Az államfő felütése drámai, csakhogy felidézi a gesztust is, amellyel megtagadta Horn Gyula kitüntetését, amellyel 75. születésnapja alkalmából kívánta őt megbecsülni Gyurcsány Ferenc kormányfő. Ez összeegyeztethetetlen lenne a köztársaság értékrendjével, mondta akkor Sólyom László. Megteheti, hogy megtagadja a kitüntetést, reflektált később az Alkotmánybíróság, ha az elismerés sértené az államszervezet demokratikus működését.

Tehát ennyi elég az államszervezet megzavarásához.

Így kergetőzik az államfő más közjogi méltóságokkal, politikai erőkkel, értékről értékre, helyzetről helyzetre, lassan egyértelmű válságban, amelyből azonban hiányzik a kifejezéshez illő méltóság. Mert mibe került volna kitüntetni Horn Gyulát? Éppen annyiba, mint a parlamentnek - az államfőre való tekintettel, a kölcsönös méltányosság alapján - elfogadni Sólyom jelöltjeit.

A helyzet most már kényelmetlenebb annál, mintsem hogy a kormányzatot igen jeges magaslatokról kezelő államfő körül szabályosan szerveződő konfliktusok rendszerébe illeszthetnénk.

Most már odáig csavarodott az ügy, hogy a szocialista frakció kötelező szavazást rendelt el Sólyom jelöltje mellett, nem mintha hirtelen lelkükbe fogadták volna az államfő módszerét, hanem mert tudták, megtehetik: a Fidesz sem fogja megszavazni a jelölteket. Hiszen az ellenzéki párt számára sem rokonszenves a módszer és az eredmény, amire vezet. És hogy még teljesebb legyen az öszszevisszaság: az egyik jelölt voksainak száma mintha csendes lázadásról árulkodna. Még úgy sem álltak mellé a szocialisták, mert - meglehet - éppen a büfében, a folyosón voltak.

Eközben az államfő tegnap fejezte be a pártelnökökkel maga által kezdeményezett konzultációt arról, hogy milyen terveik vannak a politikai helyzet rendezésére. Számomra kétséges, hogy eljött-e már a pillanat, amikor a Sándor-palotába kellett rendelni a pártvezetőket, ahogy az is türelmetlen kérdésnek tetszett, amit Orbán Viktornak (is?) feltett az államfő, nevezetesen, hogy készen áll-e a kormányzásra. Vajon miért is kellene? Hacsak azért nem, mert a Sándor-palotából - idézem Sólyom Lászlót - messzire látni.

Nézzünk hát kicsit közelebbre, hiszen eközben elmaradnak a konzultációk arról, hogy mit kell tenni, amikor az elmaradt konzultációk miatt "veszélyben az államszervezet működése", mert nélkülöznünk kell két ombudsmant.

Ez esetben szó sincs morális válságról. Csak arról, hogy az államszervezet meghatározó pontjainak szereplői elvszerűen nincsenek tekintettel egymásra. Államszervezeti problémának látszik ez, de nem nélkülözi az emberi dimenziókat. Ez ad esélyt a megoldásra is. És ettől kétségbeejtő.