Bossányi Katalin emlékére

Ma lenne hatvanéves. Már több mint nyolc éve nincs közöttünk. Tragikus halála ma is emlékezésre, számadásra és szembenézésre késztet. Tükröt tart elénk, amelyben nemcsak munkássága és személyisége jelenik meg előttünk, hanem a kor képe is kirajzolódik, amelyben élt és dolgozott.

Újságíró, szociológus és közgazdász volt. Mindhárom mesterségét diplomák hitelesítették. Hivatása és küldetése mégis az újságírás lett, amit a szociológus társadalmi érzékenységével és a közgazdász precíz elemzésével művelt.

Tizenhárom évig volt a Magyar Hírlap munkatársa és főszerkesztő-helyettese, 12 éven át a Népszabadság munkatársa és rovatvezetője, két évig a HVG rovatvezetője, egy esztendőn át a Mozgó Világ szerkesztője.

Évekig tagja, majd alelnöke volt a MÚOSZ elnökségének, alapító tagja és szóvivője a Nyilvánosság Klubnak, valamint a Demokratikus Chartának.

Munkásságát szakmai díjak és elismerések is minősítették. Birtokosa volt a Rózsa Ferenc-, a Pulitzer- és Pető Sándor-díjnak, kitüntették a Demény Pál-emlékéremmel.

Elemző és tényfeltáró riportjait, tűéles, lényeglátó publicisztikáit nap mint nap százezrek olvasták. Írásai nyomán tömegek ismerhették meg a valóságot, értették meg jobban a körülöttük gyorsan változó világot. Úgy tájékoztatott, hogy elkerülte a nagyképű kioktatás csapdáját, úgy bírált, hogy nem sértette meg senki emberi méltóságát. Megalkuvást nem ismerő elemzéseitől, az összefüggéseket világosan bemutató írásaitól, más szóval a nyilvánosságra hozott igazságtól mégis sok nagy- és kisebb hatalmú korifeus, politikai és gazdasági vezető rettegett a rendszerváltás előtt és után egyaránt.

Munkásságának egyik legjobb és hiteles ismerője, Eötvös Pál - aki csaknem húsz évig munkatársa, eközben egyik főszerkesztője volt - írta róla: "...Bossányi Katit nem kellett szerkeszteni, irányítani, gyámolítani, nem kellett ötleteket adnom számára. Maga volt az ötlet, aktivitás, a kezdeményezés. Munkabírása elképesztő volt..."

Pályafutása utolsó tíz évében csaknem kétezer publicisztikát írt, cikkeiből, interjúiból, elemzéseiből tíz önálló kötet látott napvilágot. Ebből a hatalmas anyagból nehéz lenne biztos kézzel kiválasztani a munkásságát legjobban reprezentáló dolgozatokat. Csak önkényesen kiragadott illusztrációkra vállalkozhatok.

Írásainak, munkamódszerének állandó jellemvonása volt a mélységes szakmai alázat, a törvényszerűségek és összefüggések megismerésének vágya, a szüntelen tanulással csillapított tudásszomj és az igazság szenvedélyes keresése. Ha a tények meggyőzték valamiről, ha felismerte a felszín mögött megbújó lényeget, ha rátalált az eseményeket, folyamatokat meghatározó törvényszerűségekre, mozgatórugókra, nem ismert megalkuvást, taktikai kompromisszumot.

A 80-as évtized közepén megalapozatlanul végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat - a feltételek hiányában kierőszakolt, az ország drámai eladósodásához vezető voluntarista "gyorsítás" - hibáit és káros következményeit számos publicisztikájában bírálta. A kritikához nem csekély bátorság és ismeretanyag kellett, hiszen a fordulatot az MSZMP kongresszusi határozata és egy egész ötéves terv szentesítette. Kati írásaihoz az akkor még agyonhallgatott, zseniális közgazdászprofesszor, Kornai János klasszikus munkáját, a Hiányt hívta segítségül. Kornai elemzéseit és következtetéseit felhasználva kritizálta a politikai ámokfutás szülte ötéves tervet, annak összes irreális céljával és káros következményeivel együtt. (Istenem: mennyi tolakodó, megírandó témát találhatna Kati napjaink és a közelmúlt elhibázott gazdaságpolitikájában!)

1990 szeptemberében az MSZP pártonkívüli, ellenzéki országgyűlési képviselőjeként intézett modellértékű, megsemmisítő erejű, leleplező interpellációt Jeszenszky Géza akkori külügyminiszterhez, aki egy megdöbbentő nyílt levelében a magyar társadalom felét minősítette hazafiatlannak, kirekesztvén valamennyi ellenzéki politikai erőt és azok táborát a hazafiság értékeit ápoló "jó magyarok" sorából. (Lám-lám: nincs új a nap alatt!)

Kati a parlamenti politizálásban sem ismert megalkuvást, megvetette a minden párt soraiban önös érdekeiket követő farizeus politikusokat. Amikor rádöbbent arra, hogy a parlamenti pártok is "cinkelt kártyákkal" játszanak, nyomban lemondott mandátumáról.

1999 márciusában a Népszabadság szerkesztősége az általa vezetett Érvek, vélemények rovatban - határozott tiltakozása ellenére - megjelenteti a szélsőjobboldali publicista, Lovas István vérlázító antiszemita írását. Tiltakozásul a döntés ellen, azonnal lemond a rovat szerkesztéséről.

Eljátszom a gondolattal: napjaink politikai ostobaságai, kompromisszumnak álcázott gyávasága és semmittevése, felelőtlen, népbutító demagógiája láttán vajon mit tenne és írna Bossányi Kati? Megkockáztatom: ma több oka lenne a meghasonlásra, mint önként vállalt halála idején.

Ki is volt valójában Bossányi Katalin? Heller Ágnest idézem: "Egy nagyszerű asszony, tehetséges, szenvedélyes, briliáns, tisztességes, hűséges és egyenes. Egy egészen kivételes ember, akit Bossányi Katalinnak hívtak."

Kati emlékét és szellemiségét a családja, egykori munkatársai, lapkiadói és barátai által létrehozott alapítvány őrzi és ápolja. Az alapítvány kuratóriuma minden évben három arra érdemes aktív újságírót részesít a Bossányi Katalin- díjban. A díjra érdemesek kiválasztása manapság egyre nehezebb, néha reménytelen.

Az űr, amit Bossányi Katalin maga után hagyott, csaknem kilenc éve tátong betöltetlenül. Ma lenne hatvanéves.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.