Az elszakadás hatása. A szerbiai unitarizmus hívei mindenfajta autonómiatörekvést az ország stabilitásának, egységének aláásására irányuló kísérletnek látnak, és ezt rendszeresen arra használják fel, hogy mobilizálják híveiket, választóikat. Koszovó függetlensége kapcsán a Vajdaságban ismét felerősödtek olyan hangok, megjelentek olyan jelszavak, falfeliratok, hogy a vajdasági magyarok, illetve a tartományban élők általában el akarnak szakadni Szerbiától. Ez a retorika azonban nem képes megváltoztatni a vajdasági politikai közhangulatot. Inkább egyfajta politikai erőlködésről van szó. A Vajdasággal kapcsolatos riogatás már csak azért is elég hiteltelen, merthogy a tartományban ma már a lakosság többsége szerb. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ott élők szeretnék a saját fejlődésük javára fordítani azokat a civilizációs, gazdasági, kulturális különbségeket, amelyek kétségtelenül megvannak a Vajdaság és Szerbia más részei között. Szeretnék önmagukat kormányozni. A félelemkeltés inkább csak a Dunától és a Szávától délre ér el bizonyos hatást.

Aggodalmak a magyarok sorsáért. Nincs olyan közhangulat a tartományban, amely komolyabban indokolhatna bármilyen félelmet. Az emberek többsége tudatában van annak, hogy a vajdasági magyarságnak sosem voltak a koszovói albánsággal megegyező vagy különösebben hasonlatos céljai. Nagyobb az egymás iránti tisztelet is. Spontán módon várhatóan nem robbannak ki magyarellenes pogromok Szerbiában; spontánul nem szerveződhetnek magyarellenes megmozdulások. Természetesen azt nem lehet kizárni, hogy azok, akik hatalmuk megtartása vagy megszilárdítása érdekében nemzeti feszültséget próbálnak szítani, esetleg tesznek majd ilyen kísérleteket. Ugyanígy azt sem, hogy az említett erők - szervezett csoportokon keresztül, gyűlöletkeltő falfeliratok révén, vagy mesterségesen kiprovokált verekedésekkel - igyekeznek majd a vajdasági helyzetet destabilizálni. Látni kell viszont, hogy az ő részükről ez igen kockázatos játszma lenne. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ilyen típusú provokációkra sem Koszovó függetlenedése, sem Koszovó magyarországi elismerése kapcsán nem került sor. Az államhatalom pedig nem bátorított ilyen lépéseket, sőt az esetleges provokációknak elejét vevő intézkedések születtek. Mivel azonban tavasszal választások lesznek Szerbiában, a kampányidőszakban fokozódhat a feszültség. De vegyünk figyelembe még egy dolgot: a tartományban markánsan kezd kialakulni az unió felé tekintő erők többségi pozíciója.

Budapest Koszovó-politikája. A magyar kormány Koszovó függetlenségét elismerő döntése természetesen nem tesz jót a magyar-szerb kapcsolatoknak. E lépésnek kétségkívül lesznek legalábbis rövid távú következményei a két ország viszonyában, amelyek közvetett módon a vajdasági magyarságot is érinthetik. Magyarországnak kevés kézzelfogható haszna van a gyors elismerésből - a mérleg másik serpenyőjében viszont a Szerbiával való szomszédi viszony megromlása található. Ugyanakkor a vajdasági magyarság azt reméli: e döntésnek nem lesz a kétoldalú viszonyt tartósan befolyásoló hatása. Egyik ország sem járna jól, ha a Koszovó kapcsán hozott nagyhatalmi elhatározások miatt a két szomszédos ország árucsere-forgalma, erősödő gazdasági és kulturális együttműködése kárt szenvedne. Ha a közelgő választásokon az Európa-barát erők kapnak nagyobb támogatást Szerbiában (és ennek reális esélye van), akkor a magyar elismerésnek remélhetőleg közép- vagy hosszú távú következményei nem lesznek.

Az autonómiakérdésnek nem pártpolitikai, hanem szakmapolitikai ügynek kell lennie - fejtette ki a konferencián Gémesi Ferenc, a MeH kisebbségi ügyekben illetékes szakállamtitkára. A tapasztalatok azt mutatják: az autonómia megvalósítása a többségi nemzetekkel folytatott párbeszéd nélkül nem lehet sikeres. Működtetése pedig megfelelő anyagi és jogi háttérre támaszkodó intézmények nélkül nem reális - mondta az államtitkár.