Eminens Deák
A civilben ideggyógyász atlétanőnek persze nem ez az első aranya a felnőttek között; mióta harmincnégy évesen újra kezdte, öszszesen hat elsőséget ért el. Katalin március 4-én lesz negyvenesztendős: "Már két éve azt mondom, hogy vége, de rendre ott vagyok a rajtnál. Némelyek arcáról le is fagy a mosoly: megjött az öreglány!"
Öreglány? Noha e sportágban is "túlkorosnak" számít az, aki már a végén jár a harmadik x-nek - "az indulók többsége a lányom lehetne!" -, Katalin a távolugrás döntőjében tíz centit vert tizennyolc éves ellenfelére. Miközben 60 méter gáton is ott volt a legjobbak között: időfutamát megnyerte, ám csupán hatodik lett. Az iménti csupánt amúgy szándékosan nem tettem idézőjelbe: "Elégedetlen voltam önmagammal" - említi Katalin, aki maximalista. "Teljes szívvel érdemes bármit is csinálni. Ezért vagyok elégedetlen akkor, ha valami kevésbé sikerül, és ezért van, hogy a családommal is akadnak csatáim. Illetve, a lányaimmal és a férjemmel némileg engedékenyebb vagyok, amit ők kifejezetten díjaznak..." - mondja két mosoly között.
Katalin tizennyolc volt, amikor - sérülései és tanulmányai miatt - felhagyott az atlétikával. Másfél évtized múltán - "addig csak a gyerekek után futottam" - Budapesten tartották az orvosok világjátékát, s úgy gondolta, megnézi, miről maradt le. A viadal aztán olyan jól sikerült, hogy részvevője lett a "veteránok" harmincöttől kezdődő versenyeinek, eközben pedig - szinten tartás végett - kipróbálta magát a "rendes" felnőttek mezőnyében is. Erre ott ragadt, és nyert. "A hét végén sokan gratuláltak; úgy láttam, a többség őszinte szívvel..." S hogy miben jobb, mint a többiek? Azzal ő is tisztában van, hogy produkciója részben a hazai atlétika elmaradottságának a kritikája. Ám, miközben dolgozik és tizenöt, illetve nyolcéves gyermekét istápolja - a kisebbiket a sakktól a fuvoláig minden érdekli -, heti háromszori-négyszeri edzésébe mindent belead. Ha csak félórája van, akkor annyit, de teljes intenzitással; tréningezett már éjfélkor meg vasárnapi mise előtt is... "Most ébredtem rá, hogy fiatalként több olyan elemet elvégeztettek velünk a tréningeken, amelynek nem volt értelme. Rutinosként már tudom: húsz perc is lehet hasznos, ha odateszem magam. A legfontosabb az akarat, a szív és a lélek."
Felvetjük végül, hogy a férje nem mondta-e már: Jól van, asszony, de maradj otthon! A válasz: "A családom büszke rám, ám panaszra egyébként sincs okuk: ebéd van, és takarítani is szoktam."
