Magyarországra is vonatkozik az unió nemrég módosított irányelve, amely a cégek tőkeváltozás-bejegyzésével kapcsolatos állami illetékekről szól. E szerint ha az állam ilyen illetéket szed be, akkor az főszabályként "tőkeilleték" lehet, ami nem haladhatja meg a jegyzett tőke egy százalékát. Nálunk azonban nem e szerint számláznak, hanem a bejegyzésért a cégbíróságok egy magyar törvény által meghatározott, fix összegű "eljárási illetéket" kérnek. Ez a nagyobb cégeknek kedvező, a kis tőkéjű társaságok azonban rosszabbul járnak.

A Fork, Spoon & Knife Kft. cégbejegyzését intéző Metzinger Péter ügyvéd szerint az európai jog elsőbbsége miatt nálunk is az egyszázalékos szabályt kellene alkalmazni. Ügye most az ítélőtábla előtt jár. Úgy véli, egy kedvező ítélet nyomán akár az összes olyan cégnek visszajárhat pénz, amely 2004. májusi uniós csatlakozásunk óta a téves jogértelmezés miatt többet fizetett. Az "alulfizetés" szerinte állami kedvezmény, azaz a nagy tőkéjű cégekre emiatt nem kellene visszamenőleges sarcot kivetni.

A Pénzügyminisztérium (PM) lapunk érdeklődésére küldött első, rövid válaszából kiderül: Magyarországon nincs tőkeilleték, csak eljárási illeték, amit viszont nem az uniós, hanem a hazai törvények szabályoznak. Határozottságuk érthető: ha vissza kellene ugyanis fizetni a cégeknek a beszedett többletpénzt, az több más esethez hasonlóan újabb milliárdos tehertételt jelentene az államnak.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) jóval részletesebb magyarázata szerint a magyar és az uniós szabályozás összhangban áll egymással. Érvelésük szerint maga az irányelv írja ugyanis elő kivételként, hogy "díjak formájában kirótt illetékek" is meghatározhatók.

Álláspontja alátámasztására érdekes módon mindkét fél az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik. Lehóczki Balázs, az Európai Bíróság sajtóosztályának magyar ügyekért felelős munkatársa ugyanakkor mindkét érvelést csak részben erősítette meg. Leszögezte: az unió nem tartja szerencsésnek a százalékosan kiszabott tőkeilletéket. Így abban a tagállamban, ahol jelenleg nincs ilyen, bizonyosan nem támogatná a bevezetést. Az IRM érvelését látszólag alátámasztva úgy látja, az ítéletek határozott különbséget tesznek illeték és díj között. Az illeték a tőkeilleték szinonimájaként egy olyan összeg, amit az állam az eljárási költségektől függetlenül ró ki a hozzá fordulókra. A díj viszont a hivatali munka költségtérítéseként a cégbíróságok igazolt költségeit fedezi. Az unió elsősorban ez utóbbi alkalmazását támogatja. A minisztériumok érvelésétől merőben eltérően szerinte nincs különbség a tőkeilleték és az eljárási illeték között akkor, ha ez utóbbit nem a költségek alapján számították ki. Vagyis ha a magyar eljárási illeték nem költségalapú, akkor az nem felel meg az uniós jognak. Ha költségalapú, talán szerencsésebb lenne díjnak vagy költségtérítésnek nevezni, de a bíróság sosem az elnevezésről, hanem azok tartalmáról dönt - szögezte le Lehóczki Balázs.

Metzinger Péter szerint azért lehetne mégis bevezetni nálunk a százalékos tőkeilletéket, mert 2003-ig hasonló eljárás volt érvényben. Az ügyvéd a mostani magyar rendszert is tőkeilletékként értelmezi, csak azt szerinte szabálytalanul nem százalékos, hanem tarifaalapon szedik be. Bár érvelését erre összpontosítja, akár azt is el tudná fogadni, ha a magyar díjak költségalapúvá válnának. Szerinte a minimális, 500 ezer forint törzstőkével bejegyzett kft.-kre kirótt 100 ezer forintos "eljárási illeték" bizonyosan nem költségalapú. Legalábbis ilyen számítást nem ismer.

Kérdésünkre, miszerint a magyar "eljárási illeték" költségalapú-e, a PM úgy válaszolt: az a költségekhez "igazodik", amely részben vagy egészben fedezi az "eljárás során átalányjelleggel felmerült becsült költségeket", de esetenként annál magasabb is lehet. A bíróságokat a központi költségvetés tartja fenn, így az illetékek is a központi költségvetésbe folynak be; az Országgyűlés az illeték mértékét "a bíróság fenntartási költségeinek figyelembevételével állapítja meg" - szól az érvelés.

Lehóczki Balázs ezt már nem kívánta véleményezni. Leszögezte, hogy a magyar illeték kérdése eddig nem szerepelt a luxemburgi bíróság asztalán. Ebből az következik, hogy a hazai gyakorlat jogszerűségének megállapítása legalábbis mérlegelés kérdése.

Bár a magyar kft. ügyében most a táblabíróság hoz másodfokú ítéletet, az aktát továbbtolhatja az Európai Bírósághoz. Nagyon nem mindegy, hogyan határoznak, hiszen egy hazai döntés nem alkalmazandó másra, míg a luxemburgi grémium határozata az egész unió területén érvénybe lép. Ha az uniós bíróság elé kerül a Fork, Spoon & Knife Kft. aktája, újabb éveket kell majd várni, mire pont kerül az ügy végére.

A fix eljárási díjnak sok köze nincs a költségekhez