- Hány napot vagy hetet jósol a kisebbségi kormánynak?

- Ha így kérdi, akkor 104 hetet. Ez pontosan két év. De ez csak az egyik variáció. A másik lehetőség, hogy új koalíciót tudunk alakítani valamikor. Egyelőre úgy készülünk, mint akinek 104 hétig egyedüli kormánypártként van dolga.

- Baja Ferenc a Népszabadságnak adott legutóbbi interjújában kényszerpályának nevezte a mostani helyzetet. Van olyan forgatókönyv, amely érdemben számol egy új koalíció felállításával?

- Valóban kényszerpályáról van szó, hiszen ezt a helyzetet nem mi választottuk. Ennek ellenére megnyithat új lehetőségeket is. Nem mondhatnám, hogy erről álmodtam volna annak idején, mármint arról, hogy az SZDSZ fehér lovon kilovagol az életünkből, de majd kihozzuk belőle a legjobbat. Hiszen ki mondta, hogy a kényszerpályán, vagy inkább terelő-úton nem lehet jó irányba és kellő tempóban előrehaladni? Mi ezt tesszük. Tény, hogy szeretnénk már a nyár folyamán arról tárgyalni, hogy az őszi parlamenti időszakban miként lehet hivatalosan együttműködni. A nyári szünetig tartó ülésszak ugyanis, valljuk meg, komoly próba ugyan, de nem a kisebbségi kormányzás főpróbája. Most olyan előterjesztések kerülnek még elénk, amelyeket a közös, koalíciós kormányzat készített elő. Így ezek elfogadásában nem látok problémát. Kényesebb pontokat az interpellációknál, a parlament rögtönzött műfajainál látok inkább, de ebben az esetben is megbeszéltük a kapcsolattartási formát. Szeptembertől azonban olyan előterjesztésekhez kell majd többséget szerezni, amelyek az önálló szocialista kormány beadványai. Ezért akármilyen formában, de szeptember előtt és utána folyamatosan mindenképpen tisztázni kell, hogy mely pontokban számíthatunk a szabad demokraták vagy mások támogatására, amely nyilván nem automatikus. Ilyen tárgyalásra tehát szükség van, az SZDSZ végső szándékától függetlenül. Hogy ez később milyen formát ölt, az illeszkedési pontok elvezetnek-e egy szorosabb együttműködéshez, majd meglátjuk.

- Frakcióvezetőként nagyobb felelősség hárul önre a parlamenti többség biztosítása kapcsán. Kapott ehhez megfelelő jogosítványokat? Gondolok például arra, hogy esetleg intézményesítik a két frakció közti egyeztetés fórumait.

- A parlament bonyolult gyár. Minden munkafázisra kialakítunk egy egyeztetési technikát. Első körben mindkét frakcióban megbíztunk egy munkatársat a másik nézeteiről való tájékozódással. Ezt a tájékozódást egyébként minden frakció irányában elvégezzük. Nyilván a liberálisokkal feltételezzük a legtöbb (bár korántsem teljes körű) nézet- és értékazonosságot, de konzultálni, esetleg valamiben egyetértésre jutni a többi frakcióval is szeretnénk. A törvényjavaslatoknál egyelőre a koalíciós időkből való "hozott anyagból" dolgozunk, itt nyilván inkább a módosító indítványoknál lesz fontos a konzultáció. Valamennyi munkacsoportunknak lesz olyan feladata, hogy külön egyeztetést tartson az érintett szakbizottság szabad demokrata delegáltjával, de a többi bizottsági taggal is.

Bonyolultabb törvények esetében a különböző szakpolitikusokból álló, úgynevezett raportőri munkacsoport szintjére emelkedik ez a konzultáció, magasabb szintű egyeztetés szüksége esetén pedig a frakcióelnökség egy tagja kap megbízást a tanácskozásra.

- Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök kivel, kikkel egyeztetett a kormányszerkezet átalakításáról? Kikérte-e például a frakciótagok, a pártvezetés véleményét? Ujhelyi István önkéntes távozása azzal, hogy az új felállásban feleslegesnek érzi magát, azt jelzi, mintha ez a belső konzultáció elmaradt volna.

- Több fórumon zajlott az egyeztetés, bár kétségkívül felgyorsított tempóban, hiszen a szabad demokraták végső döntése előtt nem léphettünk, az azt követő első munkanapon viszont már az "új felállást" akartuk a nyilvánosság elé tárni. A frakcióülést megelőzően az érintett munkacsoportok számára kértünk konzultációt a személyeket illetően.

- A kormányfő személyi döntései azt mutatják, hogy "erős pártembereket" emelt a kabinetbe, ezzel is mintha saját pozícióját kívánta volna bebiztosítani. Államtitkárokat például kizárólag a szocialista frakcióból választott. Van ennek üzenete?

- Nyilván van, kár lenne tagadni. A miniszterek esetében hangsúlyozottan két merítési medencéje volt az új emberek kiválasztásának. Egyfelől egy társadalmi-szakmai "koalíció" megkötése érdekében külső szakembereket, másfelől az önálló szocialista kormány megerősítése érdekében pártbéli "erős embereket" is választott. Az államtitkárok kiválasztása pedig valóban a frakció és a kormány közti szimbiózis szorosabbá tételét mutatja.

- Ezt értelmezhetjük úgy, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök meggyengült, és szüksége van a frakcióval való erősebb szövetség megkötésére?

- Szüksége van erre, de nem azért, mintha meggyengült volna. Egypárti kormányzás van, s így a felelősség is közös. Ezért van erre szükség.

- Az államtitkári karban kapott helyet a szocialisták egyik erős embere, Puch László, aki korábban évekig az MSZP pártpénztárnoka volt. Sokan mondják azt, hogy Gyurcsány Ferenc ezzel a lépéssel szakítani kíván a pártfinanszírozás átláthatatlannak tűnő rendszerének fenntartásával. Valóban van összefüggés?

- A pártfinanszírozás tisztába tételének Puch László nem akadálya, sőt: az ötpárti tárgyalásokon éppen ő képviselte az MSZP ezzel kapcsolatos álláspontját. Puch László eddig is előmozdítója volt ezeknek a tárgyalásoknak. Ráadásul nem az MSZP pártpénztárnokaként, hanem a gazdasági bizottság elnökeként kapott felkérést az államtitkári feladatra. Hogy távozásával támadt egy űr a pártban, amit nekünk pótolni kell, az már a mi dolgunk.

Egyelőre "hozott anyagból" dolgozunk