Megszüntette a Pesti Központi Kerületi Bíróság nyolcvan kordonbontó fideszes európai parlamenti és országgyűlési képviselő – közöttük Orbán Viktor pártelnök – ellen indított szabálysértési eljárást – erősítette meg közleményében a Fővárosi Bíróság (FB) sajtótitkársága Répássy Róbertnek, a Fidesz frakcióigazgatójának szerdai bejelentését. A döntés jogerős.

Az ellenzéki politikusok tavaly februárban egy frakcióülést félbehagyva a sajtó jelenlétében elbontották a Parlament előtti teret elzáró kordont. A rendőrök felszólították a képviselőket, hogy az akciót fejezzék be, ám tevőlegesen nem léptek közbe. Ezt követően a BRFK szabálysértési feljelentést tett, az érintett politikusok pedig lemondtak mentelmi jogukról, mondván, vállalják a felelősséget.

A köztársasági elnök közleményben azonnal jogellenesnek minősítette a képviselők akcióját, és felhívta a figyelmet arra: magatartásukkal mintát adtak, miközben egy jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni. Számos neves jogász pedig azt hangoztatta, hogy a Kossuth téren nem szabálysértés, hanem bűncselekmény történt. Nevezetesen: törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás, hiszen a kordont nagy nyilvánosság előtt bontották el, ezzel pedig másokat is általános engedetlenségre uszítottak. A Parlament előtt szinte azonnal meg is jelentek az engedély nélkül tüntetők.

A feljelentésben viszont csak a rendzavarás és a garázdaság szabálysértése szerepelt, de hosszú ideig ezekben sem történt semmi, mert az eljárást felfüggesztettek. Az FB-n két közigazgatási per folyt ugyanis, amelyben a kordon felállításának jogszerűségét vitatták, és a bíró ezek befejezésére várt. Miután az eddig lezárt egyik ügyben a tér elkerítését törvényesnek találták, a szabálysértési ügy is mehetett volna tovább, de az eljárást rapid módon, tárgyalás mellőzésével hozott megszüntető végzéssel zárták le.

A döntést a közlemény szerint azzal indokolták, hogy rendzavarás nem történt, ami viszont igen, az „oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy emiatt büntetés vagy intézkedés alkalmazása nem szükséges”. A bíróság még hozzáfűzte: a kordonbontók „cselekménye ťjelképesenŤ szolgálta az általuk kifogásolt rendőri intézkedéssel szembeni ellenérzésük kifejezését, és nem a rendőri intézkedés tényleges megakadályozására irányult”. További enyhítő körülményként vették számításba, hogy „a demonstráción részt vevők hangsúlyozottan törekedtek a károkozás elkerülésére is”.

A végzés kapcsán három ismert jogászt kerestünk meg, ám rendre azt a választ kaptuk, hogy az nem üti meg a szakmai kommentálhatóság szintjét. Az a véleményük ugyanis, hogy ezúttal mintha politikai döntés született volna. Ugyanakkor felhívták a figyelmünket arra, hogy a feljelentés eleve rossz volt, mert bűncselekmény miatt kellett volna eljárást indítani, ami egyébként még nem évült el. Ennek hiányában a bíróság keze is meg volt kötve, hiszen nem térhetett el a „vádtól”.

Az indoklást szakmai körökben aggályosnak találják, mert amikor a bíró a rendőri intézkedéssel szembeni ellenérzések kordonbontásban való megnyilvánulására hivatkozik, összemossa a garázdaság tényállását a véleménynyilvánítás szabadságával. Ez pedig súlyos üzenet mindenkinek, a B-középtől a Magyar Gárdáig. Vagyis: a végzésből következően már-már a szólásszabadság részének tekinthető, hogy a rendőrök – biztonsági emberek, útépítő munkások vagy bárki más – által állított kerítés szétszedésével „jelképesen” bárki a nemtetszését fejezhesse ki.

Szájer József szerint a bíróság döntése azt bizonyítja, hogy helyesen jártak el a kordonbontók. A magyar néppárti EP-küldöttség vezetője – aki maga is a kordonbontók egyike volt –, az MTI brüsszeli irodájának azt mondta: a döntés azt igazolja, hogy a fideszes képviselők nem követtek el semmiféle jogsértést.

„Annak idején nagyon sokan – politikai pártok, de még jogvédő  szervezetek is, például a Társaság a Szabadságjogokért  támadott bennünket” – jegyezte meg. Szerinte a bírósági döntés azt is megerősíti, hogy a jogállamiságnak igenis vannak még biztosítékai Magyarországon. Mint mondta, a szokatlan lépéssel azt szerették volna demonstrálni, hogy „egy demokratikus társadalomban nincs helye kordonoknak, a polgárok gyülekezési jogát nem lehet ilyen módon korlátozni, hiszen ez visszaélés az alkotmányban és a nemzetközi szerződésekben biztosított joggal”.

---

Az ítélet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság
11.Sze.9505/2008/2. szám

A Magyar Köztársaság nevében!
A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten, 2008. év április hó 26. napján meghozta a következő
Végzést
A rendzavarás szabálysértése és a garázdaság szabálysértése miatt dr. Aszódi Pál I. r., dr. Ángyán József II. r., Babák Mihály III. r., Balla Mihály Tibor IV. r., Balogh József V. r., dr. Balsai István VI. r., Borbély Györgyné Bíró Ildikó VII. r., Csampa Zsolt VIII. r., Demeter Ervin IX. r., dr. Deutsch-Für Tamás X. r., Ékes Ilona XI. r., Farkas Flórián XII. r., Farkas Sándor XIII. r., dr. Horváth János XIV. r., Jakab István XV. r., Koszorús László XVI. r., dr. Kövér László XVII. r., dr. Kupper András XVIII. r., László Tamás XIX. r., Lezsák Sándor XX. r., Mádi László XXI. r., dr. Mátrai Márta XXII. r., dr. Navracsis Tibor XXIII. r., dr. Orbán Viktor XXIV. r., Pelczné dr. Gáll Ildikó XXV. r., Rácz István XXVI. r., dr. Répássy Róbert XXVII. r., Révész Máriusz XXVIII. r., dr. Szájer József XXIX. r., Szijjártó Péter XXX. r., Varga József XXXI. r., Varga Mihály XXXII. r., Ágh Péter XXXIII. r., Bagi Béla XXXIV. r., Balog Zoltán XXXV. r., Bánki Erik XXXVI. r., Bernáth Ildikó XXXVII. r., Borsos József XXXVIII. r., dr. Cser-Palkovics András XXXIX. r., Ékes József XL. r., Erdős Norbert XLI. r., dr. Fónagy János XLII. r., Gazdaghné Wittner Mária XLIII. r., dr. Iván László XLIV. r., Ivanics Ferenc XLV. r., Járvás István XLVI. r., Kékkői Zoltán József XLVII. r., dr. Kelemen András XLVIII. r., Kontur Pál XLIX. r., Kovács Ferenc L. r., Lengyel Zoltán Miklós LI. r., dr. Mikola István Ferenc LII. r., Nagy Sándor LIII. r., Nyitray András Károly LIV. r., dr. Ódor Ferenc LV. r., Orgoványiné dr. Spiák Mária Ibolya LVI. r., Püski András LVII. r., Rácz Róbert LVIII. r., dr. Szabó Erika LIX. r., Szalay Ferenc LX. r., Tóth Ferenc LXI. r., Tóth Gábor LXII. r., Vígh László Győző LXIII. r., dr. Vitányi István LXIV. r., dr. Zombor Gábor LXV. r., Zsigó Róbert LXVI. r., Barsiné Pataky Etelka LXVII. r., Becsey Zsolt LXVIII. r., Gyürk András LXIX. r., dr. Őry Csaba LXX r., Balla György LXXI. r., dr. Braun Márton LXXII. r., dr. Gyimesi Endre LXXIII. r., dr. Hende Csaba LXXIV. r., Hörcsik Richárd LXXV. r., dr. Simon Miklós LXXVI. r., Vígh Ilona LXXVII. r., V. Németh Zsolt LXXVIII. r., Császár Antal László LXXIX. r. és Nógrádi Zoltán LXXX. r. eljárás alá vont személyek ellen indult ügyben a bíróság a szabálysértési eljárást – a felelősségre vonás mellőzésével – megszünteti.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás
I.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság II. ker. Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály KMB Alosztály vezetője – a 2007. február 3-án kelt és 2007. február 5-én bírósághoz érkezett, 114-13/5/2007. ált. számú beadványában, valamint a 2007. február 16-án kelt és benyújtott, 114-13/5-6/2007. ált. számú kiegészítő beadványában – feljelentést tett a szabálysértésekről szóló 1999. LXIX. törvény 142/A. §-a szerint minősülő garázdaság szabálysértése és a 142. §. (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő rendzavarás szabálysértése miatt – az eljárás alá vont személyek ellen.

A szabálysértési feljelentéshez a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közbiztonsági Szervek Igazgatásrendészeti Főosztálya mellékelte az eseményekről készült felvételeket tartalmazó 3 db videokazettát, valamint okirati bizonyítékokat csatolt.

A feljelentés lényege, hogy a feljelentettként megjelölt személyek 2007. február 2-án kb. 10.10 órától kb. 11.20 óráig terjedő időben, a Budapest V. kerület Kossuth téren – a Budapest Rendőrfőkapitánya által 111-325/2006. ált. számon elrendelt és 111-325/2/3006. ált. számon meghosszabbított –, személy- és létesítménybiztosítási intézkedés végrehajtására felállított kordont kb. 150-200 méternyi szakaszon elbontották és az elkerített területen tartózkodtak; annak ellenére, hogy már 10.30 óra körüli időben a helyszínen szolgálatot teljesítő parancsnok felszólította őket cselekményük abbahagyására és a helyszín elhagyására.
A feljelentő szerint nevezettek engedetlenséget tanúsítottak a rendőröknek a megbomlott rend fenntartására irányuló intézkedéseivel szemben, nem tettek eleget a jogszerűen eljáró hivatalos személy felszólításának és e magatartásukkal veszélyeztették a közrend, a köznyugalom helyreállítására tett intézkedéseket.

II.

A bíróság az e feljelentés alapján indult szabálysértési eljárást a 2007. február 23. napján kelt és jogerős 11. Sze. 7638/2007/4. számú végzésében felfüggesztette.

Figyelemmel arra, hogy dr. Aszódi Pál, dr. Ángyán József, Babák Mihály, Balla Mihály Tibor, Balogh József János, dr. Balsai István Ákos, borbély Györgyné Bíró Ildikó, Csampa Zsolt, Demeter Ervin Dénes, dr. Deutsch-Für Tamás, Ékes Ilona Mária, Farkas Flórián, Farkas Sándor, dr. Horváth János, Jakab István, Koszorus László Gáspár, dr. Kövér László Csaba, dr. Kupper András, László Tamás, Lezsák Sándor István, Mádi László, dr. Mátrai Márta Mária, dr. Navracsics Tibor, dr. Orbán Viktor, Peltzné dr. Gáll Ildikó, Rácz István, dr. Répássy Róbert, Révész Máriusz Tibor, Szijjártó Péter, Varga József, Varga Mihály, Ágh Péter, Bagi Béla Mihály, Balog Zoltán, Bánki Erik, Bernát Ildikó, Borsos József, dr. Cser-Palkovics András, Ékes József László, Erdős Norbert Zoltán, dr. Fónagy János Vilmos, Gazdaghné Wittner Irma Mária, dr. Iván László, Ivanics Ferenc, Járvás István, Kékkői Zoltán József, Kelemen András, Kontúr Pál, Kovács Ferenc, Lengyel Zoltán Miklós, dr. Mikola István Ferenc, Nagy Sándor, Nyitray András Károly, dr. Ódor Ferenc, Orgoványiné dr. Spiák Mária Ibolya, Püski András, Rácz Róbert, dr. Szabó Erika, Szalay Ferenc, Tóth Ferenc, Tóth Gábor, Vigh László Győző, dr. Vitányi István József, dr. Zombor Gábor, Zsigó Róbert Vilmos, Balla György, dr. Braun Márton, dr. Gyimesi Endre József, dr. Hende Csaba Károly, dr. Hörcsik, Richárd, dr. Simon Miklós, Vígh Ilona, V. Németh Zsolt, Császár Antal László és Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselők, míg dr. Szájer József, Barsiné Pataky Etelka, Becsey Zsolt László, Gyürk András János és dr. Őry Csaba György európai parlamenti képviselők, a bíróság – a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványok előterjesztése tárgyában – megkereste a Legfőbb Ügyészt.

A Legfőbb Ügyészség Közigazgatási Jogi Főosztály Szabálysértési Osztály vezetője – valamennyi a feljelentésben megjelölt személy mentelmi jogáról való lemondását tartalmazó alakszerű nyilatkozatának beszerzését követően – az iratokat visszaküldte a bírósághoz, e nyilatkozatokkal együtt.

Az iratokból a bíróság megállapította, hogy nevezettek valamennyien éltek a képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdése szerinti jogukkal és lemondtak az őket megillető mentelmi jogról. Így elhárult a szabálysértési eljárás lefolytatásának ezen eljárásjogi akadálya, ezért a bíróság a szabálysértési eljárást folytatta 11.Sze.12.434/2007. számon.

Az eljárás ezen szakaszában a bíróság megállapította, hogy a szabálysértési eljárás tárgyát képező cselekménnyel összefüggésben: a kordont létesítő határozat, illetve a kordon felállításának jogszerűsége tárgyában a Fővárosi Bíróságon két per is folyamatban van. Figyelemmel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint az ezen szabálysértési eljárás tárgyát képező cselekmény megítélése szempontjából meghatározó jelentősége van e kérdésnek, a szabálysértési eljárást ismételten felfüggesztette, e peres eljárások befejezéséig 2007. július hó 6. napján, a 4. sorszámú végzésében.

A felfüggesztés tartama alatt a közigazgatási pereket figyelemmel kísérve a bíróság a következőket állapította meg:
A dr. Szerdahelyi Szabolcs felperesnek a Budapest Rendőrfőkapitánya alperes ellen, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt, 20.K.30.730/2007. számon indult ügyben a Fővárosi Bíróság 2007. március 5-én 4. sorszám alatt határozatot hozott, melyben a felperes keresetét elutasította. E határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt. A Fővárosi Ítélőtábla a 2007. augusztus 30. napján kelt 4.Kf. 27.210/2007/9. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.

E határozat alapján a Fővárosi Bíróságon 20.K.33.927/2007. számon az eljárás ismételten folyik, s abban újabb döntés még nem született.

Ugyancsak a Fővárosi Bíróságon indult eljárás (45.386/2007. számon) Hermán Péter felperesnek az Országos Rendőr-főkapitányság alperes ellen, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt benyújtott keresete alapján.

Ez ügyben a Fővárosi Bíróság 2008. február 28. napján 20.K.31.528/2007/14. számon ítéletet hozott (melyben a felperes keresetét elutasította). Ezen ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Figyelemmel arra, hogy így már az egyik ügyben rendelkezésre áll a Fővárosi Bíróság jogkérdésben kifejtett álláspontját tartalmazó döntése, a bíróság hivatalból rendelkezett az eljárás folytatásáról.

III.

A bíróság az eljárást új számon folytatva – a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (továbbiakban Sztv.) 119. § (2) és (3) bekezdése alapján eljárva – az alábbiakat állapította meg:

Budapest Rendőrfőkapitánya a 2006. október 23. napján kelt 111-325/2006. ált. számú személy- és létesítménybiztosítási intézkedésében elrendelte, hogy biztonsági műveleti terület kerüljön kialakításra a Budapest Duna bal partja – Széchenyi alsó rakpart és Széchenyi felső rakpart, a Garibaldi utca vonalában – a 2-es villamos sínpályája – Kossuth tér – a Széchenyi felső rakpart és a Széchenyi alsó rakpart a Kossuth tér 18. szám vonalában – Duna bal partja által határolt terület lezárásával, 2006. október 23. napján 02.35 órától kezdődően a szükséges ideig, de legkésőbb 2006. november 24. napján 24 óráig.

E határozat indoklása szerint a biztonsági műveleti terület kialakítására – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 46. §-a alapján – azért került sor, mert a 2006. október 23-ai ünnepi rendezvények idején kialakult, a közbiztonságot súlyosan sértő cselekmények, illetve a további rendbontások megelőzése érdekében szükséges a védett személyek és az Országház, mint az állam működése szempontjából kiemelten fontos létesítmény biztonságának megőrzése.

Budapest Rendőrfőkapitánya a 2006. november 22-én kelt 111-325/2006. ált. számú személy- és létesítménybiztosítási intézkedésében elrendelte, hogy a 111-325/2/2006. ált. számon elrendelt személy- és létesítménybiztosítási intézkedés meghosszabbításra kerüljön 2006. november 25. napján 00.00 órától a szükséges ideig, a biztonsági kockázat fennállásának időtartamáig.

Az intézkedés indokolása szerint az esetleges rendbontások és a közbiztonságot súlyosan sértő cselekmények megelőzése miatt elengedhetetlen az Országgyűlés további fokozott védelme, kiemelten fontos az Országgyűlés, mint népképviseleti szerv zavartalan működésének, az ott dolgozó országgyűlési képviselők, közjogi méltóságok munkájának biztosítása.

Budapest Rendőrfőkapitányának a biztonsági műveleti terület létesítését elrendelő és meghosszabbító intézkedéseivel kapcsolatban Hermán Péter, mint magánszemély panasszal élt. E panaszt a Budapest Rendőrfőkapitányának 2007. január 26. napján kelt, 111-994-6/2006. RP. sz. határozata elutasított.

Ezzel szemben nevezett fellebbezéssel élt, vitatta a személy- és létesítménybiztosítási intézkedések jogszerűségét. E fellebbezés folytán született meg az Országos Rendőr-főkapitányság 2007. február 14. napján kelt 260-8/4/2007. RP. számú határozata, mely helybenhagyta az elsőfokú határozatban foglaltakat. A másodfokú határozat indokolása szerint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 92. § (1) bekezdése szerint a törvény V. fejezetében felsorolt rendőri intézkedések miatt panasznak lehet helye. A 93. § (1) bekezdése szerint a panasz előterjesztésére az jogosult, akivel szemben az intézkedést foganatosították. A törvényben említett panasznak nem tárgya a rendőri intézkedés jogalapja, kizárólag az vizsgálható, hogy az intézkedés foganatosítása és annak módja megfelelő-e. E határozattal szemben keresetet nyújtott be a magánszemély, s a Fővárosi Bíróság 2008. február 28. napján 20.K.31.528/2007/14. számon ítéletet hozott, melyben a felperes keresetét elutasította.

2007. február 2-án körülbelül 10 óra után néhány perccel az eljárás alá vont személyek (több más személy társaságában) bementek az említett intézkedésekkel biztonsági műveleti területté minősített lezárt területre. Az eljárás alá vont személyeken kívül további más személyek, köztük a sajtó képviselői is megjelentek.

A megjelölt személyek – abból a célból, hogy a kordon létesítésével és a terület lezárásával való egyet nem értésüket kifejezésre juttassák –, megkezdték a rendőri kordon szétbontását. A csavaros elemeket megfelelő szerszámokkal, kulcsokkal szétcsavarták, a kordonokat szétemelték, és az egyes elemeket a Kossuth tér üres területére hordták. Nevezettek több helyen, több csoportba oszolva, de egy időben folytatták cselekményüket.

Ezen idő alatt két alkalommal megtörtént a cselekmény abbahagyására vonatkozó rendőri felszólításuk: a REBISZ – állomány parancsnoka: Németh László rendőr főhadnagy, majd Vikor István rendőr százados (biztonsági parancsnok) részéről is. Ezt követően kb. 11 óra 20 perckor – rendőri kényszerintézkedés nélkül – a cselekmény abbamaradt.

A kordon-elemek szétbontásával és elmozdításával azokban állagsérelem nem keletkezett.

IV.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 46. §-a szól a személy- és létesítménybiztosítási intézkedésről. A törvény 46. § (1) bekezdés d) pontja szerint a rendőrség a védett személy biztonsága érdekében területet lezárhat és megakadályozhatja, hogy oda bárki belépjen, vagy onnan távozzék, illetőleg az ott tartózkodókat távozásra kötelezheti.

A védett személy fogalmát e törvény 1. § (2) bekezdésének g) pontja határozza meg, melyek között szerepel a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek és a kijelölt létesítmények meghatározása.

E törvény szerint a rendőrség feladta a közbiztonság és a belső rend védelme, melynek részeként védi a Magyar Köztársaság érdekei szempontjából különösen fontos személyek életét, testi épségét, őrzi a kijelölt létesítményeket.

A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III.1.) BM-rendelet 70. §-a szabályozza az úgynevezett létesítmény-védelmi feladatokat.

E szabályzat 20. § (2) bekezdése értelmében védett létesítmények és épületek környezetében a területet ideiglenesen le lehet zárni; a (3) bekezdés szerint pedig a rendőr köteles megakadályozni a lezárt területre illetéktelenek belépését, az illetéktelenül ott tartózkodókat távozásra szólítja fel.

A védett személyek és a kiemelt létesítmények védelméről szóló 160/1996. (XI.5.) Korm. rendelet I. számú mellékletében kerültek felsorolásra az állandó személyi védelemben részesülő állami vezetők, továbbá e kormányrend szerint a rendőrség által folyamatosan őrzött létesítmény, az Országház. E kormányrendelet pontosan meghatározza a rendőrség feladatait a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelme érdekében.

Az Állam működése, illetőleg a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos létesítmények köréről szóló 24/1997. (III.26.) BM-rendelet 1. § a) pontja alapján az Országház az Állam működése szempontjából kiemelten fontos létesítmény.
E jogi szabályozás képezi a terület lezárására vonatkozó rendőrfőkapitányi intézkedések meghozatalának jogi alapját, mely intézkedések tartalmi indoka éppen a megjelölt intézmény, ill. személyek fokozott védelmének biztosítása volt.

A leírt cselekménnyel az eljárás alá vont személyek egy jogszerűnek tekintendő s az adott helyzetben, a résztvevő személyek által jogszerűtlennek semmiképpen nem minősíthető rendőri intézkedéssel való egyet nem értésüket juttatták kifejezésre. Ez azonban nem pusztán az ellenvélemény szóbeli kifejtésével valósult meg, hanem a résztvevők aktív, tevőleges magatartással is kinyilvánították az intézkedéssel való szembenállásukat. A rendőrség feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, erre hivatkozással történtek az érintett intézkedések is, melyeket éppen azon személyek sértettek meg, akiktől – tisztségüknél fogva – a leginkább elvárható lett volna a szabályok minden körülmények közötti, fokozott tiszteletben tartása. A törvényes rend, a jogállamiság védelme megköveteli a jogi korlátozások betartását, a szabályok megtartását – az azokkal való esetleges egyet nem értés esetén is; s e követelmény fokozottan igaz a legfőbb jogalkotó testület tagjaira. E személyek a társadalom részéről irányukban támasztott fokozott követelményekkel ellentétes, a köznyugalmat megzavaró, ezért az együttélési szabályokkal össze nem egyeztethető magatartást tanúsítottak – igen nagy nyilvánosság előtt. Ez alkalmas volt arra, hogy az észlelő személyek nagy számában, sokakban felháborodást váltson ki. A társadalom egészének érdekében álló köznyugalom biztosítását szolgáló, jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni nyílt ellenszegülés durván sérti a társadalmi együttélési normákat. Az ilyen magatartás azon személyek részéről, akiktől – különösen kiemelkedő helyzetüknél fogva – épp példamutató magatartást vár el a társadalom, alkalmas arra, hogy felháborodást keltsen.

E körülmények összességükben lehetővé teszik a cselekmény az Sztv.142/A. § (1) bekezdése (garázdaság szabálysértése) szerinti minősítését.

A feljelentésben sérelmezett cselekmény nem valósítja meg az ott megjelölt „rendzavarás” szabálysértését.

Az Sztv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint e szabálysértést az követi el, aki rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít. E minősítésnek azonban feltétele egy más (az engedetlenséget tanúsító személytől eltérő) személy által megvalósított rendbontás. Az e tényállásban írt rendzavarás, illetve garázdaság elkövetője nem lehet azonos az intézkedéssel szemben engedetlenséget tanúsító személlyel.

A jelen esetben nincs adat arra, hogy a feljelentésben leírt eseményeket más személyek által elkövetett rendbontó cselekmény előzte volna meg.

V.

Az eljárás tárgyát képező cselekmény súlyának, az amiatt esetlegesen alkalmazható joghátránynak a vizsgálatánál a bíróság a következő körülményeket tartotta szem előtt:

A Fővárosi Bíróság előtt folyó hivatkozott perben a bíróság vizsgálta, hogy van-e lehetősége arra, hogy felülvizsgálja a Budapest Rendőrfőkapitánya 111-325/2006. számú személy- és létesítménybiztosítási intézkedését és ennek meghosszabbítását. A bíróság álláspontja szerint a rendőrfőkapitány formailag intézkedésnek nevezett, indokolással ellátott döntései a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III.1.) BM-rendelet 96. § (11) bekezdése szerinti utasításnak minősülnek. A Pp. 324. § behatárolja a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörét. A rendőri utasítás – a hivatkozott Fővárosi Bírósági ítélet indokolása szerint – nem vonható e jogszabályhely hatálya alá. Az utasítás ennek következtében bíróság által nem felülvizsgálható. Így a bíróság nem vizsgálhatta felül Budapest Rendőrfőkapitánya fentebb említett biztonsági, műveleti terület létrehozását elrendelő belső utasítását.
A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint, a hivatkozott utasítás közvetlenül bíróság előtt nem támadható; az a jogértelmezés, mely szerint bárki, bármely rendőri belső utasítással szemben jogorvoslattal élhetne, a rendőrség működését oly mértékben érintené, mely gátolná kötelezettségének teljesítésében.

A korlátozás határozatlan időre való elrendelésének sem látta a bíróság jogi akadályát. Ahhoz, hogy Budapest Rendőrfőkapitány ne tudjon határozatlan időre ilyen jellegű intézkedést tenni, törvénymódosításra lenne szükség.

Mindebből levezethetően a feljelentett személyek által sérelmezett intézkedésekkel szemben nem volt biztosított a bírói út igénybevétele, ilyen mértékű jogorvoslat lehetősége nem állt fenn részükre.

E körben a bíróság jelentőséget tulajdonított a cselekmény erkölcsi megítélésének s ezzel összefüggésben a cselekmény motívumának. A rendelkezésre álló adatokból kitűnően ugyanis a cselekményt megvalósító személyeknek a szándéka nem az általuk kifogásolt rendőri intézkedés tényleges megakadályozására vagy ellehetetlenítésére irányult, hanem pusztán azzal való egyet nem értésüket jelképezte cselekményük.

A cselekmény társadalomra veszélyességi fokát csökkenti az elkövetés alkalomszerű jellege is.

A leírt magatartás rövid ideig tartott és az a rendőri felszólításokat követően röviddel befejeződött. A cselekmény folytatásától való önkéntes elállás folytán rendőri kényszerintézkedésre nem került sor.

A „demonstrációnak” szánt esemény kifejezetten békés volt, és az abban résztvevők hangsúlyozottan törekedtek még a károkozás elkerülésére is.

E körülmények miatt a cselekmény társdalomra veszélyessége csekély fokú.

Erre tekintettel – figyelemmel az érintett személyekre is –, az eljárás tárgyát képező szabálysértés súlya – az elbírálása idején – oly csekély, hogy szükségtelen amiatt büntetés vagy intézkedés alkalmazása. A bíróság álláspontja szerint ezért – már a rendelkezésre álló adatokból is kitűnően –, nem indokolt szabálysértési joghátrány alkalmazása. Így a bíróság – az Sztv. 12. §-a alkalmazásával – a felelősségre vonást mellőzte.

A rendelkező rész szerint határozott az eljárás megszüntetéséről a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (továbbiakban Sztv.) 84. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel, az Sztv. 119 § (2) bekezdése alapján.

VI.

E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

A bíróság szabálysértési ügyben hozott határozatai közül csak a Sztv. 120. § (1) bek.-ben felsoroltak támadhatók jogorvoslattal, s e döntések között a megszüntető végzés nem szerepel.