Ha azt mondtam, együnk, a lányom nem kérte, ha azt mondtam, sétáljunk, ő nem akarta. Akkor kitaláltam egy mesét a kislányról, aki nem akart öltözni és sétálni - idézi fel a négygyermekes író, hogyan születtek első meséi, a Hisztimesék.
Kicsike igazságok - fejből
Berg Judit az utóbbi évek egyik legtermékenyebb gyermekkönyvírója lett. 2006-ban Rumini című meséjével elnyerte az IBBY, a legtekintélyesebb nemzetközi gyermekkönyvszervezet "Az év gyerekkönyve" díját. Az idei könyvhétre jelenik meg nyolcadik kötete. Az ELTE angol-magyar, majd drámapedagógia szakán végzett, fiatal szerző névjegyén az áll: meseíró.
- Bevallom, rettenetesen gyermeteg lélek vagyok, időnként mondja is a nagylányom: anya, olyan jó, hogy nem vagy normális, és tényleg képes vagyok a gyerekekkel egy lábon ugrálva végigmenni az utcán. Mindig is nagy fantaszta voltam. Az évzárók után egész nyárra leköltöztünk a Balatonra, és elkezdődtek a kalandok. A bringák érthetően lovak voltak, a kerti mogyorófavesszőből íjakat, kardokat készítettünk, a diófa teteje volt az űrhajó, ahová akár hetvenszer is felmásztunk az űrhajóskapitányi rang elnyeréséért. Nem voltam egy babázós kislány, és sajnáltam, hogy nem Robin Hood korában élek. A Robin Hoodot legalább hússzor elolvastam, és megtölthetnék egy polcot azokkal a Robin Hood-történetekkel, amelyeket azóta kitaláltam. A népmesékben sem a királylány voltam, hanem a szegény legény, aki lekaszabolja a sárkányt. Az olvasásnak a családunkban nagy hagyománya van. Ha olvastam egy nekem tetsző könyvet, úgy szerettem volna másoknak elmondani, hogy ők is kedvet kapjanak hozzá.
Egyetemistaként gyerekszíndarabokat írt, és felnőtt drámát is szeretett volna, de belátta, "nem úgy működik az agya". - Nagyon fontos megkülönböztetni a felnőtt- és gyerekirodalmat, egészen másfajta tehetség kell a kettőhöz. Nem álcázott felnőtt könyveket írok mesébe rejtve, hanem igyekszem a gyerekek nyelvén megszólalni. A nagylányomnak kezdtem el mesélni az "anyameséket". Tíz évvel ezelőtt még nagyon kevés olyan gyerekkönyv jelent meg, amelyet jó szívvel olvastam volna fel neki. Egy kisgyereknek szóló történetben nem lehet jelzőket egymásra halmozni, minden mondatban ott kell, hogy legyen az ige, amely előrelendíti a történetet. Mániám, hogy nem szabad okoskodni, fölöslegesnek tartok a mesékben nagy életigazságokat megfogalmazni. A jó történetből a gyerek leszűri a maga igazságát.
Berg Judit szerint a felnőttek sokféle módszert eszelnek ki, hogy elvegyék a gyerek kedvét az olvasástól. A felolvasóest is ilyen, ha túl kicsik a gyerekek ahhoz, hogy "csendben üljenek, és hallgassák az idegen nénit". - Erre találtam ki a bábozást. Egy barátnőm megvarrta a két tündér figuráit, ha ovisokhoz hívnak, előveszem a drámatanár végzettségemet, és játszom a gyerekekkel - mondja.
A díjnyertes tengerészinas kisegér, Rumini történetét karácsonyi ajándéknak szánta a nagylányának. Azóta megjelent a folytatása, a Rumini Zúzmaragyarmaton című meseregény, ezt olyan könyvnek tartja, amilyet mindig is szeretett volna olvasni. A munkamódszeréről azt mondja, nagyon sokat dolgozik fejben, például amikor babakocsit tologat, játszik a gyerekekkel, vagy hajnalban felébred. - Korábban kellett, hogy lássam a monitort és a klaviatúrát, hogy továbbléphessek a történettel, most már csak akkor ülök le a géphez, amikor mindent kitaláltam. Általában hétköznap délelőtt dolgozom, ami jó esetben napi két óra, de akkor tudom pontosan, mit akarok, és iszonyú gyorsan írok - magyarázza, majd megjegyzi, a mostani gyerekek sokkal jobban fel vannak pörögve, mint annak idején az ő korosztálya volt, ezért ha az ember egy jól eladható, gyerekeknek tetsző könyvet akar írni, fel kell venni a fordulatszámot. - Bevallom, már gyerekkoromban is untattak a hosszas tájleírások. Tudom, megvan a létjogosultságuk, de amennyire emlékszem, én egy bekezdés alapján elképzeltem, berendeztem a világot. Igyekszem a lehető legigényesebb, legválasztékosabb szókincset használva, mégis a gyerekek ízlése szerint írni, hiszen őket szeretném szórakoztatni, és - mellesleg - egy picit tanítani. Eddig még sose az vezetett, hogy eladható könyvet írjak, de nyilván, ha sokan megveszik, az nekem jó. Olyan íróvá szeretnék válni, aki beletartozhat a jövő meseíróinak elismert kánonába: ismerjenek arról, hogy nagyon jó gyerekkönyveket írok. Az év gyerekkönyve díj csak megerősített abban, hogy a meseírás lesz a hivatásom, ha úgy tetszik, a nyugdíjas állásom.