Magyar lap londoni tudósítójának érthetően szemet szúrt a brit könyvesboltokban nemrégiben megjelent vaskos regény, mely a Hungarian Dances (Magyar táncok) címet viseli és szerzőjének neve zenei vonatkozású újságcikkekből ismerősen csengett. Jessica Duchent nem volt nehéz megtalálni, hiszen láthatólag állandóan megújuló honlapot vezet és aktív blogger, szinte nyomban válaszolt megkeresésemre.

A hamarosan létrejött személyes beszélgetésből gyorsan kiderült, mennyire vonzódik a 43 éves írónő a magyar hegedűhagyomány iránt. Duchen gyermekkora óta rajong a hangszerért, noha maga zongorázik. Első éveit végigkísérte nálánál lényegesen idősebb fivére hegedűjátéka, számos hegedűművész barátságát élvezi, és ha ez még nem lett volna elég, tíz évvel ezelőtt a Londoni Filharmonikusok hegedűséhez, Tom Eisnerhez ment feleségül. A magyar kapcsolat onnan ered, hogy Jessica harmadik regénye középpontjába a hegedűjátékot akarta állítani. Felkészülése során tudatosodott benne, milyen meghatározó szerepet játszottak magyar származású hegedűművészek a nemzetközi zenei életben és pedagógiában. Megismerkedett többek között Joachim József, Hubay Jenő és Auer Lipót munkásságával. Döntő lökést adott a magyar szál kibontásának, hogy jó néhány évvel ezelőtt felkérést kapott barátjától és munkatársától, Philippe Graffintól. A francia hegedűvirtuóz bevezető szöveget kért Az erdők árnyékában címet viselő CD-jéhez. Az album Enescu, Ravel és Debussy cigány dallamok által befolyásolt darabjait tartalmazza. Jessica, amikor a fejében már nagyjából összeállt a Hungarian Dances cselekménye, újra elővette a diszket. A címoldalon található fotót, amelyen egy roma kislány látható, hosszú ideig nem tudta kiverni a fejéből, és már csak később tudatosodott benne, hogy önkéntelenül is ez a felvétel inspirálhatta a regény főszereplője, Karina nagymamájának, Miminek az alakját, aki Magyarországról kivándorolt egykori ünnepelt koncerthegedűs és hegedűtanár volt. A húszas-harmincas években az egyetlen roma tehetségként végezhette el a konzervatóriumot. Karina mindig is közel állt Mimihez, és gyerekként minden jel arra mutatott, hogy tehetségét örökölve előadói nyomdokait követi. Ehelyett hegedűtanár válik belőle, és amikor körülményei megváltoznak, magányosabb lesz, egyben több szabadidőhöz jut, beleássa magát a családi múltba, felfedezve, a mindig is nyilvánvalónál jóval több közös vonást nagymamája és közte.

A világháló sokat elárul Jessica családi hátteréről, így joggal adódott a kérdés, ha már Kelet-Közép-Európába kanyarodik el új regénye sztorija, miért nem Litvániát választotta annak egyik helyszínéül, ahová saját gyökerei nyúlnak vissza? Ráadásul Vilnius volt a szülővárosa a múlt század egyik vitathatatlanul legnagyobb hegedűművészének, Jasha Heifetznek. Jessica félt a fájdalomtól, nem tudott volna érzelmileg elég távolságot tartani, de egyben sokkal izgalmasabbnak is vélte a cigányzenei megközelítést, melynek központi szerepe van a magyar zenei életben. A Magyarországon töltött időszakok alatt nem tudott ellenállni a cigányprímások varázsának, még ha közös nyelv híján nehezen is tudott beszélgetésbe elegyedni velük.

Jessica duplán átérzi a kivándorlók lelkivilágát. Felmenői Litvániából Dél-Afrikába települtek át, ám baloldali érzelmű szülei az ötvenes években az apartheid elől Nagy-Britanniába menekültek, és ő már Kelet-Londonban, a St. Mary-templom legendás harangja, a Bow Bell tövében jött világra. Mindig is nagy fantáziával, mesélőkészséggel megáldott gyerek volt. Szépirodalmi elhivatottságának nagyon korai bizonyítéka volt, és mint mondja, lökést adott fejlődésének, hogy hatéves korában elbeszélgethetett J. R. R. Tolkiennel. A megözvegyült nagy író akkortájt költözött vissza egykori alma matere, az oxfordi Merton College falai közé, ugyanabba a házba, ahol Jessica bátyja egyetemi tanulmányait folytatta. Az írónő maga is Oxfordban végzett zenetudományi szakon, zongoratudásának szintjét jelzi, hogy férje oldalán rendszeresen lép fel kamarazenei koncerteken.

Jessica rendkívül fegyelmezett kettős életet él, a nap minden órája szigorúan be van osztva. Már egyetemistaként elkezdett dolgozni a The Strad című szaklap számára, több mint másfél évtizede pedig hivatásos zenei újságíró - kritikái, interjúi, tudósításai, elemzései a The Independent és a The Guardian országos napilapokban, valamint népszerű folyóiratokban, mint a BBC és a Classic FM magazinja jelennek meg. Gyakran tart koncert előtti előadásokat is a vezető londoni hangversenytermekben. Ha választásra kényszerülne, melyik hivatását adná fel, feltehetőleg ugyan az újságírásnak fordítana hátat, de egyelőre nagyon élvezi, hogy nincs írói elszigeteltségre, magányra kárhoztatva. Kedvenc zenészeivel találkozni, foglalkozásként űzni egy szenvedélyt óriási öröm számára, mégis gyakran elgondolkozik azon, alapvetően milyen visszás is a - mindenkinek az egyéni érzelmeihez szóló - művészetről írni. "Könnyű" Jessicának, hiszen ahogy mondja, "nincs hobbija, csak életformája", amibe az is belefér, hogy megpróbálja egyesíteni két érdeklődési körét. Írt már egyfelvonásos drámát, amelyben Messiaen Quartet for the End of Time című darabját "elevenítette meg" és két életrajzot is közzétett, Erich Wolfgang Korngoldról, illetve Gabriel Fauréról.

A Hungarian Dances nem az első megnyilvánulása Jessica magyar kötődésének. Vöröses színű macskája Solti névre hallgat, jelezve a férje zenekara, a Londoni Filharmonikusok élén is gyakran fellépett karizmatikus karmester, Sir Georg iránti tiszteletét. Rendszeres munkakapcsolat köti Schiff Andráshoz, aki az elsők között olvasta el az új regényt, méltatva "a szereplők érzékeny megformálását", a "magyar karakter" alapos megfigyelését. Az ideje jelentős részét Londonban töltő zongoraművész és karmester úgy érzi, "a könyvnek különösen mély értelmet ad, hogy Duchen beleéli magát a romák tragédiájába és szenvedésébe, ami sajnos nem pusztán történelem, hanem a jelenkor súlyos problémája is". Nem véletlen, hogy máris komoly érdeklődés mutatkozik a Hungarian Dances filmjogának megszerzésére, mint ahogy egy rangos budapesti könyvkiadó is gondolkozik a szerelem, veszteség, zene és önfelfedezés magyar-angol sztorijának megjelentetésén.