Elmaradt a "nagy tarolás" a vasárnap este Los Angeles-ben megrendezett 80. Oscar-gálán: sem a Nem vénnek való vidék, sem pedig a Vérző olaj nem tudta aranyszoborra váltani 8 jelölését.
Ugyanakkor számos meglepetést is hozott az idén a forgatókönyvírók sztrájkja miatt az utolsó pillanatban megmentett filmünnepet, jónéhány "Amerikán kívüli" díjazottal. Azért a Coen-fivérek nem panaszkodhattak, mert elvitték a két legfontosabb díjat, a legjobb film és a legjobb rendezés díját, és ehhez jött Javier Bardem legjobb mellékszereplői díja, valamint a legjobb adaptált forgatókönyvért kapott elismerés is.
A Vérző olaj rosszabbul járt, igaz, Daniel Day-Lewis olyan esélyesek elől happolta el a legjobb férfi alakítás díját, mint George Clooney vagy Johnny Depp és azért a legjobb operatőri Oscar (Robert Elswit) sem lebecsülendő. Lewis másodszor vehette át szobrot: 1990-ben A bal lábam című filmben egy nyomorék fiatalember szerepében nyújtott megdöbbentő alakítást.
Egy aranyszoborról viszont "lemaradt": 1993-ban visszautasította a Philadelphia főszerepét, amely aztán Tom Hanksnek Oscart ért. Bardem kitüntetése egyike volt az est meglepetéseinek, és azt jelezte, hogy a Los Angeles-i Filmakadémia mintha kezdene komolyan tovább látni Amerikánál.
Arra például nem sokan számítottak, hogy a francia Marion Cotillard kapja meg a legjobb női alakítás díját a Piafért, amelyben szinte tökéletesen átlényegült a sanzon tragikus sorsú királynőjévé. Marionnak éppen egy másik királynőt kellett legyőznie: Cate Blanchettet, az est egyik nagy vesztesét. Blanchett ugyanis jelölt volt mint legjobb női főszereplő az Elisabeth - Az aranykorért, és mint a legjobb női mellékszereplő is, az I,m Not Here (Nem vagyok itt) című filmért, amelyben Bob Dylan egyik "megtestesülését" játszotta el.
Ez utóbbi kategóriában azonban Tilda Swinton előzte őt meg. Marion Cotillard győzelme már csak azért is szenzáció, mert utoljára 1962-ben Sophia Loren kapta meg ezt az Oscart nem angolul beszélő film - Vittorio de Sica Egy asszony meg a lánya című alkotásának - főszereplőjeként, Amerikán kívüli jelölt pedig utoljára 1993-ban volt: Catherine Deneuve személyében az Indokínáért.
A franciáknak amúgy is jó napjuk volt, mert a Piaf megkapta a legjobb smink Oscarját is, a legjobb rövidfilm kategóriában pedig Philippe Pollet-Villard nyert A zsebtolvajok Mozartja című filmmel. Ugyancsak az európai művészek dicsérete, hogy a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya című film látványtervezői, az olasz Dante Ferretti és Francesca Lo Schiavo, valamint a legjobb eredeti filmzene szerzője, a szintén olasz Dario Marianelli vihetett haza Oscart. Bizonyos fokig európai a Walt Disney-produkcióban készült legjobb animációs film, a LÍecsó is, amelynek hőse egy párizsi étterem séfjévé lett patkány.
A legjobb dokumentumfilmek között ezúttal nem sikerült rádupláznia az Oscarra 2002-es sikere, a Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine) után Michael Moore-nak az amerikai egészségügyet pellengérre állító Sickóval, mert egy afganisztáni taxisofőr meggyilkolásáról szóló film, a Taxi to the Dark Side (Taxi a sötétségbe) megelőzte. Az Oscar-díjak történetében első ízben nyert a legjobb külföldi film kategóriájában osztrák alkotás. Stefan Ruzowitzy, a Pénzhamisítók (Die Fa:lscher) rendezője azokról a második világháborús koncentrációs táborbeli foglyokról készített filmet, akiket a nácik hamis dollárok gyártására kényszerítettek életükért cserébe.
Ruzowitzky számára a film egyfajta vezeklés is volt, mert nagyszülei náci szimpatizánsok voltak. A rendező a díjátvételkor emlékeztetett arra, hogy annak idején hány nagyszerű osztrák származású rendező kénytelen volt elmenekülni hazájából a fasizmus elől, Billy Wildertől Fred Zinnemanig, akik aztán az amerikai filmművészetet gazdagították.
A Pénzhamisítók egyébként némi előnnyel indult kategóriájában vetélytársaival, köztük Andrzej Wajda Katynjával szemben, mivel ez volt az öt film közül az egyetlen, amelyet az Egyesült Államokban forgalmaztak.