Csodát nem lehetett tenni. Tavaly rossz éve volt a pénztáraknak, ezt már nemcsak az előzetes eredmények sejtették, hanem az is, hogy nagyon nehezen lehetett valaki elég okos olyan körülmények között, amikor a legbiztosabb megtakarítási forma - miként több pénztárvezető megfogalmazta - a párnaciha volt. Az év átlagában mind az állampapírpiacon, mind a részvényeken csak bukni lehetett. Két magánpénztárnak (az Életútnak és az AXA-nak) azonban még így is sikerült elérnie azt, hogy nettó hozama közel egy százalékponttal a 7,4 százalékos infláció fölött teljesítsen.

Az Életút ügyvezető igazgatója, Barzsó Pál a jó teljesítményt elsősorban annak tudja be, hogy "résen voltak". Napi kapcsolatuk volt vagyonkezelőjükkel, és így időben tudtak lépni, például részvényeiket még jó áron tudták eladni. Az Életútra ez a folyamatos éberség hosszabb távon is jellemző volt: a Dimenzió után ötéves átlagban is a második legjobb teljesítményt mondhatja magáénak: 4,4 százalékkal teljesítették túl az 5,67 százalékos átlagos inflációt. Bár a jó nettó hozam részben annak is köszönhető, hogy vagyonkezelési költségük meszsze elmarad a múlt évi 0,9 százalékos törvényi maximumtól. Az AXA-csoport közleményében szintén az "innovatív" vagyonkezelési politika eredményének tulajdonítja, hogy 8,12 százalékos hozamával a legjobb lett. Igaz, ötéves átlagos hozamával leszorul a dobogós helyről, de az elmúlt időszakban így is jelentős mértékben javította pozícióját.

A pénztárvezetők többsége most is hangsúlyozta, hogy az éves hozamok értékelésével nagyon csínján kell bánni, hiszen egy-egy év rosszabb teljesítménye akár "virtuális" is lehet, ha azt nem "könyveli el" a pénztár. Az például, hogy a hosszú távú állampapírok hozamai a múlt év végén negatívba fordultak, csak akkor jelent veszteséget, ha azokat értékesítették is.

Ha most március végével záródna az év - állapította meg Barzsó Pál -, és akkor kellene megjelentetni a hozamokat, még szomorúbb lenne a kép, hiszen a pénztárak jó része már tavaly elkezdett részvényeket vásárolni, felkészülve a - jövő évtől kötelezően - bevezetendő többportfóliós, választható rendszerre. Barzsó egyébként ezért a szabályért nem nagyon lelkesedik. Szerinte az embereket meg kellene győzni arról, hogy milyen a számukra kedvező befektetési politika, és nem helyettük kell dönteni. Az ING- pénztárak ügyvezető igazgatója, Borza Gábor ezt a véleményt nem osztja, mondván, a fejlett piacgazdaságok sok évtizedes tapasztalata igazolja, hogy hosszú távon a részvénybefektetések jobb eredményt hoznak, mint az állam-papírpiaci megtakarítások. A nagyon kockázatkerülőknél - és ilyenek a magyar befektetők is - ha nincs "kötelező irányítás", akkor az intézmények a kis kockázatú konzervatív portfóliót választják. Ez történt a hazai piacon, ahol gyakorlatilag 16 százalék körül fagyott be mindegyik pénztár részvényállománya. Persze az nem éppen szerencsés dolog - ismeri el Borza is -, hogy sok pénztár éppen a viszszaesést közvetlenül megelőzően növelte meg a részvények arányát. Ám ezek a veszteségek évtizedekre szóló megtakarításoknál kiegyenlítődnek. Paradox módon az ING tavalyi gyenge eredményét (4,4 százalékos hozamát, bár ezzel együtt az ötéves hozamrangsorban a felső harmadban van) az ügyvezető elsősorban annak számlájára írja, hogy múlt évben még nem vettek részvényeket. Amíg az APEH adatszolgáltatása nem lesz naprakész, az idén nem tervezik a választható portfóliós rendszer bevezetését. Az év második felében azonban valószínűleg elindulnak, az óvatos részvényvásárlást már meg is kezdték.

A publikált adatok egy pillanatnyi állapotot mutatnak - óv messzemenő következtetetések levonásától Ludvai Judit, az Aegon pénztárszolgáltató vezérigazgatója is. Az önkéntes nyugdíjpénztáruknál 2000-ben vezették be a választható portfóliók rendszerét, és ez egyelőre igazolni látszik a részvénybefektetések előnyét. Öt év átlagában a tisztán államkötvényekből álló portfólió 6,4 százalékos hozamot eredményezett, míg a felerészben részvényeket tartalmazó befektetési csomag közel 14 százalékot. A magánpénztárnál július elsejével (egy időben a unit-linked rendszerű adatközlés elkezdésével) tervezik bevezetni a többportfóliós szisztémát. Az viszont, hogy naponta figyelemmel kísérhető a megtakarítás alakulása - szögezi le az ügyvezető -, másfajta, hosszú távra szóló gondolkozást kíván az ügyfelektől is.

Kozek András, a tízéves átlagban a legjobb eredményt hozó pénztár, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese azt hangsúlyozza, hogy a pénztárak hozama is csak egy mutató a sok közül. A portfólió és így a befektetés eredménye ugyanis alapvetően függ a tagság életkorától (hiszen minél magasabb a korösszetétel, annál óvatosabb vagyonkezelési politika ajánlott) és kockázatvállalási hajlandóságtól. Kozek szerint a pénztári teljesítmény fontos dimenziója az is, hogy miként szolgálják ki az ügyfeleket, milyen színvonalú és gyorsaságú tájékoztatást nyújtanak számukra, milyen a pénztár adminisztrációjának megbízhatósága.