Alexander Brodynak közös barátunk mutatott be majd évtizede. Tudtam róla, hogy a múlt századforduló egyik legnagyobb hatású írójának, Bródy Sándornak az unokája, hogy óriási karriert futott be Amerikában a reklámszakmában, hogy a negyedik házasságában él, egy fia és egy lánya van, s hogy 1993-ban, amikor hatvanesztendősen úgy döntött, az év nagyobb részét ezután idehaza tölti, a nagyapjáról elnevezett alapítványt hozott létre, amely fiatal prózaírók első köteteit adja ki. A bemutatás egy általam is jól ismert kisvendéglőben történt, ahol Alexander Brody arra figyelmeztetett: itt leginkább főtt füstölt csülköt érdemes enni.

Hoppá, gondoltam kissé bosszúsan, miket tud ez a "külföldi"! Azután az ebéd alatt még jó néhány dologgal elámított, úgyhogy elhatároztam, interjút csinálok vele. Elkezdtem készülni. Meglepve láttam a különböző lapokat elolvasva, hogy mennyien beszélgettek már vele. S milyen felszínesen, minden interjú ugyanazt a Brodyt mutatja: a régi magyar polgári világ képviselőjét, legtöbbször az ínyencet, akinél senki nem tudja jobban, milyen egy jó omlett, egy pompás szivar. Na majd én, gondoltam, és beleástam magam családjának a történetébe. Ahol apai ágon a két írón - a nagyapán és Hunyady Sándoron - túl rátaláltam például Bródy Imrére, a kriptonlámpa feltalálójára, Bródy Györgyre, a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdakapusra, és nem utolsósorban a Nobel-díjas Gábor Dénes fizikusra. Alexander Brody édesanyja, Pollatschek Lilly, a kitűnő festőművész vonalán pedig a népes Polányi családra bukkantam. A közgazdász Károlyra, a kémikus-tudományfilozófus Mihályra, és ez utóbbi ugyancsak Nobel-díjas fiára, John Charles-ra. Ezután hosszan beszélgettünk és írtam valamit, ami nem tetszett neki, átírtam, megjelent és sokáig azt hittem, hogy "megírtam" az igazi Alexander Brodyt.

Azután lassanként mind szorosabb kapcsolatba kerültünk s rájöttem, hogy milyen keveset tudok róla. Bevont hat esztendőn át megjelenő folyóirata, az Alibi szerkesztésébe. Elképedve láttam, hogy szinte mindenkit személyesen ismer a magyar irodalomból, mi több, az egész szellemi életből, aki fontos. Megfigyelhettem, mennyi leleménnyel ötli ki egy-egy szám témáját. Emellett hozzáfogott a Bródy-saga feldolgozásához. Nagyapja emlékének-örökségének ápolása már 1993-ban megkezdődött a díjalapítással. Ezt azonban nem tartotta elegendőnek. Felvette a kapcsolatot Bródy Sándor szülővárosa, Eger vezetőivel.

Kevesen tudják, hogy az Egri csillagok írója, Gárdonyi Géza pályáját Bródy Sándor egyengette. Az agilis barát ösztönzésére költözött a számára mind terhesebbé váló zajos Budapestről a csendes vidéki városba a szelíd lelkű literátor. A köztudatban Gárdonyi egri író, a tősgyökeres Bródy nem az. Alexander Brody úgy találta, az lesz a legszerencsésebb, hogyha újra együtt lesznek. Ma az Érsekkertben látható Varga Imre Kossuth-díjas szobrász alkotása, a padon ülő Bródy és a mellette álló Gárdonyi alakja.

Közben rendkívüli dolog történt. Alexander Brody Hawaiin lévő házából Budapestre hozatta azt a hatalmas utazóládát, amelyben mindent gondosan megőrző édesanyja gyűjtötte össze a családi hagyatékot. A láda fantasztikus kincseket rejtett. "Apróságokat", mint amilyen Bródy Sándor első osztályú vasúti szabadjegye az 1910-es évekből. Azután több kötetre való páratlanul értékes levelet, fényképet és más dokumentumot. Alexander Brody pedig egy üzletember következetességével és egy író nyughatatlanságával fogott hozzá a kincsek hasznosításához. E következetesség és nyughatatlanság nyomán kötetek sora született.

Például a Honvágy című, amelyben négy író nagybátyja közül a legkedvesebb - Hunyady Sándor - leveleit teszi közzé, amelyeket novellairodalmunk kimagasló alakja legkisebb öccsének írt Amerikába. Illés 1937-től élt ott, és az akkor legkedveltebb férfimagazin, az Esquire lovassport-, majd gasztronómiai szakírójaként dolgozott. A lapnak dolgozott például Hemingway és Scott Fitzgerald, de 1938 és 1941 között a legtöbb novellát - huszonötöt - Hunyady Sándortól közölte. Alexander Brodyra jellemző, hogy éppúgy kutat a levelezéssel kapcsolatban a Yale egyetem könyvtárában, mint budapesti magán- és közgyűjteményekben.

Ezután a nagybácsi édesanyjáról, a Bródy Sándor első asszonyáról szóló kötet következik. Az erdélyi nemesi családból származó Hunyady Margit színjátszásunk egyik legszínesebb alakja volt. Nemcsak színésznőnek, hanem írónőnek, műfordítónak is kiemelkedő. Hunyady Sándor nemegyszer leírta, hogy írói tehetségét legalább felerészt édesanyjának köszönhette. Hunyady Margit emellett a modern nő prototípusa is, aki tudatosan vállalja egyedül a nála tíz évvel fiatalabb író "törvénytelen" fiának nevelését. Az önmaga művészi-emberi kiteljesedését megvalósítani képes asszony legjobb barátnője és bámulója volt Jászai Mari. Erről vall máig legnagyobbnak tartott színésznőnk seregnyi levele.

Alexander Brody "mostohanagyanyja" családi hagyatékból felsejlő históriáját sokféle dokumentummal egészítette ki. S mert ő az aforizmák világában érzi magát leginkább otthon, e műfaj kiemelkedő darabjaival fogta keretbe ezt a rendhagyó, lebilincselően érdekes művészéletrajzot.

Alexander Brody csak nagyon szép könyvekhez adja a nevét. A kötet formátumáról, papírjáról, a betűtípusról, a borítóról, a lehetőleg sok dokumentumról - képekről, facsimile szövegekről - pontos elképzelése van, amiből soha nem enged. Heteket képes vitatkozni tervezőkkel, tördelőkkel. Honnan tudja, hogy igaza van? Onnan - válaszolja -, hogy csak a profi munkát szeretem.

Ilyen profi munka volt a tavaly megjelent, Bródy Sándor feleségének története és írásai című kötet is. Mára feledésbe merült, hogy a tüneményesen szép Rosenfeld Bella, aki négy fiút és egy kislányt szült a rövid és zaklatott házasságban, maga is tehetséges író volt. A több nyelven beszélő és azokról fordító fiatalasszony kislányuk halála után szakít férjével és különböző lapoknak ír Fehér Judit néven. Egy elbeszéléskötete jelenik meg Asszonyok címmel. E ma szinte föllelhetetlen mű köré "szervezte" Alexander Brody a nagyanyjáról szóló könyvet, amelynek dokumentumai - az író nagyapa levelei például - egy szenvedélyes szerelemről, és két kivételesen tehetséges, és talán éppen ezért egymással élni nem tudó ember tragédiájáról szólnak.

És most itt van az Ulpius-ház Kiadónál megjelent könyv, a Hét évtized ízei, amelyet legutóbbi "telelésén" írt Honoluluban. Szabálytalan önéletrajzi mű ez. Egy fantasztikusan izgalmas sztorifüzér, amely étkezések, vacsorák, ebédek, ételek, italok ürügyén mesél családtagokról, hazai és világhírességekről. A szerző még gyermek, amikor "házhoz megy" szüleihez Csortos Gyula, Jávor Pál és Szép Ernő. Azután, hogy tizenöt évesen Amerikába emigrál, már személyesen vonzza a kiválóságokat Greta Grabótól Grace Kellyig, Molnár Ferenctől Henry Moorig. Egy müncheni étteremben a múlt század egyik legolvasottabb írója, Sommerset Maugham, "szólítja le", aki ismeri Brody nagybátyja, Hunyady Sándor írásait. Amiként Pekingben Mao Ce-tung egykori harcostársa is emlékszik Brody princetoni nyelvtanárára, a kínai történészre. Hét évtized ízeit ígéri könyve címében a szerző. Olvasó legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy a sztorikban felbukkanó figurák vagy étkek ízei-e az izgalmasabbak.

Amikor Alexander Brody februárban visszatért Hawaiiról s olvashattam a mű kéziratát, megkérdeztem: és a többiek? Mire ő: nincs elég híres ember benne? Éppenséggel van - így én -, de még több hiányzik azok közül, akiket jól ismertél. A dalai lámától a Kennedy fivérekig, Czóbel Bélától Doráti Antalig. Igaz, válaszolta, de én nem szeretnék híres emberek barátjaként tündökölni. Majd mélyet szívott Havanna szivarjából és szokása szerint önironikusan - ezúttal egy ókori - aforizmával zárta le a témát: - Nekem nem kell szobor, legfeljebb azt szeretném, hogy tudakolják: miért nincs szobrom?

Alexander Brody