Arthur Koestler magyarul nagyon keveset írt ugyan, de egész életében magyarnak vallotta magát. Sőt Bartók és Puskás mellett ő az egyik legismertebb magyar a világban. Itthon azonban, bár a rendszerváltás után nálunk is kiadták műveit, nem tartozik az igazán olvasott szerzők közé. Egyik monográfusa, Márton László szerint néhány százan ismerhetik csak műveit szülőhazájában. Ahol nemsokára szobrot fognak állítani neki. Mégpedig legszűkebb pátriájában, a Terézvárosban, a Városligeti fasor és a Felső erdősor sarkán.
Koestler a fasorban
A makett már elkészült Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész megformálásában, s tegnap be is mutatták egy Andrássy úti kávézóban. Az író figurája egy kettétört márvány óralapon látható, ültében hátratámaszkodva, oldalra fordított fejjel. A törés éppen a 12-esnél húzódik, s mentén vér csorog. Egyértelmű az utalás Koestler legismertebb művére, a Sötétség délben című regényre.
Arthur Koestler 1905-ben született Budapesten, s 14 éves koráig a VI. kerületi Szív utca 16.-ban lakott. A család ekkor Bécsbe költözött, s ezzel kezdődött Koestler hosszú vándorlása a világhírig. Volt kibuclakó a húszas években Palesztinában, élt a harmincas évek elején a Szovjetunióban, tudósított a polgárháborúból Spanyolországból, ahol elfogták és halálra ítélték, de nemzetközi nyomásra szabadon engedték. A II. világháború idején Angliában telepedett le, itt jelent meg 1940-ben leghíresebb regénye, a kommunista önkényről szóló Sötétség délben. Angliában egyik kezdeményezője volt a halálbüntetés eltörlésének. 1956 után ő jár közben Déry Tibor és mások büntetésének enyhítéséért. Kalandos szellemű és életű író volt. Huszonöt éve halott.
Varga Imre a sajtótájékoztatón az általa vátesznek tartott íróval való találkozásairól is mesélt. Szellemi értelemben vett megismerkedésük a Francia Intézet könyvtárában történt, ahol az ötvenes években az említett könyv egyik francia nyelvű, kiselejtezett példánya került a kezébe, s aztán hónapokig bibliája lett. A benne leírtak nagyon is összecsengtek az újságok napi híreivel a letartóztatásokról, kivégzésekről. Személyesen a szobrász egyszer látta Koestlert, az 1960-as évek végén, angliai útján egy fogadáson. "Alacsony, barázdált arcú, eleven mimikájú, szikár ember volt, élénk társalgó" - idézte most fel benyomásait.
Kimondva-kimondatlanul a bemutatón is sokakban felmerült, hogy miért éppen Varga Imrét kérték fel a feladatra. A szobor felállítására létrehozott emlékbizottság vezetője, Rabin László VI. kerületi alpolgármester szerint leginkább művészi megfontolásból: olyan alkotót kerestek, aki mint szobrász megkérdőjelezhetetlen, érti Koestler ellentmondásos személyiségét, és alkalma is volt találkozni vele. A pályázatot pedig az idő rövidsége miatt mellőzték, hisz a századik évforduló bizony már el is múlt, 2005-ben. Varga Imre kiválasztása ellen a bizottságban helyet foglaló Schmidt Máriának és gróf Bethlen Istvánnak sem volt kifogása.
A szoborállítás húszmilliósra becsült költségéhez a VI. kerületi önkormányzat adta az első egymillió forintot, a többit a bizottság közadakozásból szeretné előteremteni. Olvassuk hát Koestlert, s adakozzunk!
A makett, mely a Sötétség délben című regényt idézi
