A Vörös-tengeren való átkelés a későbbiekben hozzájárult a néppé alakuláshoz is, mivel néhány héttel később a hagyomány szerint megkapták a közösség minden tagjára nézve kötelező isteni kinyilatkoztatást, a Tórát, ami a mindennapi élet szabályozását is tartalmazza.

A pészah egésze egyben a zarándokünnepek egyike, ami azt jelenti, hogy amikor még állt a szentély Jeruzsálemben, a lakosságnak oda kellett menni, hogy állatáldozatot mutassanak be Istennek, köszönetképpen az Egyiptomból való szabadulásért és a Vörös-tengeren való átkelésért. Az állatáldozat szerepét manapság átvette az ima, a pészah hetedik napjához kötődő hálaadási szövegben pedig az olvasható: "Áldozzatok fel az Úrnak égőáldozatul két bikát" - mondta a rabbi.

Az áldozatok bemutatása egyébként a pészah szinte egészéhez kapcsolható. Ilyen az ómerszámlálás, azaz az "első aratás zsengéjének" Isten számára történő felajánlása, amely a nép hálájának kifejezése a szolgaságból való szabadulásért. Ennek keretében a történelmi múltban minden termésből az elsőt oltáron meggyújtották, a liturgiának ez a mozzanata azonban már nincs gyakorlatban.

Ma már kevesen beszélnek héberül

Az ómerszámlálás azt mutatja, hogy a zsidó vallás ünnepei a történelmi eseményeken kívül rendszerint a mezőgazdasági eseményekhez köthetők.
A hetedik napon a közösség tagjai együttesen olvassák fel a szent iratok közül az áttételesen ugyancsak Izrael történetéhez kapcsolható Énekek énekét. Ez az írás többek között az Isten hitében való kitartást jelképezi, mint ahogy a zsidóság az egyiptomi fogságból való szabadulás utáni pusztai vándorlás során is összességében kitartott hite mellett.

Az ünnephez tartozó isteni áldást a gyülekezet néhány tagja magyar nyelven, míg a Tóra vonatkozó fejezetét egyvalaki héberül olvassa fel, mert viszonylag kevesen beszélnek a mai közösségekben héberül.

A pészah nyolcadik napján, a Tóraolvasás után, a vallásos ceremónián a halottakra emlékeznek, ugyanakkor a zsidó vallás naptárában ezenkívül négy különböző nap található az ő tiszteletükre. A zsidó kalendárium minden elhunyt esetében kijelöl egy további, a halál dátumához kötődő konkrét napot, amikor egyébként is emlékeznek a hozzátartozók a halottra. A holdhónapokhoz igazodó időszámítás miatt azonban ez a Gergely-naptárhoz képest minden évben más-más napra esik.

A pészah nyolc napját a többi ünnephez hasonlóan a havdala, azaz az "elválasztás" fejezi be, amely kifejezi azt, hogy véget ért a többi, közönséges naptól való megkülönböztetése. Pészah nyolcadik napja végén fonott gyertyát gyújtanak, amely fáklyához hasonlít, illetve egy tartóból illatos szegfűszeget szagolnak, bort isznak, és természetesen igét hallgatnak. Ezzel négy érzékszerv segítségével vesznek búcsút az ünneptől, amelynek összességében a kellemesség érzetét kell keltenie, így különítik el a szent napokat a profánoktól - mondta Verő Tamás rabbi.

A pészah nyolc napjából az első és az utolsó két-két napon, amelyek főünnepnek számítanak, nem szabad munkát végezni, noha annyiban mégis különböznek a szombat napi nyugalomtól, hogy például az étel megmelegítéséhez szükséges tüzet el lehet venni egy másik lángból. Ugyanakkor a közbeeső úgynevezett félünnepi négy napot is megkülönböztetik a hétköznapoktól, bár ezeken a napokon dolgozhatnak a vallásos zsidók is.

(MTI)