Nincs tüske vagy sértettség Magyarország 65. igazságügyi - és rendészeti - miniszterében azért, mert csak nem egészen kilenc hónapig tölthette be ezt a posztot. Takács Albert inkább csalódott, mert úgy érzi: akkor kellett felállnia, amikor már rendben mentek a tárcánál a dolgok. "Egy pályakezdő miniszter életében az első két hónap a kritikus, azon a perióduson pedig sikeresen túljutottam" - mondja. Egyébként így sem elégedetlen, mert a rendelkezésére álló rövid idő alatt végrehajtották a rendőrség és a határőrség integrációját, Magyarország zökkenőmentesen csatlakozott a schengeni térséghez.

Takács lapunknak nyilatkozva azt hangoztatta: nem érti az összehangoltnak tűnő lejárató kampányt, a folyamatos támadásokat, amelyek szerint hol az MSZP-frakció fenntartásai, hol a jogalkotásban mutatkozó lemaradások, hol meg a tehetetlenkedése miatt kellett meneszteni, mert a vezetése alatt állítólag szétesett a tárca. A szocialista képviselőkkel napi kapcsolatban volt, rendszeresen egyeztetett, és ha kifogásaik lettek volna, azt bizonyára nem rejtik véka alá - állítja. Szerinte a jogalkotás is rendben, az előre meghatározott ütemterv szerint folyt - mutatja az elfogadott jogszabályok listáját tartalmazó vaskos dossziét. Keménykezű vezetőnek viszont tényleg nem tartja magát. "Azt mondják, ha főnöknek mégy valahová, rúgd ki az első két embert, akivel a folyosón találkozol, hogy legyen tekintélyed" - de Takács így nem akart tekintélyt.

Ha pedig azt vetik a szemére, hogy túlzottan passzív volt, azt is elfogadja, mert tény: egyetlen olyan ügyben sem állt a nyilvánosság elé, amelyben nem tudott azonnal jogi megoldással szolgálni. Ilyen volt a gyülekezési törvény, amit helyettes ombudsmanként valóban ostorozott, ám a miniszteri székben tudomásul kellett vennie a realitást, hogy a módosításához szükséges ellenzéki támogatást képtelenség megszerezni. Cáfolja viszont, hogy felelős lenne azért, mert tavaly ősszel megdobálták a képviselőket. "Nem a miniszter dolga, hogy eldöntse, hol áll fel a rendőrsorfal" - hangoztatja, majd hozzáteszi: amikor meg kiterjesztették a biztonsági zóna határait, azért kapott a fejére. Abban pedig az ő keze is benne van, hogy míg a tavalyi vandál akciót csak rongálásnak találták, a politikusoknak küldött, fehér port tartalmazó borítékok miatt már közveszélyokozás miatt folyik a nyomozás, a Molotov-koktélos támadást pedig terrorcselekménynek minősítették.

Amióta a rendvédelmet az igazságügyi tárcához csapták, vita folyik arról, hogy ésszerű volt-e ez a lépés. Takács úgy véli, nincs ezzel semmi baj, mert a Belügyminisztériumban meg az önkormányzatokkal vitték együtt a rendőrség és a határőrség ügyeit. A volt miniszter saját bevallása szerint élvezte is az igen széles feladatkört, és meggyőződése szerint a jogalkotás és a rendvédelem irányítása egész jól összeegyeztethető tevékenység, s nem vezet szükségszerűen bukáshoz.

A volt miniszter mindazonáltal hendikeppel indult, hiszen nem rendelkezett államigazgatási tapasztalatokkal, soha nem vezetett több száz fős szervezetet, ráadásul a politikusok közt civil volt a pályán. Takács viszont úgy látja, hogy tanszékvezetőként, majd az ombudsmani hivatalban töltött hat esztendő alatt megtanulhatta, miként kell egy szervezetet irányítani - "mindig volt bennem hajlam arra, hogy magam álljak az élre" -, és az utóbbi poszton a közigazgatás működését is megismerhette a gyakorlatban. S hogy nem volt politikus? Ezt ugyancsak tagadja, mondván: igenis politizált, taktikázott, minisztertársaival alkalmi koalíciókat kötött, de a kétharmados törvények kapcsán - az elmúlt néhány hónap alatt például a rendőrségi törvényt, sőt az alkotmányt is módosították - "üzletelt" az ellenzékkel is. És tény, hogy a rendszerváltozás óta idő előtt távozásra kényszerülő mindhárom igazságügy-miniszter civil: egy ügyvéd és két oktató. Mindannyian a Gyurcsány-kormányban szolgáltak.

Hatékonyabb, céltudatosabb vezetésre van szükség a minisztériumban - hangzott a felmentést indokoló hivatalos érv, és ennél többet Takács Albert sem tud. Egyébként a menesztéséről szóló híreszteléseket nem vette túl komolyan, hiszen már hónapokkal ezelőtt elterjedtek efféle találgatások. Ezért amikor február 15-én egy kisebb műtét után kiengedték a kórházból, és megtudta, hogy másnap - szombaton - az MSZP-s képviselők elleni Molotov-koktélos támadások ügyében sajtótájékoztató lesz, természetesnek vette, hogy azon maga is részt vegyen. Hétfő este hat órakor azonban a miniszterelnök közölte vele, hogy felmenti. A reggeli újságokban már tényként jelent meg a menesztése, mégis hideg zuhanyként érte a bejelentés.

"Nincs állásom" - jellemzi a helyzetét Takács, akivel a Corvinus Egyetem államigazgatási karán találkoztunk. Korábban főiskolai tanárként ott tanított, és most állást keres. "Egy bukott miniszter kockázati tényező" - mondja, hozzátéve: egykori helyettes ombudsmanként és volt tárcavezetőként az elméleti és gyakorlati ismeretek nem szokásos elegyét adhatná át a jövő közigazgatási szakembereinek. Ha ez nem kell, marad az országgyűlési biztossá választása miatt 2001-ben feladott ügyvédi praxis. És - függetlenségének megőrzésével - szívesen vállalna szakértői, tanácsadói feladatokat is. Vagy - utal a hobbijára - boldogan vezetne egy óraszalont Genfben. Azt viszont már komolyan gondolja, hogy ma megoldatlan az átmenet, amikor egy vezetőnek vissza kell térnie a civil életbe - lehetőleg úgy, hogy elkerülje a morális és egzisztenciális összeomlást.

"Mindig volt bennem hajlam arra, hogy magam álljak az élre"