Malvina Lak paleontológus (Rennes-i Egyetem) az Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítmény (ESRF) munkatársaival és azok műszereivel próbált bepillantani mintegy 650 borostyándarab belsejébe. A szinkrotronok némileg a röntgensugarakhoz hasonlítanak, csak intenzitásuk sokszorosa annak, amit hagyományos röntgencsövekkel előállíthatnak. Ezt az eljárást vetették be tehát az átlátszatlan borostyánok átvizsgálásához is, az eredmény pedig minden várakozást felülmúlt. Összesen 356 parányi fosszilis lényt találtak a darabokban, köztük darazsakat, különféle legyeket, pókokat, hangyákat, növénymaradványokat, melyek százmillió évvel ezelőtt éltek. A legnagyobbak mérete sem haladja meg a 4-6 mm-t, de a zömük még kisebb. Ez többek közt azt jelzi, hogy a nagyobb állatok ki tudtak szabadulni a még nyúlós gyantából.

A borostyánokba záródott lények körvonalaiból egy különleges eljárással (fázis kontraszt mikrotomográfia) háromdimenziós képeket alkottak, melyek révén virtuálisan "kiemelték" a parányokat a borostyánból. Ezzel lehetővé vált részletesebb anatómiai tanulmányozásuk, majd rendszertani besorolásuk. A sikeren felbuzdulva vizsgálat alá vettek olyan áttetsző borostyánokat is, melyekbe kis tollak záródtak. A legkorábbi madarak és az ismert tollas dinoszauruszok tollairól még elég kevés az ismeret. Márpedig borostyánban jobban megőrződhettek, mint üledékes kőzetekben és tanulmányozásuk is könnyebb. Még mindig keresik a legősibb tollstruktúrák és a modern tollak közti hiányzó láncszemet, és erre jó esélyt nyújtottak egy franciaországi borostyándarabban lelt tollmaradványok. A szinkrotronsugárzásos vizsgálat révén olyan mikrométeres nagyságrendű részletek is kimutathatók, melyeknek nyomán kiderülhet, hogyan és mikor tettek szert a madarak olyan tollazatra, melyek segítségével a levegőbe emelkedhettek.

Láthatóvá tett borostyánba zárt ízeltlábúak