Az osztrák zászlók közül most már akadnak olyanok is, amelyeket a címer díszít, holott Ausztriában ilyen lobogót az autóján egyedül az államfő viselhet. Az Eb idejére - némi zúgolódás után - ezt az előírást felfüggesztették. Ám a címer továbbra is sérthetetlen: egy túl lelkes innsbrucki tanár tudna erről mesélni. Ő ugyanis a futball iránti hevületében olyan címert nyomatott a trikójára, amelyen a sas fejét labda helyettesítette. A hatóságok nem értékelték a tettet, s a címer meggyalázása miatt a pórul járt szurkolót 1500 euró pénzbüntetésre ítélték.

A csütörtöki meccsek előtt Bécsben kevesebb szó esik a biztonsági előkészületekről, az osztrák főváros teljes nyugalommal várja a 40 ezer lengyelt (a későbbiekben pedig az ennél is jóval több németet). A reflektorfénybe a szurkolói övezetek vendéglátói kerültek, akik panaszkodnak, sőt a szervezők elleni perekkel, nem utolsósorban sztrájkkal fenyegetnek. A forgalom ugyanis jóval kisebb a reméltnél, és mivel befektetésük nem csekély, óriási bukással fenyeget az oly ígéretesnek gondolt esemény. A stand bérleti díja - a felépítési költségekkel együtt - a helytől függően 12-40 ezer eurót emésztett fel, s ahhoz, hogy a mérleg pozitív legyen, legalább napi 1400 italt kellene eladni. Mármost ez nincs így, délelőttönként jó, ha négy-öt vendég tűnik fel, és azokon a napokon, amikor a városban nincs mérkőzés, szinte üresek a szurkolói övezetek. Még nagyobb bajban vannak azok, akik nem a kerítésen belül, s még csak nem is közvetlenül a bejáratoknál kaptak helyet: hozzájuk aztán alig jön vendég. Közülük nagyon sokan máris elküldték a személyzetet - a nagy forgalom reményében egy-egy stand 15-18 alkalmazottal vonult ki, s van, aki máris felmondott dolgozói kétharmadának. Az is kiderült, hogy az aránytalanul magas árakat nem a standosok találták ki; ezt a szurkolói övezetek szervezői, a standok bérbeadói írták elő.

A helyzet nem csak Bécsben drámai: Salzburgban például hiába özönlötte el a várost Ikea-színekben vagy húszezer svéd, ők a győzelem utáni népünnepélyen a város kocsmáiban iszogattak, sőt a legtöbben beérték a hazulról hozott itallal. Klagenfurtban és Innsbruckban hasonló a helyzet, pedig ez utóbbi helyszínen - egész Tirolban - az oroszokra általában lehet számítani. Most azonban a nagy pénzt a Moszkvából idetelepült vendéglátósok kaszálják. A legnevezetesebb a moszkvai RAJ elitklub, amelynek tulajdonosa - egy régi üzemcsarnokban - az otthoni lokál mását nyitotta meg erre a három hétre. Jó százezer eurós beruházással, hazulról hozott alkalmazottakkal, ötven süppedő bőrszófával, abszolút luxussal - csak azért, hogy a csapatát kísérők otthonosan érezzék magukat. Tizenkét moszkvai táncos, varietéprogram, a kínai nemzeti cirkusz társulata szórakoztatja a vendégeket. A klubban az asztalfoglalás 1000 dollár, a vendégek között olyanok is megtalálhatóak, mint a Chelsea-tulajdonos Roman Abramovics. A helyi vendéglátók legnagyobb kétségbeesésére még a szomszédos köztéri vetítés közönségéből is akad, aki - kerül, amibe kerül - inkább ide téved be.

Salzburgban már bevezették a "happy hours"-t: délelőtt egy euróval olcsóbban adnak mindent. Bécsben a standosok elutasították ezt az akciót, mert félnek, hogy még kevesebb lesz a hasznuk. De ha a helyzet nem változik, délelőttönként zárva tartanak, azaz sztrájkba lépnek.

Bécsi helyzetkép. Van némi üresedés