A főnököm nélkül soha nem lehettem volna a Reklám Világszövetség elnökségi tagja húsz évig, hiszen elnézte és támogatta az ottani munkámat.

Az ő révén kerültem kapcsolatba a Kanadai Kereskedelmi Kamarával, ahol először csak a vállalatot képviseltem, majd igazgatósági tag és elnök lettem. De felkarolta a Fuss a Rákkutatásért Alapítvány létrehozásának ötletét is, amely nekem családi okok miatt szívügyem volt. Nem csupán támogatta az ambícióimat, hanem fel is keltette őket. Örök kritikusom és ösztönzőm egy személyben, aki mellett nem lehet eltunyulni. Így soha nem érezhettem háttérben magam.

A korcsolyával kezdődött minden. Szülei négyévesen vitték le a műjégre, ahol a nővére már versenyzőként rótta a nyolcasokat. A kislány mindenben utánozta őt. Követte a versenyekre, majd a magyar jégrevübe is. Magántanulóként érettségizett a budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban, majd a szegedi egyetem jogtudományi karán folytatta tanulmányait. Nem sokáig. Alig tizenhét évesen ugyanis az apja magával vitte üzleti útjára Bécsbe. A fiatal lány tekintete pedig mi máson is akadhatott volna meg először, mint az osztrák jégrevü plakátján. Elment egy előadásra, majd bekopogtatott az igazgatói iroda ajtaján: van felvétel? Volt. Korcsolya viszont nem volt nála. A kölcsöndarab nehéz volt és ormótlan, mégis jól csúszhatott vele, mert azonnal szerződést ajánlottak. Építészmérnök apja azonban többet várt a lányától, így csak azzal a feltétellel egyezett bele a revübe, ha a lánya diplomát is szerez. Az egyezséget írásba is foglalták. A lány tehát korcsolyázott és tanult. A kórusból szólistává küzdötte fel magát, Szegedről átvették az ELTE levelező tagozatára. Mégis abbahagyta a tanulást. Az akkor már olasz revüt vezető lányt fárasztotta az utazgatás.

Az apja ekkor újra szolgálati útra ment, és ismét magával vitte a lányát. Azt szerette volna, ha nyelvet tanul. A gimnáziumban orosz felsőfokú nyelvvizsgát tett, majd a revü révén németül és olaszul kiválóan megtanuló lányt beíratta a londoni PR-akadémiára. Nem mintha akkor bármi köze lett volna a reklámhoz. Inkább diplomatakarrierről álmodozott, ám apja gyorsan visszatette a földre. Akkortájt egy nőnek nem sok esélye volt erre. A nyelvtanulás fontosságában viszont mindketten egyetértettek. Takács Ildikó tehát diplomás marketingszakember lett, bár akkor senki se hitte, hogy bármi is kiszakíthatja a revü világából. Egy osztrák korcsolyabajnok gyűrűs menyasszonya volt.

A budapesti szülész-nőgyógyászok csáberejével azonban senki se számolt. Pedig kellett volna. Egy röpke budapesti szülőlátogatás idején partira hívták, a házigazdával egy évig csak leveleztek. A leendő apósi segédlettel vízumhoz és útlevélhez jutott fiatalember azonban egy napon kopogtatott az ajtaján, és ultimátumot adott: most vagy soha.

S Takács Ildikó döntött: üvegdobozba zárta a korcsolyáját, és hazaköltözött. Apja a kiskorúként revükben keresett pénzből vett lakással várta. A nagy szerelem és a nagy elhatározás ellenére sem volt könnyű az újrakezdés. A Coopturist Utazási Iroda reklám- és hirdetési osztályára került. Az irodavezető történetesen Demján Sándor felesége volt, aki biztatta: menjen át férje cégéhez. Ott több a lehetőség. Az apja is mozgósította az összeköttetéseit, így hamarosan a legfiatalabb ÁFÉSZ-vezér előtt találta magát. Hiába. A Skála-Coop frissen kinevezett igazgatója nem szerette a protekciósokat. Akkor jöjjön vissza, ha már szerzett diplomát - szólt az elbocsátó üzenet. Takács Ildikó komolyan vette a szavait: újra elővette a leckefüzetet, de közben dolgozott. Nem is akárhogyan. Két évvel később magyar hetet rendezett Londonban. Demján a látottak alapján elvállalta a készülő diplomamunka szakmai felügyeletét. A dolgozat jól sikerült, így 1975-ben csatlakozhatott a Skála-Coop aranycsapatához.

- Ez volt az én igazi egyetemem - vallja Takács Ildikó sok év távolából. - Az életem attól a naptól napi tizenhat óra munkából áll. A főnök soha nem tűrte a félmunkát. A Skála-Coop marketingigazgatói székében töltött tíz év után 1987-ben a Skála Reklám Stúdió vezetője lett, majd 1989-ben kinevezték a Young and Rubicam magyar irodájának vezetőjévé. Az amerikai cégvezető még a lakására is elment, hogy feltérképezze a családi hátteret. A tudás és a munka végül legyűrte a bizalmatlanságot, de 1993-ban mégis visszatért Demjánhoz. A CEIC Holdings Toronto Ltd. alelnökeként a tatár és a baskír piac kommunikációját irányította. A Pólus építésekor azonban áttette székhelyét Budapestre, hogy testközelből vezesse a bevezető kampányt. Így volt ez a Bankcenter, majd a West End építésekor is. A TriGránit Fejlesztési Rt. kommunikációs igazgatójaként 1998 óta irányította a vállalat marketingtevékenységét. Nyolc évvel később azonban arra kérte a főnökét, hogy átadhassa helyét az általa "kinevelt" utódnak. 2006-tól csupán a főnök társadalmi szerepvállalását koordinálja. A távozás évében megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.

- Akkor kell menni, amikor még marasztalnak, és nem akkor, amikor megfáradtál és küldenek - vallja Takács Ildikó. Ezért mondott le az idén a Reklám Világszövetség alelnöki tisztéről is. Életműdíjjal búcsúztatták.

Rengeteg célja van. Könyvet szeretne írni a főnökéhez fűződő legendás kapcsolatról. Most gyűjti hozzá az anyagot. Tovább dolgozik régi álmain: a kommunikációs kamara létrehozásán és az országimázshoz kapcsolódó feladatokon. Ideje jelentős részét azonban a tanítás tölti ki. Korábban a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola szenátusának elnöke volt. Ma a főiskola mellett a Corvinus Egyetemen és a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján államvizsgáztat, míg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán kurzusokat vezet. Címzetes főiskolai tanár és docens. Különösen büszke arra, hogy az operatív világ mellett a teoretikusok is elfogadták.

- Mindent elértem, ami kemény munkával és tisztességgel elérhető. Sokat adtam érte. Az egész életemet alárendeltem ennek. De ma sem tennék másként. Csak azt sajnálom, hogy nem vállaltam több gyereket - ismeri el az üzletasszony. - Talán azért, mert a lányom annyira jó gyerek. Mindig öröm volt hazamenni hozzá, akármilyen hosszú volt a nap. A legnagyobb Skála-hajtás idején volt kicsi, így hol az anyám, hol más vigyázott rá. Amikor nagyobbacska lett, vittem magammal mindenhová. Ma már három nyelven beszélő, többdiplomás felnőtt. Most éppen a Londoni Magyar Kulturális Központot irányítja.

A sok munkát a férje is nehezen viselte. A karriert befutó feleség képe éppen fordítottja a polgári családok férfit előtérbe állító modelljének. Hiányoztak a közös programok és az együtt töltött szabadságok. De Fortuna istenasszonya kedvel engem - mosolyodik el Takács Ildikó a hoszszú házasságát firtató kérdésen.

A reklámszakember ráadásul nem csak a munkában és a szerelemben hűséges típus. Hosszú ideje minden reggel ötkor kel, hogy együtt futhasson kutyájával. Évtizedek óta ugyanabban a szalonban varrják a ruháit, ugyanahhoz a fodrászhoz és kozmetikushoz jár. Élete részei - vallja -, nemcsak azért, mert szüksége van rájuk, hanem azért is, mert hűséges barátai. A bizalomért meg kell küzdeni, de még többet kell dolgozni a megtartásáért.

Takács Ildikó: Mindent elértem, ami kemény munkával és tisztességgel elérhető. Sokat adtam érte. Az egész életemet alárendeltem ennek. De ma sem tennék másként.