A párhuzam persze sántít, mert Hillary Clinton nem kövér, és ha az lenne, akkor is bárdolatlanság volna ezt leírni. Másrészt nincs is esélye megfordítani az állást, az operának vége, bár a hölgytől még várunk egy záró áriát.

"Csak Amerikában!" Ez egy másik amerikai közmondás, és tényleg. Vajon a liberalizmusára oly büszke Európában mennyire elképzelhető, hogy egy Pakisztánból bevándorolt családban született brit, egy török nevű német, vagy, hogy egy romaságát büszkén vállaló, barna arcú magyar legyen hazája legnépszerűbb politikusa, a kormányzás várományosa? Bármi lesz a választás végeredménye, 2008-at úgy fogják számon tartani, mint azt az évet, amikor leomlottak a korlátok, és kiderült, hogy egy feketéből - vagy akár egy nőből - is lehet a világ legfontosabb vezetője.

Barack Obama felvillanyozta Amerikát, soha nem látott tömegekben mozgatta meg a fiatalokat (Mégis, kinek az élete?), lelkesítő, inspiráló beszédekben, a nagy fekete szónokok karizmatikus stílusát követve sikeresen ötvözte mindazt, ami jó az amerikai politikában. Itt egy pillanatra emlékezzünk meg George W. Bushról, aki nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Hillary Clinton előbb-utóbb mindenképpen megpróbálkozott volna az elnökjelöltséggel, de Obama napja aligha jött volna el ilyen korán, ha Bush legalább átlagos teljesítményt nyújt. A kampány kezdetén az volt a kérdés, mekkora változást akar Amerika. Ha kicsit, arra megfelel Clinton is, ha nagyot, akkor Obamára van szükség, akinek más az arca, más a beszéde - és mellesleg Husszein a középső neve.

Neki talán esélye van otthon és a nagyvilágban is hitelesen elmondani, hogy Amerika másról szól, mint Bush kormányzásának nyolc éve. A nagyhatalom hosszú távú érdekei persze nem változnak, legfeljebb a mostaninál jobban figyelembe fogja venni mások érdekeit is. Ha egyetlen anyahajót nehéz elfordítani, mekkora feladat új irányt szabni az országnak, amely egymaga állítja elő a világ össztermékének egyötödét? A változások Obama győzelme esetén se következnének be azonnal. Az is könnyen előfordulhat, hogy Amerika az utolsó pillanatban visszaretten, meggondolja magát - és megint egy fehér republikánus férfiút küld a Fehér Házba. A politikai inga a jobbra lendülés után most éppen balra tart, de a makacsul kitartó John McCain esetleg függetleníteni tudja magát a közhangulattól, és a Demokrata Párt várható kongresszusi előretörése közepette is nyerhet. Még csak most kezdődik a tánc!