Mi kutyánk kölke

A magyar krimi és bűnregény: szürke szamár a ködben. Az egyik legnépszerűbb tömegműfaj került látóhatáron kívülre, jóval a rendszerváltozás előtt; eltűnése ugyanúgy észlelhető a honi filmgyártásban, mint a zsibongó könyvpiacon.

Az idei Filmszemlén Gigor Attila remeklése, A nyomozó, hajszolta (okkal) mediterrán hangulatba a mozirajongókat, kivált az ifjú szíveket dobogtatva meg. Ennek előtte András Ferenc Dögkeselyűje (1982) volt figyelemre érdemes, lelkesítő diplomázó Kondor Vilmos szintúgy e nálunk mostohasorsra ítélt, már-már elfeledett, (közönség)zsánerben debütált. Föltűnő, hogy - akár a fiatal filmcsináló - klasszikus, tiszta (ihlet)forrásból merített: mely a film noir, és az amerikai-nagyvárosi, főképp Raymond Chandler, Dashiell Hammett-fémjelezte hard-boiled krimi.

Illúziótlan történetünk 1936 októberében - Gömbös Gyula halálakor - veszi kezdetét. Majd szüntelen ömlik az eső, Gordon Zsigmond, Az Est bűnügyi hírlapírója felöltőben, fején (hol máshol?) kalappal, fölhajtott gallérral rója leginkább a Nagykörutat, és környékét, szertartásosan költve el kávéját az Abbáziában. Míg egy nap a Nagydiófa utca egyik kapualjában kéjnő holttestére bukkannak; retiküljében Mirjam (női zsidó imakönyv) lapul. Az öt esztendeje az Egyesült Államokból hazatérő Gordon megszállottként bogozza ki a jó családból származó úrilány sorsfonalát.

Az 1954-es évjáratú szerző - a keresztény-nemzeti Horthy-éra korszelleméhez illően - sötét-kíméletlen, főképp morálisan felkavaró munkája különleges kutatómunkáról tanúskodik; így a Budapest noir történelmi kriminek (is) mondható. Ugyanakkor, az alkotó nem henceg - csupán fölkészültségét bizonyítja. Igaz, eleinte túlságos igyekezettel. Ezért, hogy a mű - nagyjából - feléig néha olyan benyomásom támadt, mintha egy útinform-jelentést böngésznék. Kondor zavaró aprólékossággal írja le, hőse hogyan, mely közlekedési eszközök segítségével jut el x ponttól a célállomásig. Érdekes, hogy ez az élvezetes olvasmányosságot gátló, száraz tényszerűség alakábrázolására korántsem jellemző. Miközben ragyogó karaktereket formál (zugfényképésztől, detektívfelügyelőtől, szerkesztői archivátortól, madámtól, kávémágnástól, ökölvívó edzőn át a kórboncnokig) tágas teret ad a képzeletnek. Így Gordon fizimiskájáról semmiféle tájékoztatást nem nyújt; egyáltalában keveset tudunk meg erről - az épp ezért is - rejtélyes, harminchat esztendős, keményvonalas krimi esetében azonban (számomra) nem eléggé kiábrándult-cinikus-búskomor férfiról. Aki - és ez a hamisítatlan hard-boiled esetében kizárt - vadromantikus igazságosztó gesztussal majd a fölborult erkölcsi világrend helyreállítását szorgalmazza.

Ami azonban elsőre szembeötlő: e nagyigényű munka tökéletes forgatókönyv-alapanyag. (Rá is bukkantam a filmadaptációs tervekről szóló hírre a hvg.hu-n.) Részint, mert Kondor kiváló ritmusú, feszes, hibátlan párbeszédei bámulatos fegyelmezettségről tanúskodnak. Különösen nagyszerűek Gordon finom humorú dialógusai tűzrőlpattant-bölcs társnőjével, Eckhardt Krisztinával, és szenvedélyes lekvárfőző, nyugdíjas orvos tatájával.

A stílusgazdag Budapest noir nem csupán "hiánypótló" darab. Kondor Vilmos írói entrée-ja szép reményekre jogosít. Várom, legközelebb kinek ered forró nyomába önjelölt detektívje - a pesti macskaköveken.

Agave, 193 oldal, 2480 forint

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.