Bhután meglehetősen elszigetelt államocska, ritkán jár arra idegen, különösen, hogy a turisták számát is korlátozzák. Zavarnák a boldogságot.

Lám, mi boldogságban is rosszul teljesítünk, a sor végén botladozunk. Ha nem lennének oroszok és bolgárok, a földrész utolsói lennénk.

Az átfogó nemzetközi kutatás sorrendje szerint a boldogságbajnokok viszonylag kicsiny, rendezett társadalmú országok, ahol egyszerre erős a társadalmi szolidaritás és a gazdaság versenyképessége. Az átlagosok és az átlag alattiak között vannak államok, ahol sikeres a gazdaság, s ahol nem annyira, vannak politikailag megosztott, konfliktusok sújtotta országok is, ahol elég boldogok az emberek, s vannak, ahol kevésbé.

A sorrend arra utal, hogy a történelmi pechszériák (pl. Trianon és a hozzá hasonló esetek) sem indokolják az össznemzeti borút. Mi a baja hát a magyarnak? Az az érzésem, hogy a sors különös csapása folytán nemzetünk képtelen felfogni: léte - minden csapás ellenére - sikertörténet. Így aztán kesergünk, bajaink okát folyton valamiféle külső ellenségben és belső pártütésben látjuk. Ám a békétlenség és a boldogtalanság vírusai nemcsak felülről lefelé, hanem az egyes társadalmi szinteken, településeken és családokban - horizontálisan - is terjednek. A nemzet, amely állandóan külső szomszédai elnyomása, ármányai miatt kesereg, irigy és konfliktuskereső legalul is, egymás közt. Kiapadóban a szolidaritás korábban már meg-megtapasztalt élménye. Aki nem tud adni, nem érezheti ennek az örömét sem. A társadalmat nem a politikai nézetek osztják meg igazán, hanem az irigység és agresszivitás pártoktól független mérgei. Agresszív a terepjárós, a motoros kigyúrt, és támadó kedvű sokszor a szesztől bűzlő lejmoló is. És ők sem boldogok. De boldogtalan a hatalom birtokosa, mert fél, hogy elveszíti azt, és kesereg az ellenpárt, mert még mindig nem ő szívatja a másikat. Hat év ellenzékiség tömény boldogtalanság. Hat év kormánypártiság tiszta szorongás, ergo boldogsághiány.

Egyébként a legboldogtalanabbak azok, akiknek a legjobb megoldásaik lennének a magyar megamizéria megoldására. Igen ám, de boldogságreceptjeiket, általános reformjaikat nem akarja megérteni, még kevésbé megvenni a társadalom. Egy szomorú reformer az értetlen hazában - kész tragédia.

És boldogtalanok a médiamunkások is. 1. Mert ugyan állandóan az országos csődöt hirdetik, még sincsenek ennek következményei; 2. Mert a kormányzat jóságos tökéletességét prédikálják, mégsem hisznek nekik elegen. Oscar Wilde régi meséjében meggyógyul, aki magára veszi egy boldog ember ingét. Mikor végre meglelik az illetőt, kiderül róla: boldog, de nincsen inge. Akkor meg mi a baj?