A kormányfő viharos erejű reformjai belenyúltak az államszervezettől az emberek kosztpénzéig mindenbe. Fentről nézve rendbe is tettek sok mindent. De azt még nem lehet átélni, hogy mindez balra húzna, lehetőségeket teremtene eddig leszorított emberi erőknek arra, hogy eredményesen küzdjenek a sikerért.

Valószínű, még a parlamenti patkó bal oldalán ülők sem tudták kitalálni, hogyan juttassák el az üzenetet a hozzájuk tartozókhoz: értetek pofoztattuk végig magunkat a fél országon, fogadtunk Molotov-koktélt, a fehér porokat, vállaltuk a tojás- és paradicsomzáport. És még mindig csak keresik e szót.

Az SZDSZ most kormányból kilépett árnyékpárt. Megmaradt számára totemállatként az egészségügyi reform és az adócsökkentés. Fel lehet ebben még ismerni azt az alakulatot, amely nem is olyan régen egy egész világrendszernek ment neki a szabadság- és életszeretet nevében? Verseny mint vezéreszme egy világban, amelynek úgyis ez az egyetlen szabálya? Ennyi maradt a kreativitásból.

A Fidesz állítja, kormányozna, amint lehet, de egyelőre árnyékban marad. Szóban óriási fordulatot hajt végre 2002-höz képest is: plebejus párt lett a polgáriból, és keresi a megegyezés lehetőségét mindenkivel - akit nem tekint riválisnak. Így hát asztaluknál nincs helye az MSZP-nek, SZDSZ-nek, MDF-nek. Félfordulat, de csak fejmozdulatként. A Fidesz-program töredékei semmit nem mozdultak el a már ismert paradoxontól - kevesebb adóval több pénzhez jut az állam, béklyóitól szabadul a gazdaság. És keletkezik egymillió új munkahely. De hogy milyen munkát és kinek a számára végeznek majd, hol a pénz ennyi ember bérére, arról csend. Csak azt sejteni, ami már megtörtént 1998-ban, hogy az autópályákkal és a metróval leállnának. Nemzeti Színház most nem épül, azzal nem. A konszenzus elviselése pedig valószínűleg csaknem olyan távol áll tőlük, mint 1994 óta bármikor.

Eközben napról napra előáll a gazdaság valamely nagy szervezetének vezetője, hogy hozzákezdjen az árnyékkormányzáshoz. Tőzsdegurutól fővállalkozókig követelik az adócsökkentést, ami létfeltételeiket feltétlenül javítja is, és ostorozzák hittérítő buzgalommal a magyar népet, amely feketén dolgozik, adót kerül, segéllyel bűvészkedik. Nem vall ez így részükről jó ízlésre. A lesaraboltak pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy utánanézzenek a sokat hivatkozott szlovák euró árának. Hogy mit jelent a hétköznapokban, ha egy országban a szegénységi ráta a legmagasabb az unióban, ha a munkanélküliség kiugróan magas, a szociális kiadások pedig olyan alacsonyak, amilyet talán csak egy létében is új állam engedhet meg magának, mert nem kötik történelmi ígéretek és rendszerelőzmények.

Mindez azonban most árnyékban, míg árnyékkormányok árnyékbokszolnak. Közben valahol nagyon süt a nap.