Nemzetközi nagyvállalatok menedzsereként futott be karriert, mégis a kisvállalkozások és a globalizáció jövőjében hisz. Záboji Péter üzleti angyalként, kockázati tőkésként, a vállalkozói tehetségek felkutatójaként próbálja visszaadni választott hazájának, Európának azt, amit jó sorsától kapott.
A clickvilág üzleti angyala
Záboji Péter világéletében gyanakvással szemlélte a nagyvállalatokat, utálta nehézkességüket, fantáziátlanságukat. Ehhez képest aktív életének oroszlánrészét olyan cégeknél töltötte, mint az IBM, a Siemens, vagy a Bosch Telecom. Igaz, ez utóbbit már az ő tanácsára vette meg egy kockázatitőke-társaság azzal, hogy a cégben van lehetőség: a termékek piacképessé tehetők, a munkatársak motiváltak. Rábízták, bizonyítsa be, nem tévedett. Négy év múlva a Tenovist - ezt a nevet kapta a megvásárolt vállalat - a befektetők a vételi ár nyolc és félszereséért adták el.
Az értéknövekedésből kapott részesedés tette lehetővé, hogy kilépjen a napi kényszerekből, tanárként, "üzleti angyalként", befektetőként, és egy - sajátos filozófiájú és módszerű - alapítvány, az European Enterpreneurship Foundation (EEF) alapító elnökeként tehetséges fiatalokat vállalkozási gyakorlathoz segítsen. Záboji ugyanis a saját bőrén tanulta meg - először fizikushallgatóként Leuvenben, majd a müncheni gazdasági egyetem tanulójaként, végül a francia székhelyű INSEAD egyik első MBA-saként -, hogy az iskolában sokfajta ismeretet el lehet sajátítani, de a vállalkozás indítása és felépítése nem tartozik ezek közé.
Vállalkozópalánták inkubátora
Az EEF Accelerátor programba azokat a vállalkozásokat hívják meg, amelyek éves szinten megduplázzák forgalmukat, jelentős ügyfélkörrel, meggyőző stratégiával és több országra kiterjedő hálózattal rendelkeznek. A program első évében száz cég közül választották ki azt a nyolcat, ahova jellemzően négy-négy MBA-hallgatót delegáltak. A következő évben kétszáz, az idén pedig már háromszáz cégböl válogattak. A kiválasztottak közé most első alkalommal került be magyar társaság, a Hild József Zrt., amely 65 évesnél idősebbek számára folyósít életjáradékot, ingatlanuk öröklése fejében. A programra jelentkező hallgatók, akik szintén komoly szűrésen mennek keresztül - meghallgatják az INSEAD központjában a kiválasztott cégek vezetőinek előadásait, és annak alapján döntenek, melyiküknél teljesítenék a cég által megadott feladatot. Kézdy Gábor, a vezérigazgató némi elégtétellel meséli, hogy Fontainebleau-ban az ő eladásuk keltette a legnagyobb érdeklődést. Így végül öt vállalkozóaspiránst fogadtak; három európait, egy indiait és egy szingapúrit. Utóbbi arra dolgozott ki üzleti tervet, miként vezethető be Szingapúrban a Hild modell. Egy román származású francia ifjú ember a mai napig együtt dolgozik a romániai Hild vezetőjével, és a többiekkel is tartják a kapcsolatot. Kézdy szerint a részvétel ebben a programban többszörös nyereséget jelent egy ambiciózus vállalkozásnak.
Mint mondja, ez fantasztikus játszótérnek bizonyult: kívül a nagyvállalati hierarchián, és éppen a digitális világ bölcsőjénél. Öt év alatt Amerikában megtapasztalta: csodákat lehet elérni azzal, ha leépítik az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, a munkatársak elfelejtik a címeket, a beosztásokat, és keresztnéven szólítják egymást. Ott értette meg azt is, az információs társadalom új gondolkozásmódot követel. Ahogy megfogalmazta magának: a "brick" mentalitást felváltotta a "click" mentalitás. Magyarán: a tégla - a kézzel fogható termékek - korszaka helyett a kattintás - a virtuális termékek - kora jött el.
Európába visszatelepülve sem engedte magát egészen bedarálni a nagyvállalati struktúrába. A Siemensnél elfogadták furcsaságait, bár néha külön használati utasítással. Az egyik igazgatósági ülés előtt például javaslatához egy cetlit mellékeltek: "Kérjük, ne bántódjanak meg Peter nyíltságán. Még nem beszéli a nyelvünket". Itt természetesen nem a németről volt szó, hiszen Záboji 12 évesen emigrált szüleivel Németországba, ott nőtt föl, ott végezte iskoláit. Csak a multik - szerinte bénítóan tekintélyelvű - nyelvét nem beszélte még akkor, bár ezt nem is tanulta meg soha. Megtanulta viszont a nagyvállalatnál az emberek vezetésének, a szervezet működtetésének módszereit, valamint azt, hogy mit jelent az országhatárokon túlnyúló gondolkozás, a globalizáció, mielőtt a szó egyáltalán divatba jött volna. A kommunikációs üzletág stratégiai vezetése lett a feladata, ami az akkori Siemens forgalmának 40 százalékát tette ki. A hírközlési forradalom időszaka volt ez, ám még minden egyes eszköz külön kultúrát képviselt. Legfőbb érdemének azt tartja: hozzájárult ahhoz, hogy ezeket sikerült egységes rendszerbe ötvözni, és ennek köszönhetően lett a Siemens piacvezető az üzleti kommunikáció világában.
Egy idő után viszont megint csak favágássá vált a munka. Úgy gondolta, kiérdemelt már egy újabb feladatot, akár az igazgatóság szintjén. A kihívás azonban csak nem akarta megtalálni. Újra elgondolkozott azon, mit is keres egy ekkora cégnél, amikor tulajdonképpen nem hisz a nagyvállalatok jövőjében. Ötvenéves volt, akkor született az első fia - későn érő típus vagyok, jegyzi meg némi öniróniával, a ma már háromgyerekes családapa -, a legjobb pillanat ahhoz, hogy az ember otthagyjon csapot-papot és belevágjon egy saját vállalkozásba. Valamelyik barátjának volt egy remek szabadalma zöldség-gyümölcs nagy távolságokra való szállításának újrahasznosítható csomagolására. Az üzlet be is jött volna, csak éppen menetközben kiderült, hogy - miként sejtelmesen megfogalmazza - "emberi értékei nem voltak kompatibilisek" az üzlettársakéval.
- Most mihez kezdesz Záboji? - kérdezte magától, amikor "isten lenézett az égből" és elkezdődött Európában a telekommunikációs piac liberalizációja. Ezt megcélozva, éppen megalapította az első telekommunikációs tőzsdét, amikor jött a felkérés: át kellene világítani a Bosch Telecomot. Innen már ismerős a történet, hiszen ebből lett a Tenovis. - Két dologban hiszek fanatikusan - adja meg a magyarázatát annak, hogy amint teheti, miért alapítványt gründol, és nem egy újabb céget -, az egyik az európai gondolat, a másik pedig az, hogy az embernek szerencséjéből kötelessége juttatni a közösségnek is.
Márpedig, úgy gondolja, alapjában véve szerencsés flótás: szinte mindig jókor volt, jó helyen. E két hit volt az európai vállalkozásfejlesztési alapítvány, az EEF alapításának mozgatórugója. A célja pedig, hogy tapasztalataival, széles kapcsolatrendszerével katalizátora legyen olyan innovatív vállalkozásoknak, amelyeknek a globális versenyben is esélyük van. 2006-ban sikerült meggyőznie Európa két vezető elitképzőjét - az INSEAD-ot és az IESE-t - is: az igazi tanulás az, ha valaki valamit felelőséggel csinál. Így kezdődött az EEF Accelerator (gyorsító) program, amelynek lényege, hogy az üzleti világ jövendő vezetői Európa legdinamikusabban fejlődő cégeinél, annak vezetőivel együtt dolgozva tanulják meg a vállalkozásfejlesztés fortélyait.
"A kék Mauritiust keresem" - érzékelteti egy hasonlattal Záboji Péter, hogy az ő hobbija azok felkutatása, akik olyan ritka tulajdonságok birtokában vannak, amelyek alkalmassá tesznek arra, hogy valaki észrevegye és hasznosítsa az üzleti lehetőségeket. Mert minél közelebbről részese a folyamatoknak, annál inkább érzi úgy, hogy egy vállalkozás létrejötte és megkapaszkodása éppolyan csoda, mint a fogantatás és a születés. Örül, ha nálunk bukkan rá ilyen ritkaságra, hiszen itt született, felesége is magyar, és 2005 óta sok időt töltenek Budapesten. Ám a nemzethatárok számára semmit nem jelentenek. Újra és újra meghökken azon, amikor a Brüsszelnek évtizedek óta adót fizető államok polgárai nemzeti zászlócskák lobogtatásában keresik önazonosságukat. Az ő hazája már régóta az egységes Európa. Meggyőződése, hogy az öreg kontinensnek ez az egyetlen lehetséges jövője.
Záboji Péter szerint egy vállalkozás megkapaszkodása éppolyan csoda, mint a születés
