar Bálintnak, és máig nem érti, miért nem tudja, mi a véleménye Pető Ivánnak - általában. Csak azt tudja, hogy Demszky szerint megvannak a megfelelő eszközök, amelyeket alkalmazni lehet, ha Kóka nem mond le. Ezen a ponton már csak méterekre van attól, ahol a székház kulcsa miatt csapnak össze a felek. Nem lenne jó végignézni.