Semmi nem utal arra, hogy Baka András különösebben ambicionálta volna, hogy karakteresen megkülönböztesse magát a strasbourgi emberi jogi bírósági átlagtól, de ha különvéleményének adott hangot, csaknem kizárólag a bepanaszolt állam javára foglalt állást – állapítja meg Straub Dániel az ÉS-ben megjelent tanulmányában (a teljes szöveg a Fundamentum című folyóirat következő számában olvasható). Vagyis: a köztársasági elnök főbírójelöltje tizenhét éves strasbourgi működése során inkább a  polgárok által kifogásolt jogkorlátozások megengedhetősége, mintsem a panaszosok mellett érvelt.

Baka – két kollegájával együtt – különvéleményének adott hangot például abban a magyar vonatkozású ügyben, amelyben egy roma származású férfi a rendőri bántalmazás miatt fordult a strasbourgi bírósághoz. A panaszos az ütlegelés miatt maradandó halláskárosodást szenvedett, ám az ügyészség szerint nem lehetett bizonyítani, hogy valóban a fogva tartása idején verték-e meg, mert csak a szabadulása után néhány nappal fordult orvoshoz. Az emberi jogi fórum viszont úgy látta: a magyar hatóságoknak kellett volna bizonyítaniuk, hogy a sérülések nem a fogva tartás idején következtek be, és összességében 17 eurót ítélt meg a panaszos javára.
Baka – és két társa – ezzel szemben úgy vélekedett, hogy „nem a kormánynak kell magyarázatot adnia egy olyan sérülésre, amelyet a kérelmező a szabadon bocsátása és az orvoshoz fordulása közötti időszakban” szenvedett el.

Egyedül maradt viszont a magyar bíró, amikor a Gibraltáron három ír terrorista megölésével végződő brit akció kapcsán kijelentette: a halálos kimenetelű beavatkozás „feltétlenül szükséges volt”, ezért az angol hatóságok nem sértették meg az emberi jogok európai egyezményét.

A többség ellenében szintén a bepanaszolt állam pártjára állt Baka, amikor a bíróság egy német panaszos ügyében döntött, akinek nem engedélyezték, hogy házasságon kívül született gyermekével találkozzék. A strasbourgi fórum szerint Németország az egyezménnyel ellentétes módon járt el, míg a magyar bíró rendben levőnek látta, hogy a nemzeti jog szerint döntöttek az apa távoltartásáról.

Írország megsértette a véleménynyilvánítás szabadságát, mert megtiltotta, hogy egy szervezet az abortusszal kapcsolatban bármilyen felvilágosítást vagy segítséget nyújtson – mondta ki a strasbourgi bíróság. Baka ezzel szemben úgy érvelt, hogy ez nem tekinthető a szólásszabadság korlátozásának, ugyanis a tiltás az ír alkotmánynak a magzati élet védelmére vonatkozó rendelkezéseiből következik. De szembement a többséggel akkor is, amikor az Egyesült Királyságot marasztalták el, mert a választási kampányban nem tették lehetővé, hogy röpcédulákon adjanak tájékoztatást a képviselőjelölteknek az abortusszal kapcsolatos megnyilvánulásairól.

A bíróság elmarasztalta Norvégiát annak az újságírónak az elítélése miatt, aki a törvényeket semmibe vevő fókavadászokról írt cikket. Baka viszont úgy vélte, a vadászok nem közszereplők, ezért a jó hírnevük védelme fontosabb az információszabadságnál. 

A Kurdisztáni Munkáspárt egyik vezetőjével készült, utóbb a török bíróság által törvénysértőnek minősített interjú kapcsán is – ugyancsak a többség ellenében – a szólásszabadság  korlátait hangsúlyozta. Hasonlóképpen foglalt állást, amikor egy, a török hatóságok által elkobzott verseskötet ügyében jártak el. Baka szerint a kurd származású szerző szövegei különösen sértők, pánikkeltők és a területi elszakadásra buzdítanak, ezért különvéleményében jogszerűnek minősítette az intézkedést.

Mindezek alapján a tanulmány szerzője úgy látja: „Baka András az igazán ellentmondásos, nehéz esetekben inkább a tagállamok érveire volt nyitott, és az ilyen ügyekhez csatolt különvéleményeiben megjelenő álláspont nemritkán egy határozottan konzervatív felfogást tükrözött”.

Baka András