– Döbbenetes felszólalásában kiábrándító képet festett a színházi állapotokról. Közölte: soha többé nem vállal sehol szerepet. Hívták valahová azóta, hogy elköszönt a győri színháztól?
– Nem.
– Egyszer már hosszú időre otthagyta a színházi pályát. Akkor visszacsábították.
– Valóban, annak idején nem tudtam ellenállni a felkérésnek. Most hatvanévesen, negyven- éves pályafutással a hátam mögött lesz hozzá erőm.
–  Miből lett elege?
– Önmagunkból. A saját hazugságainkból. A kényszerű tisztességtelenségekből, az eltűrt kiszolgáltatottságunkból. Abból, hogy a kenyerünk múlik azon, hogy hazudunk, vagy igazat beszélünk.
–  Ilyesmit nem csak színházban tapasztal az ember.
– A színházban ez a jelenség szinte kizárólagos. A gazdasági életben a hatalom pénzzel párosul. A színházban az igazgató az uralkodásban éli ki a hatalmát.
– Ez a győri tapasztalata?
– Máshol sem jobb a helyzet. Nincs olyan színház Magyarországon, ahol a vezető ne élne vissza a hatalmával.
–  Kemény vádak, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy különböző színházi ajánlatokkal meg fogják önt keresni.
– Nem fognak. Ahhoz, hogy szerephez jussak – amit, mint mondtam, többé nem vállalok – nekem kellene fölajánlani magamat, mint egy kurvának. Megnéznék, szét akarom és eléggé szét tudom-e tenni a lábamat. Nem azt mondom, hogy mindenki, aki prostituálódott, az szükségszerűen tehetségtelen. De a tehetségesek sem ússzák meg szellemi, erkölcsi prostitúció nélkül.
–  Ha a színházi struktúra a jelenlegi formájában tisztességtelen, milyen lenne a jó?
– Nyilvánvalóan kell egy adminisztratív irányító, aki legalább szeresse a színházat. És hát megkérdőjelezhetetlen erkölcsű, jó ízlésű szellemi vezetőre volna szükség.
–  Tud ilyent mondani, akár a múltból is?
– Tudnék, de a helyzet bonyolult. Major Tamás rendezéseit gyerekként éltem át, s az akkori emlékeimben ő valódi tanítómester, szellemi vezető-ként van jelen.  A kortársai szerint viszont lelkileg megnyomorított színészeket. 
–  Úgy érzékelem, keserűsége győri „keltezésű”, de nem csak a győri állapotoknak szól.
– Valóban többről van szó, bár a példáim főleg győriek. Előző győri igazgatóm Korcsmáros György jól kezdte, aztán szerintem ő is egyszerűen elkurvult. Megbízott utódja, Forgács Péter minden szempontból alkalmatlan volt erre a feladatra, ráadásul annak a Korcsmárosnak a hátába vágta a kést, aki színészt, rendezőt csinált belőle. A legújabb pályázat kiírásakor Forgács kijelentette, ha nem ő nyer, otthagyja Győrt. Kinevezték helyette Nagy Viktort, Forgács ezek után örömmel jelentette be, hogy színészként, rendezőként az új igazgató társa marad. Ilyenek az állapotok máshol is. Az igazgatók többségét nem is érdekli a színház. Az én előadóestemet Forgács úgy engedte színpadra, hogy se a bemutató előtt, se utána sosem látta. Kollégaként ez ma már rendben van. De hogy igazgatóként ne tudja, mi megy a színházában? Elképesztő.
 – A filmezéstől is visszavonul?
– Milyen filmezéstől? Horváth Ádám tévésorozatában benne vagyok, őt nem hagyom cserben. Más filmre esély sincs. A szinkront már rég abbahagytam. Hatvanéves vagyok, van még öt rám szabható szerep a színházban. Menjek oda valamelyik rendezőhöz behúzott füllel, farokkal, hogy bocsánat, a történtek ellenére ezt még eljátszanám. Hát nem.
–  A kollégái hogyan fogadták az ön váratlan felszólalását az évadzárón?
– Vastapssal. Egy kolléga száz-, a másik kilencven százalékig nyilvánosan igazat adott nekem. Természetesen én is száz százalékban magamnak hiszek, az már 290 összesen. Forgács szerint – aki a társulat előtt nem mert megszólalni, reagálni, később a helyi lapnak húsevő virágnak nevezett – 80 százalékban hazudok. Ha ezt levonom, akkor is 210 százalékban igazam van.
–  Hol és miből fog élni?
– Győrben maradok, van két kisgyerekem, feleségem. Meg fogom találni a helyemet.

Forgács Péter külföldön van, nem tudtuk elérni, telefonját nem vette fel. Küldött viszont egy SMS-t a színház örökös tagjának, Győr díszpolgárának, Bede Fazekas Csaba érdemes művésznek, aki az évadzáró ülésen kiállt Gáti Oszkár mellett, és képzeletben kalapot emelt előtte. A Bede Fazekasnak Forgácstól érkező SMS-üzenetben többek között az szerepel: „Elegem van belőletek jellemtelen emberek. Teszek róla, mint művészeti tanácsadó, hogy alátok pakoljak, ti jeles színészek.”

Gáti Oszkár