Noha akkor - bő harminc éve - egy külföldinek kevés kapcsolata lehetett az utca emberével, Pekingben és Sanghajban tanuló külföldi diákoktól megtudtuk, hogy a kínai nép elszörnyedve vette az 1976. júliusi tangsani földrengés hírét, mert "kiérezte" belőle a Nagy Kormányosnak, egyszóval Mao Ce-tungnak a közelgő elhunytát. Nota bene: úgy is lett. Két hónap múltán Mao halott volt. Egy évvel később volt szerencsém vonattal átutazni a katasztrófa sújtotta Tangsan vidékén. A feleségem kibámult a kupé ablakán, és zokogni kezdett. A látvány leírhatatlan volt. Meszesgödör meszesgödör hátán. Kövek és téglák olyan alakzatokban, mintha egy rém szitákon szórta volna át a hajdani lakóépületeket.

Most, harminc év múltán, semmi hasonló. Annak idején hullaeltüntetés volt, nem pedig szervezett mentés. Most a világháló tele van szecsuáni riportokkal. Illetékesek készségesen nyilatkoznak akár a külföldi sajtónak is. A halottak, eltemetettek, eltűntek számát megnevezik. Hozzávetőleg pontos képünk van a katasztrófa arányairól.

De! Van maradandóság a változásban. Mint kiderült, geológusok pontosan megjövendölték, hogy Szecsuánban május 12-én földrengés lesz. Ámde a tartományi kormányzat gyorsan elébe ment a jövendölés nyomán terjengő "rémhíreknek" és sebesen eloszlatta azokat. Miért is? Mert az olimpia évében vagyunk. A kínaiak - ezúttal nem babonásan, de annál eltökéltebben - hisznek abban, hogy az "ő" olimpiájukat idegen hatalmak el akarják rontani, akár úgy is, hogy szóbeszédekkel keltenek nyugtalanságot.

Ez nem képzelgés. Immár a nagy földrengés után, pontosabban annak a napján a pekingi közbiztonsági (belügy-)minisztérium "sürgős" közleményt olvastatott be az állami televízióban. Ez arról szólt, hogy kemény eljárásban lesz részük azoknak a rémhírterjesztőknek, akik Peking (ismétlem: Peking) térségére földrengést jósolgatnak. Ott nem lesz rengés a közeli jövőben, idézte a közlemény a földtani hivatal igazgatóhelyettesét. (Ki mondta, hogy lesz?)

Akármit is mondanak azonban a hatóságok: ez az év az olimpia éve már. Márciusban Tibet, most meg a földrengés. Mindkettővel az a baj, hogy noha semmi közük egymáshoz, nem egy "stabil" ország képét keltik, márpedig tudjuk: Kína mindenáron ilyennek akar látszani. Kínából augusztusig csak jó hírek jöhetnek - ezt eldöntötte a pekingi politikai vezetés. Hát, másként alakult. Csakhogy míg a dalai lámával lehet tárgyalni (kármenteni), az égiekkel már nem. Ez utóbbiak már csak azért is bajosak, mert az "üzeneteiket" gyorsabban fogják fel és emésztik meg Kína egyszerű lakói, mint a kormányukét. Ma minden második kínai abban hisz, hogy most már nem csak a földön, az égben se akarják a hatalmasok "minden idők legszebb, legnagyobb olimpiáját".