A tavalyi nyüzsgés után túl nagynak tűnt a tér

Kováts Dániel

Mint Ruijters mondja, kissé a mai kapitalizmus kritikáját akarta megrajzolni benne, ahogy Dante is annak idején a maga korát írta bele művébe. Bevallom, én ezt a kritikát az első átlapozás után nem észleltem, de természetesen megszereztem a könyvet, és én is dedikáltattam. Danta, a főhősnő (bizony, nő!) rajzát kaptam a belső címoldalra. Képregényrajzolóknál ez így szokás, figura is jár a szignóhoz.

Mellette Csordás Dániel dedikálta Nocturne című látomását a Nyitott Könyvműhely standján, de épp akkor ragadta el egy pódiumbeszélgetésre Bakáts Tibor Settenkedő. Egy másik asztalnál Bayer Antal, a Képregénykiadók Szövetségének elnöke kezdett diskurzusba arról, hogy milyen is a képregénykritika. Csupa lelkes és nagyon fiatal fickó ülte körül. Közben mangafiguráknak öltözött cosplayerek tűntek fel. Ez nem annyira az én világom, bár az egyik Naruto-figura ismerős volt. Egyébként rengeteg mangát lehetett kapni a standokon most is. S úgy láttam, vették is. Aztán pedig feltűnt egy másik sor: Futaki Attila és Nikolényi Gergely kézjegyére várakoztak. Most lehetett először kézbe venni a Futaki rajzolta Spirál című kötetet, amely Párizsban is megjelenik, a magyar kiadással egy időben. Tehát ez az első magyar munka, amelyik elvergődött a francia nyelvű megjelenésig, s ez jegyezni való dolog. Tekintve, hogy Ruijters is azt mondta, nem is tudott róla, hogy van magyar képregény, míg tavaly a kezébe nem nyomtak néhányat egy fesztiválon. Futaki francia kiadása sokaknak lehet jelzés a magyar képregény létezéséről.

Egyébként mind Csordásé, mind Futakié sötétes, Frank Miller-es világ, s ettől kezdtem már kicsit infernós hangulatba esni a magyar képregény bugyrait járva, amikor ráakadtam Merényi Dániel Napirajz című kötetére a Titkos Fiók kiadó standján. Ez a könyve az interneten naponta megjelenő rajzvicceinek a gyűjteménye, s annak ellenére láttak napvilágot nyomtatásban, hogy általában nyomdafestéket nem tűrők. De nagyon szórakoztatók. Merényi szombati dedikálásán állítólag tömött sorok álltak. A szerző mindenkinek személyre szabott viccet rajzolt. Többen, akik lemaradtak, előjegyeztették magukat a vasárnap délutánira.

Legnagyobb standdal talán a Képes Kiadó vonult fel, ők adják ki például újra Korcsmáros Pál Rejtő-képregényeit. Fazekas Attila, a régi Füles egyik rajzoló klasszisa külön asztalnál ült, s árulta történelmi képregényújságját, a Botondot. De úgy láttam, sajnos kevés volt körülötte az érdeklődő.

Egyébként a tavalyi nyüzsgés után idén kis ellaposodást lehetett érezni, ami valószínűleg nemcsak a megnagyobbított alapterület miatt érződött így. Talán az sem tett jót, hogy kétnapos lett a rendezvény. Ébresztő! - kiabálta valaki, amikor az álmoskás fesztiválon nagyot pukkant egy lufi.

Osztom a véleményét.