A "karabahi probléma" fő oka az, hogy az örmények jogtalan területi követeléseket támasztanak Azerbajdzsánnal szemben. Karabah szerves része volt minden állami képződménynek, amely valaha létezett Azerbajdzsán északi részén az antik időkig visszamenőleg, és az ország fontos politikai, kulturális, szellemi részét képezi. Ezért az örmény oldal állítása azzal kapcsolatosan, hogy Karabah soha nem képezte Azerbajdzsán részét, nem áll meg a lábán.

A "Nagy-Örményország" létrehozásának fixa ideája már két évszázada fűti az örmény nacionalistákat. Az azerbajdzsáni terület elfoglalását célzó kísérletek is ismétlődtek, méghozzá a régió történetének mindig a legösszetettebb, leginstabilabb időszakaiban. Ilyen kísérletre került sor a Szovjetunió szétesésének időszakában is. Az Örmény Köztársaság katonai agresszióval elfoglalta Azerbajdzsán területének több mint 20 százalékát, s a támadásnak több mint 30 ezer halott, több mint 50 ezer sebesült és megnyomorított, mintegy 5 ezer eltűnt áldozata volt. Több mint egymillióra tehető Örményország Azerbajdzsán elleni genocídiumának és etnikai tisztogatási politikájának áldozatszáma, akik menekültként és kényszer-kitelepítettként élnek máig is. A szörnyű bűncselekmények sorában talán a legbrutálisabb volt békés, ártatlan emberek százainak lemészárlása Khodzsali városában, amely Azerbajdzsán hegyi-karabahi régiójában található.

Mára Örményországban és az általa megszállt azerbajdzsáni területeken egyetlen azerbajdzsáni lakos sem maradt. Ahelyett, hogy lehetővé tenné az azerbajdzsániaknak a szülőföldjükre való visszatelepülést, Örményország mesterségesen törekszik Hegyi-Karabah örményekkel történő betelepítésére sőt más nemzetek képviselőit is Karabahba hívogatja.

A konfliktus kitörése előtt a hegyi-karabahi autonóm megye egyike volt a legdinamikusabban fejlődő régióknak, nemcsak Azerbajdzsánban, hanem a Szovjetunió egészében. Fejlett ipari termelés és mezőgazdaság mellett a helyi gyárak és üzemek elegendő munkahelyet biztosítottak a helyi lakosságnak. A régióban főiskola (egyetem) és technikumok biztosítottak szakmai és felsőfokú tanulási lehetőséget a felnövekvő nemzedéknek. Jelenleg viszont az üzemek többsége leállt, a régió stagnál, a fiatalok gyakorlatilag nem rendelkeznek tanulási és munkalehetőséggel.

Azerbajdzsán elkötelezte magát a konfliktus békés rendezése mellett, és folytatni kívánja a minszki EBESZ-keretekben történő tárgyalásokat a nemzetközi jog és elvek alapján.

Dr. Gaszan Gaszanov
az Azerbajdzsáni Köztársaság
budapesti nagyköve

---

A térségben járt szerzőnk a létező egyetlen útvonalat választotta ahhoz, hogy eljusson a jelenleg megszállás alatt lévő, Azerbajdzsánhoz tartozó területre. Ez nem Karabah független államként való elismerését jelenti, ez ugyanis államok, nem pedig egy napilap feladata. Ezzel szemben feladatunk az olvasók tájékoztatása olyan térségekből is, amelyek más módon nem elérhetők az ott fennálló viszonyok miatt. Lapunk nem igazságot kíván tenni a sok áldozattal járó fegyveres konfliktusban - ez megint csak nem feladata -, hanem lehetőségeihez mérten megmutatni, mit gondolnak a helyzetről az érintettek. Egyúttal érzékeltetni, milyen ellentmondások, nehézségek állnak a kérdés rendezésének útjában. Ezúttal ezt Karabahban járva tettük, nem tagadva, hogy áldozatokat mindkét oldalon követelt a konfliktus. Erről írunk mai lapszámunk Hétvége mellékletében is, amelyben moszkvai tudósítónk az azerbajdzsáni menekülttáborok helyzetét mutatja be.

A szerkesztőség